Appenzelli havasi kutya-fajtaleírás: a legritkább svájci hegyikutya

Az appenzelli havasi kutya egy régi, mára viszont nagyon ritka kutyafajta. Még saját hazájában is veszélyeztetett státuszban van, a svájci hegyi- és pásztorkutyák közül egyedüliként van ebben a helyzetben.

Az appenzelli havasi kutyát appenzelli pásztorkutyaként is szokták emlegetni, reflektálva ezzel az eredeti hivatására. Egy intelligens és aktív, szívós munkakutyáról van szó, akit manapság már inkább házőrzésre vagy családi kedvencként tartanak. Ritkaságához valószínűleg az is hozzátesz, hogy nem ajánlják lakásban tartásra, mert igényli a mozgást és a teret.

Az appenzelli havasi kutya eredete

Az appenzelli pásztorkutya egy svájci kutyafajta. Ősei valószínűleg az Alpokban élő gazdálkodók kutyái voltak, akikről feltételezik, hogy gyökereik egészen az ókori általános pásztorkutyákig visszanyúlnak. A fajtáról először egy 1853-as könyvben („Tierleben der Alpenwelt”, Az állatok élete az Alpok világában) tettek említést. Többek közt magas hangú, rövid szőrű, spiccszerű kutyának jellemezték, akit „részben a tanya őrzésére, részben pedig a szarvasmarhák terelésére használtak”. Egy svájci főerdész, Max Siber megszerette a fajtát, és az egyik legnagyobb népszerűsítőjévé vált. 1895-ben kérvényezte az SKG-nél (Schweizerische Kynologische Gesellschaft, Svájci Kinológiai Társaság), hogy valamilyen formában támogassák a fajtát, aminek eredményeként 400 svájci frankkal támogatták a tenyésztését. Ez elindította a fajta útját az elismertségig, még kiállításokon is indították képviselőit.

1906-ban megalakult az első fajtaklub egy másik, a fajta iránt elkötelezett úr kezdeményezésére. Prof. dr. Albert Heim a svájci pásztorkutyák, köztük természetesen az appenzelli havasi kutyák népszerűsítéséért és védelméért dolgozott, továbbá a fajtaklubjuk mellett az első hivatalos fajtastandardjukat is ő készítette el 1914-ben. Ezután 40 évet kellett várni, hogy az FCI is hivatalosan elfogadja a fajtát 1954-ben, azóta pedig már Amerikába is elért a híre. Az appenzelli pásztorkutya az évek során egyre több kedvelőre tett szert, de a mai napig kevesen vannak, még szülőhazájukban és Európán belül is.

Fajtastandard

Közepes méretű, erőteljes testfelépítésű, izmos fajta. Ideális marmagasága 50–56 cm között van de 2 cm eltérés megengedett. Testtömege általában 22–25 kg körül mozog. Törzse hosszú, ágyéka széles, enyhén robusztus, mégis atletikus testalkatot kölcsönözve a kutyának. Végtagjai is izmosak, párhuzamosak. Farka magasan tűzött, közepesen hosszú, nyugodt állapotban lefelé lóg és csánkig ér, mozgás közben felkunkorítja. Koponyája lapos, stopja enyhe, feje hosszúkás, elhegyesedő. Füle kicsi, V alakú, és lelóg. Tekintete élénk, szeme minden esetben barna, annak pedig a sötétebb árnyalata ideálisabb. Szőrzete rövid, dupla rétegű, sűrű és fényes.

Trikolór bundája általában fekete, vörösesbarna és fehér, de a standard szerint a havanna barna alapszín is engedélyezett a fekete helyett. A fehér rajzolat a farok végén, az arcorri részem, az állától a mellkasa felé és mind a négy lábán megjelenik. A vörösesbarna mintázat az arcán, a mellkasán ott, ahol a vállízülete van, illetve a lábain helyezkedik el. Átlag életkora 13–15 év, de gyakori, hogy ennél tovább élnek. Az FCI 2. fajtacsoportjába, a Pinscherek, schnauzerek – molosszerek – svájci hegyi- és pásztorkutyák közé sorolják, azon belül is az utolsó szekcióba, tehát a svájci hegyi- és pásztorkutyák közé tartozik.

Ilyen az appenzelli havasi kutya jelleme

Az appenzelli havasi kutya intelligens, nyugodt természetű (de egy percig sem lusta), önálló, élénk, vidám és sokoldalú kutyafajta. Alapvetően munkakutya, ahogyan fentebb is említettük. Eredetileg szarvasmarhák terelésére és házőrzésre használták, ez pedig a mai napig meglátszik jellemében. Megbízható és bátor, magabiztos fajta. Mindennél jobban szereti a családját, ragaszkodó, de nem csüng a gazdáján. Az idegenekkel szemben bizalmatlan és gyanakvó, idő kell neki, mire fenntartások nélkül elfogad valakit.

Aktív, nagyon energikus fajta, kiválóan teljesít a legkülönfélébb sportokban, és örömmel játszik gazdájával. Intelligens, tanulékony, és igényli a feladatokat. Nagyon fontos, hogy kiskorától kezdve szocializálják, a gazdája pedig következetes és magabiztos legyen. Ez nem azt jelenti, hogy durván kell bánni a kutyával, sőt, ez egyáltalán nem megengedett semmilyen fajta esetében! De fontos, hogy a gazda tudja, hogy mit csinál, és egyértelműen kommunikáljon a kutyájával.

Ideális környezete

Egy ilyen aktív és energikus kutyánál kiemelten fontos, hogy a gazdik biztosítsák neki a mindennapos mozgás lehetőségét, illetve gyakran foglalkozzanak vele, tanítsák és feladatokat adjanak neki. Könnyedén alkalmazkodik a különböző élethelyzetekhez, de nem ajánlott a lakásban tartásra, elsősorban a végtelen mennyiségű energiája és mozgásigénye miatt. Ahogyan már előbb említettük, nagyon fontos a korai szocializáció, például más kutyákhoz, macskákhoz, háziállatokhoz és gyerekekhez. Ha ez megtörténik, akkor a megvesztegethetetlen házőrző a háztartás különböző méretű és fajú tagjaival is kiegyensúlyozott kapcsolatot ápolhat. Nem ajánlják tapasztalatlan gazdiknak, mert házőrzői tendenciái, fizikai ereje és magabiztos, független természete miatt már az első pillanattól kezdve fontos, hogy a gazdi következetesen álljon hozzá a neveléséhez.

Ha van feladata, vagy elegendő aktív programmal tarkítják a mindennapjait, akkor egy kiegyensúlyozott és nagyon hűséges társ válhat belőle.

Így ápold az appenzelli havasi kutyát

Az ápolása kifejezetten egyszerű, az év nagy részében nem igényel sok időt, sem energiát, csak rendszerességet. Legalább hetente egyszer érdemes átfésülni a bundáját, hogy eltávolítsuk az elhalt szőrt. Vedlési időszakban ezt jobb rendszeresíteni. Ezenfelül fontos gyakran ellenőrizni a füleit, ápolni a fogait, és amikor kell, levágni a karmait.

Az appenzelli havasi kutya gyakori egészségügyi problémái

Az appenzelli pásztorkutya nagyon egészséges fajta. A ritkaságának előnye, hogy tenyésztése viszonylag jól felügyelt és kontrollálható. Egyik forrás sem említ gyakori, a fajtára jellemző egészségügyi problémákat, maximum, hogy a többi svájci hegyi- és pásztorkutyafajta egészségügyi profilja alapján mi jelenhet meg náluk. A fajta elkötelezett tenyésztői pedig azon dolgoznak, hogy ez így is maradjon.

Felhasznált irodalom: Szinák János – Veress István: A világ kutyái I.