Angol springer spániel fajtaleírás: annyira ragaszkodó, mint amennyire fáradhatatlan

Az angol springer spániel, aki eredeti feladatáról kapta a nevét, régóta a sportos családok kedvence. Ez az élénk, ragaszkodó kutya akkor válik kiegyensúlyozott családtaggá, ha rendszeresen kielégítik nagy mozgásigényét.

Atletikus és sokoldalú, ismert arról, hogy remekel a kutyás sportokban, a vadászatokon, de akár nyomkövetésben és engedelmességi feladatokban is. A springer spániel nagyszerű társ, aki túrázni, kirándulni is szívesen elkísér. Rendkívül ragaszkodó és emberszerető fajta, de rendszeresen gondoskodni kell fizikai lefárasztásáról.

Eredete

A feltételezések szerint a spániel típusú kutyák Spanyolországból származnak és innen ered a nevük. Mások úgy vélik, a spániel a kelta span, azaz nyúl szóból ered. A legvalószínűbbnek azonban a szakértők az első vélekedést tartják, és úgy gondolják, a spánieleket a rómaiak vitték a világ más részeire. Ekkoriban még nem léteztek különálló spánielek, minden ilyen típusú ebet csak spánieleknek hívtak. Egy 300-ból származó törvény már név szerint említi a spánielt, az egyik 948-ban íródott walesi törvénykönyvben pedig azt is feljegyezték, hogy a király spánielje egy fontot ér. Ekkoriban ez hatalmas összegnek számított.

A mai angol springer spánielhez hasonló ebeket 16. és 17. századi műalkotások ábrázolnak. A különböző típusokat a 16. században kezdték elkülöníteni egymástól. Először vízi és szárazföldi spánieleket különböztettek meg. Az angol springer spániel feladata a madarak űzése, zavarása volt solymászat, agarászat vagy hálóval való vadászat közben. A tűzfegyverek elterjedésével már arra törekedtek, hogy a kutyák apportírozzanak is a vadat állás mellett.

A 19. és a 20. század elején Angliában az azonos alomhoz tartozó kutyákat nem a fajtájuk, hanem a vadászatuk alapján osztályozták. Az alomban lévő kisebb kutyákat erdei szalonka (woodcock) vadászatára használták, ezért hívták őket cockernek. Az ugyanabban az alomban lévő nagyobb kölykök a vad felzavarására, felriasztására (angolul to spring) szolgáltak, és springereknek hívták őket.

Az 1870-es években az első brit kutyakiállításokon angol és welsh springer spánieleket is kiállítottak azonos fajtaként. Ez 1902-ig tartott, amikor is a Kennel Club külön fajtának ismerte el a két springert. A utóbbi években a fajta képezhetőségét, kitartását és jó szimatát számos területen használják ki, például egyes országokban ilyen kutyák szagolják ki a koronavírust. Az angol springerek a kiállításokon is remekelnek, a harmadik legeredményesebb fajtaként tartják őket számon. A vadászatra szánt egyedek valamivel zömökebbek és alacsonyabbak, mint a kiállítási példányok.

Fajtastandard

Az angol springer spániel az egyik legnagyobb a spánielek között. Közepes termetű, kiegyensúlyozott testfelépítésű, erős, mozgékony kutya. Koponyája mérsékelten hosszú, kissé domború. Szemei közepes méretűek, mandula alakúak és sötét mogyorószínűek. Tekintete élénk, kedves. Fülei nagyok, hosszúak és testhez simulók, dús szőrrel fedettek, a szem magasságában tűzöttek. Nyaka erős és izmos, lebernyeg nélküli. Mellső végtagjai merőlegesek, zászlózottak, a hátulsók jól megnyúltak a combtól a csánkig. Törzse arányos hosszúságú, erős. Csípője széles, izmos. Mancsai zártak, tömörek, vastag talppárnákkal rendelkeznek. Farka mélyen tűzött, sosem a hát fölé hordott, jól zászlózott. Szőrzete dupla rétegű, közepesen hosszú. Sűrű, sima, egyenes és vízhatlan, sosem durva. A kiállítási ebek szőre valamivel hosszabb, mint a vadászkutyáké. Bundája színe leggyakrabban májbarna-fehér vagy fekete-fehér, vagy ezen színek cserbarna, vöröses jegyekkel. Marmagassága körülbelül 51 cm, testtömege 22,5 kg. Várható élettartama 13 év.

Jelleme

Az angol springer spániel okos és szívesen hajt végre feladatokat, nem is beszélve hatalmas lelkesedésről. Vidám és boldog kutya, aki nagyon ragaszkodik gazdájához. Általában jól kijön a gyerekekkel, de lehetőleg már kölyökkorában érdemes hozzászoktatni a kisebbek jelenlétéhez. Jellemzően a háztartás más háziállataival is jó kapcsolatot alakít ki.

Mivel vadászkutyáról van szó, az angol springer spániel sok mozgást igényel. Ennek okán jó sportoló is, sok nem vadászó gazdi részt vesz angol springer spánielekkel olyan tevékenységekben, mint az engedelmesség, az agility, a flyball és a nyomkövetés. A fajta akár terápiás kutyának is ideális.

Ha idegen közelíti meg a házat, a springer spániel jelez, de őrző-védő kutyának nem alkalmas. Szeretetteljes és gyengéd kutya, aki nagyon ragaszkodik családjához. Jellemzően gyorsan tanul, nagyon intelligens, és szereti is dolgoztatni eszét. Fáradhatatlan, nyitott egyéniség, aki szelíd és jóindulatú is. Szívesen úszik és apportíroz.

Ideális környezet

A fajta mindenképp aktív gazdának javasolt, aki elegendő időt tud tölteni kedvence lefárasztásával és szeretgetésével. Ugyanis az angol springer spániel mindkettőt nagyon igényli, nem szeret sok időt egyedül tölteni, nagyon emberközpontú, mindenkivel jó kapcsolatot igyekszik kialakítani. Ha gondoskodnak lefárasztásáról, otthon nyugodt, kiegyensúlyozott a viselkedése. Érdemes vele kutyás sportokat kipróbálni, és különböző vezényszavakat tanítani neki. Így mentálisan is kellőképpen le lesz fárasztva. Szeret kirándulni, felfedezni és a lehető legtöbb időt gazdájával tölteni. Leginkább kertes házban javasolt tartása.

Ápolás

A springer bundáját heti néhány alkalommal át kell fésülni, hogy megszabaduljon az elhalt szőrszálaktól, illetve, hogy ne filcesedjen össze. A füleket heti egy alkalommal ki kell tisztítani és ellenőrizni, hogy egészségesek-e, nincs-e bennük toklász. Mivel a spániel füle nagy és lelógó, nehezen szellőzik, ezért előfordulhatnak nála fülproblémák. Úszás után finoman szárazra kell törölni őket. A szemek tisztaságára és a karmok megfelelő hosszúságára is mindig ügyelni kell.

Gyakori egészségügyi problémák

Az angol springer spániel általában egészséges kutya, azonban néhány probléma nála is előfordulhat. Ilyen például a csípőízületi diszplázia, allergiás bőrbetegségek, szemproblémák. Hosszú, nehezen szellőző fülére mindenképp oda kell figyelni, különösen úszás után, különben fertőzések léphetnek fel. Olykor epilepszia, vagy cocker düh (rage syndrome) is kialakulhat, ami hirtelen fellépő agresszióban, epilepsziához hasonló rohamokban nyilvánul meg. Ez azonban szerencsére egyre ritkább, egy megfelelő tenyészetből származó ebnél nem fordul elő.

(Felhasznált irodalom: Szinák János – Veress István: A világ kutyái I., David Alderton: Kutyák, Dr. Sárkány Pál: Nemzetközi Kutya-enciklopédia, Sarah Whitehead – Beverly Cuddy: Kutyák, Szinák János – Veress István: Kutyakalauz, Paul McGreevy: Kutyák, Kutya Szövetség III. évfolyam. 7. száma)