Angol cocker spániel fajtaleírás: a lógófülű szeretetcsomag

Az angol cocker spániel igen népszerű társasági kutya. Korábban vadászatra tenyésztették ki, mára emberek milliónak szívét hódítja meg.

A cocker spániel külső megjelenése épp olyan bájos, mint belső tulajdonságai. Szeretetre méltó, kedves és ragaszkodó társ. Jól alkalmazkodik különböző élethelyzetekhez, mindenkivel megtalálja a közös hangot. Házőrzésre nem ajánlott, mert még a betörővel is jó barátságot tudna kötni.

Eredete

A fajta pontos eredete ismeretlen. Egyesek szerint a spánielt Julius Caesar katonái vitték el Spanyolországból Angliába. Feltehető eredetére utal neve is, a spániel jelentése spanyol. II. Fülöp makedón király az időszámításunk előtti háromszázas években uralkodott. Ebből az időből származik egy pénzérme, amin egy spánielre hasonlító eb képe látható. Ekkoriban a cocker még nem létezett önálló fajtaként, csupán spánieleknek hívták őket.

Nem csak a mindennapi életben, hanem az irodalomban is népszerű eb volt. Már a 14. században említést tettek róla, köztük a brit író, Geoffrey Chaucer is. Egyik művében, a Canterbury mesékben a karaktert egy spánielhez hasonlította.

Shakespeare is említette a kutyafajtát több művében is, például a Macbeth-ben. Charles Dickens David Copperfield című regényében is szerepelt spániel.

1570-ben egy természettudós, John Caius osztályozta az angol kutyafajtákat, és két csoportba rendezte őket: vízi és szárazföldi egyedekre. Előbbihez tartoztak azok, akik a vízi vadászatban jeleskedtek. Utóbbihoz az ugró spánieleket sorolta, akik kiűzték a madarakat, nyulakat a bokrok mélyéről. Ekkor a vadász lelőtte a zsákmányt, a kutya pedig odavitte neki. Az angol cocker spánieleket a korábbi ugró spánielekből tenyésztették ki. Nevüket arról a madárról kapták, amire rendszerint vadásztak: az erdei szalonkáról, angolul wood cockról. Hivatalos fajtának 1892-ben ismerte el az Angol Kennel Klub.

Az 1870-es években az angolok spánieleket vittek Amerikába. Az ottani tenyésztők kétféleképpen kezdték el szaporítani a kutyákat. Az egyik oldal a kisebb testfelépítésű, kiállításra való ebeket preferálta, a másik a nagyobb, vadászatra alkalmasakat. Így a fajta kettészakadt az angol és az amerikai cocker spánielre. Utóbbi valamivel kisebb, mint brit fajtársa. 1946-ban az Amerikai Kennel Klub hivatalosan is elismerte őket két különböző fajtaként. Napjainkban az angol cocker spániel a legelterjedtebb spánielféle. A kétezres évek elején hazánkban az egyik legelterjedtebb kutya volt.

Fajtastandard

Hivatalosan a retrieverek csoportjához tartozik, a hajtókutyák szekciójába. Szinte minden színben előfordul, ami tipikus, úgynevezett vadászkutya színnek számít. A kikötés az, hogy egyszínű egyedeknél csak a mellfolt lehet fehér, de az sem kívánatos. Szőre selymes tapintású, sima, nem göndör vagy hullámos. Testtömege nemtől függően 10-15 kg, marmagassága 38-40 cm. Fülei nagyok, szőrösek és lelógnak. Szemei sötétbarnák, mandula alakúak. Tekintete intelligens, élénk. Járása vidám és energikus. Egyenes,és sohasem felfelé kunkorodó farkát korábban csonkolták, mára már ez kevésbé elfogadott.

Jelleme

Az angol cocker spániel egy igazán elbűvölő teremtés, nem hiába népszerű kutya szerte a világon. Megnyerő személyisége bárkit levesz a lábáról. Nagyon kedves, élénk fajta, aki ragaszkodik gazdájához, és legszívesebben minden percet együtt töltene vele. Jámbor, barátságos, éppen ezért nem jó házőrző. Igen temperamentumos eb, ha nem nevelik határozottan, hajlamos megmakacsolni magát. Emiatt már kölyökkorában érdemes elkezdeni a tréninget. Gyorsan tanul, kitűnő apportírozó, a kutyás sportokban is jeleskedik. Imádja a vizet, az úszást, hihetetlenül energikus eb.

Ideális környezet

Lakásban és kertes házban is tartható. Jól alkalmazkodik minden élethelyzethez. Fontos számára a mozgás, ezért gyakori sétáltatást igényel. Gyerekek mellé is ajánlott, kitűnő játszótársuk lehet.

Ápolás

Szőrét érdemes naponta fésülni, különös figyelmet fordítva a lábakra, ahol könnyen összegubancolódhat a bunda. Mivel gyorsan nő, ezért gyakran kell vágni a szőrét, különleges figyelmet fordítva a mancsokra és a fülekre. Ha kölyökkorában megszokja a gyakori fésülést, ápolást, felnőtt korában nem lesz vele problémája. Szemét és fülét rendszeresen tisztítani kell.

Gyakori egészségügyi problémák

A spánielek füle igen érzékeny. Mivel nagy és lelóg, könnyen begyulladhat, ha nem szellőzik kellően. Ezért mindig figyelni kell arra, hogy a szőrt rendszeresen kivágják belőle. Imád enni, ezért csak mértékkel kapjon jutalomfalatokat, mert viszonylag könnyen elhízhat. Mivel nagyon ragaszkodó típus, a cockereknél az átlagosnál gyakrabban alakul ki szeparációs szorongás. A többi fajtához képest náluk sűrűbben előfordul a szürkehályog nevű szembetegség is.

A cocker düh egy különösen erre a fajtára jellemző, veleszületett idegrendszeri probléma. Epilepsziás rohamhoz hasonló, agresszív dühkitörést jelent. Nem egyszerű neveletlenséget takar, hanem az egyik pillanatról a másikra előtörő rohamot, ami sürgős állatorvosi segítséget igényel.

(Képek: Getty Images Hungary)