Angol masztiff fajtaleírás: a világ legnagyobb termetű kutyája szelíd óriás családjával szemben

Az angol masztiff remek társa lehet bárkinek, aki meg tud birkózni nagy méretével, és nem bánja, ha egy eb nyáladzik. A lakásban lakóknak azonban érdemes más fajtát választania, ugyanis bár az angol masztiffnak nincs nagy mozgásigénye, de a termete sok helyet foglal. Ha egy nagytestű kutyát keresel, aki szeretetet és biztonságot nyújthat számodra, és tisztában vagy azzal, hogy egy ilyen hatalmas állat etetése bizony sok pénzbe kerül, az angol masztiff ideális társad lehet.

A masszív az a szó, ami eszedbe jut, amikor először látod ezt a kutyát. Bár más fajták marmagasságban túlszárnyalhatják, súlyban az angol masztiff a legnagyobb, hiszen akár több mint száz kilogrammot is nyomhat. Egy Zorba nevű masztiff, aki 1989-ben szerepelt a Guinness Rekordok Könyvében, 149,7 kg-ot nyomott, de 94 centiméteres marmagassága és 251 cm-es hosszúsága is kirívó volt.

Eredete

A masztiff az egyik legősibb kutyafajtától, a molosszertől származik. Valószínűleg arra használták, hogy megvédjék a nyájat a ragadozóktól a hideg, magas hágókban. Ezek a molosszerek szilárd felépítésűek, nehéz csontozattal, rövid pofával, rövid, jól izmolt nyakkal és lógó fülekkel. Őseik nyomai nemcsak a masztiffokon, hanem a tibeti masztiffokon, bernáthegyiken, rottweilereken, bordeaux-i dogokon és sok más modern fajtánál is megfigyelhetők. A masztiff típusú kutyák ábrázolásai korszakokon át jelennek meg az emberi feljegyzésekben, az egyiptomi, babiloni és klasszikus görög civilizációkban. A babilóniai uralkodó, Asszurbanipál palotájában feltáró régészek az időszámításunk előtti hetedik századból egy masztiff típusú, oroszlánokkal harcoló kutyát ábrázoló domborműveket tártak fel.

A masztiff típusú kutyák évezredeken keresztül őrként, harci kutyaként és szórakoztatásként szolgáltak, amikor az oroszlánokkal és más vadállatokkal harcoltak. A kutyák bejárták a világot a katonák és a kereskedők által.

Bárhová mentek, nagyra értékelték őket méretük és bátorságuk miatt. Amikor Hannibál átkelt az Alpokon, azt képzett harci masztiffokkal tette, de Julius Caesar is méltatta őket. Utazásuk során a harci kutyák helyi kutyákkal kereszteződtek, és utódaik lettek a bernáthegyi, a rottweiler és más fajták ősei. Még a mopsz is – akit miniatűr masztiffként írnak le – igényt tarthat a molosszer-örökségre.

Angliában, ahol a modern masztiffot kifejlesztették, a hatalmas kutyák birtokokat őriztek, és éjszaka járőröztek a területen. Lyme Hall híres volt a kiváló masztiff vérvonalról, amelyeket a 15. századtól a 20. század elejéig tenyésztettek, és tagjai szerepet játszottak a fajta kihalástól való megmentésében.

A fajta 1835 után majdnem eltűnt, amikor kutyaviadalokat és a bikahecceket betiltották. De a kutyakiállítások felemelkedése a 19. század közepén elősegítette a masztiff újjáéledését. Az első és a második világháború alatt majdnem kihaltak, mert az élelemhiány miatt nem tudták etetni őket, de a második világháború után Kanadából importált masztiff kölyökpár segített visszahozni őket a kihalás széléről.

Ma a masztiff gyengéd természete és hatalmas mérete miatt nagyon kedvelt társ az egész világon.

Ami az oroszlán a macskáknak, az a masztiff a kutyáknak” – Sydenham Edwards

Fajtastandard

Az angol masztiff egy nagytestű, erős, kiegyensúlyozott kutya. A nagyság, a jó természet, a bátorság és az engedelmesség elegye. Koponyája széles a fülek között, a fej gömbölydeden ívelt, az arcorri rész széles. Szemei kicsik, távol állók, színben a sötét mogyorószín preferált. Fülei kicsik, elállóak, magasan tűzöttek, nyugalmi állapotban szorosan a pofára simulnak. Nyaka könnyedén ívelt, izmos, mérsékelten hosszú. Mellkasa széles és mély. Farka magasan tűzött, vége felé elvékonyodó. Mancsa széles és kerekded. Szőrzete rövid és sűrű. Színe fakó vagy szürke, rőtes sötétebb csíkozással. Az orrtükör, a fül és a pofa mindig fekete. Várható élettartama 8-10 év.

Jelleme

Egy jó vérvonalból származó angol masztiff mindig méltóságteljes, és soha nem félénk vagy gonosz. Egy jól szocializált masztiff tartózkodóan bánik az idegenekkel, de gazdája és bárki vagy bármi közé lép, ha az fenyegetőnek tűnik. És persze puszta megjelenésével rábírja az illetékteleneket, hogy ne az ő portáján tevékenykedjenek. Bár kívülről keménynek tűnik, a masztiff érzékeny kutya, aki félénk vagy agresszív lehet, ha rosszul bánnak vele. Soha nem szabad erőszakosan fellépni vele szemben!

Az engedelmességi képzés elengedhetetlen ennek az óriási fajtának. Lehet, hogy aranyosnak tűnik, de egy kifejlett méretű masztiff, akinek nincs jó modora, kezelhetetlen. Az érzékeny masztiff viszonylag könnyen nevelhető pozitív megerősítési technikákkal. Amikor eléri a felnőttkort, és kinövi kajlaságát és magas energiáját, csodálatos társ válik belőle, aki nyugodt, csendes, jó modorú és magabiztos. Kiváló házőrző, bár kevésbé ugatós, mint más fajták.

Ideális környezet

Bár egy kisebb lakásban mérete miatt valószínűleg nehezen férne el, de nincs nagy mozgásigénye, és könnyen alkalmazkodik különböző életvitelekhez. Azonban arra figyelni kell, hogy ne legyen sokáig magára hagyva, mert akkor destruktív viselkedésbe is kezdhet.

Mint minden kutyának, az angol masztiffnak is van néhány kevésbé vonzó tulajdonsága. Amikor megrázza azt a hatalmas fejét, mindent beborít a nyál. Ezért a tisztaságmániások óvakodjanak tőle! Az angol masztiff olykor hajlamos ölebnek gondolni magát, és megpróbálhat gazdája ölébe kucorodni. És arra is figyelni kell, hogy ő egy igazi elefánt a porcelánboltban, ha a házban tartózkodik, ezért a törékeny dolgokat érdemes biztonságos helyre zárni előle.

A masztiffnak napi testmozgásra van szüksége, de figyelembe kell venni a kutya korát és a hőmérsékletet, ugyanis könnyen túlmelegedhet a nyári melegben. Edzés és stimuláció nélkül a masztiff unatkozhat és destruktív lehet. Nagy mérete miatt nem jó kocogótárs. Könnyen túlmelegedhet, ízületei sérülhetnek a futás okozta megerőltetéstől. A sétákat inkább a hűvös reggelekre és estékre tervezd vele.

Bár az angol masztiff szereti a gyerekeket és igen finoman bánik velük, nem a legjobb választás a nagyon kicsi gyerekek vagy gyenge idősek számára. Ugyanis akaratán kívül is fellökheti őket nagy testével. A masztiff ideális lakókörnyezete egy nagy udvarral rendelkező ház. Erős védelmi ösztönei lehetnek, és megfelelően szocializálódnia kell emberekkel és állatokkal egyaránt. Leginkább egy ellenkező nemű kutya javasolt mellé.

A kölyökkutyák aktívabbak, és szabad játékra van szükségük egy bekerített udvaron. De amíg 18 hónapos korukban el nem érik a fizikai érettséget, fontos korlátozni az ugrálást, a hosszú sétákat és az egyéb gyakorlatokat, amelyek károsíthatják a még fejlődő csontjaikat, izmaikat és inaikat. 18 hónapos koruk után fokozatosan növelhető az általuk végzett testmozgás mértéke közepes szintre.

Ápolás

Az angol masztiffok szőrzete könnyen kezelhető, de erősen hullik. Naponta tisztítsd meg ráncait, hogy elkerüld a bakteriális fertőzéseket. Tisztítsd meg ezeket kifejezetten kutyáknak készült termékkel, majd töröld szárazra. A fajta esetében különösen fontos a karomvágásra időt szentelni, ugyanis nagy súly nehezedik a lábakra, és a túl hosszú karmok igen fájdalmasak lehetnek az állat számára. Szemei és fülei tisztaságára is ügyelni kell. Fürdetni ritkán szükséges.

Gyakori egészségügyi problémák

Az angol masztiff esetében előfordulhatnak bizonyos egészségügyi problémák. A leggyakoribb a könyök- és csípőízületi diszplázia. A felelős tenyésztők szűrik kutyáikat erre a genetikai betegségre. A fajta esetében nagy hangsúlyt kell fektetni az etetésre. A növendékek inkább legyenek kissé soványak, mint túlsúlyosak, hiszen az elhízás rengeteg problémát okozhat vázukban a későbbiekben. Az angol masztiffnál előfordulhatnak különböző szívbetegségek, szembetegségek, és fel is puffadhatnak, illetve a gyomorcsavarodás esélye is fennáll esetükben. A fajtánál kialakulhatnak daganatos megbetegedések is.

(Felhasznált irodalom: Szinák János – Veress István: A világ kutyái I., David Alderton: Kutyák, Dr. Sárkány Pál: Nemzetközi Kutya-enciklopédia, Sarah Whitehead – Beverly Cuddy: Kutyák, Paul McGreevy: Kutyák)