Amerikai cocker spániel-fajtaleírás: a kompakt szeretetcsomag

Az amerikai cocker spániel szülőhazájában egyike a legnépszerűbb kutyafajtáknak, ám itthon is sokan ismerik ezt az elragadó kutyát.

Annak ellenére, hogy itthon nem tartozik a legnépszerűbb fajták közé, mindenki ismeri az amerikai cocker spánielt. Ha máshonnan nem is, a sokak által szeretett Disney-meséből, a Susi és Tekergőből mindenképpen, ugyanis az egyik főszereplő, Susi büszke képviselője a fajtának. Az amerikai cocker spánielt általában vidám és pajkos kutyaként jellemzik, akinek huncut, mégis barátságos személyisége csak hozzáad a fajta vonzerejéhez.

Az amerikai cocker spániel eredete

A fajta eredetéről nem lehet anélkül beszélni, hogy megemlítenénk az angol cocker spánielt, ugyanis szorosan kapcsolódtak egymáshoz egészen 1946-ig. De kezdjük egy kicsit korábbról a történetet!

A spánielek feltehetően Spanyolországból származnak, és valószínűleg már abban az időben is segítették az embereket a vadászatban, amikor még nem volt puska. A lőfegyver megjelenésével viszont egy darabig a kisebb termetű spánielek, például a cocker spánielek kiestek a vadászok kegyeiből, emiatt már korábban is volt olyan időszak a fajta történelmében, amikor inkább társasági kutyák voltak, mintsem vadászkutyák. Ez a 19. század közepére megváltozott, mert újra alkalmazni kezdték őket. Nevüket a woodcocker (magyarul erdei szalonka) nevezetű madárról kapták, mivel ennek a vadászatára specializálódtak.

A cocker spániel az 1800-as években vált valóban külön fajtává, legalábbis ekkor (pontosabban a század második felében) merült fel az igény az angol tenyésztők részéről, hogy elkülönítsék a különböző méretű spánieleket, elsősorban a kiállítások miatt. A nagyobb spánielek lettek az angol springer spánielek, a legkisebbek az angol toy spánielek (King Charles spániel), a tornasor közepén pedig a cocker spánielek kaptak helyet. Teljesen külön osztályt csak 1892-ben nyitottak nekik. Ezek után viszont stabilan nőtt a cocker spánielek népszerűsége Angliában és 1935-ben a legnépszerűbb fajtává vált.

Az amerikai cocker spániel születése

Eddig még csak a cocker spánielekről volt szó általánosságban, ám ma már megkülönböztetjük az angol és az amerikai változatot, így erről az elkülönülésről is érdemes szót ejteni.

A 19. század második felében egyre több cocker spániel került Amerikába, 1884-ben pedig  megérkezett Obo II. Az ő neve azért érdekes, mert vérvonalából származik Robinhurst Foreglow, a cocker spániel, akit akár az amerikai cocker spánielek prototípusának vagy közvetlen elődjének is nevezhetnénk.

Az amerikai tenyésztők egy része inkább a kiállításokra alkalmas, kisebb testfelépítésű kutyákat preferálta, míg a másik fele a nagyobb, vadászatra is kiválóan bevethető kutyákat  részesítette előnyben, akik közelebb álltak az eredeti cocker spánielekhez. Így elkezdett kétfelé szakadni a fajta; az előbbieket elkezdték amerikai, az utóbbiakat pedig angol cocker spánieleknek nevezni. Az angol és a kanadai kennelklubok 1940-ben elkezdték külön regisztrálni a két fajtát, az AKC pedig 1946-ban követte példájukat. Amerikában egyébként szimplán cocker spánielnek hívják az amerikai cocker spánielt, az angol változatot ajándékozták meg a megkülönböztető jelzővel.

Az amerikai cocker spániel fajtastandardja

Kis termetű, izmos és kompakt testfelépítésű, arányos fajta, „soha nem tűnik hosszúnak és alacsonynak”. Átlagos marmagassága nemtől függően 35,56 cm–38,10 cm, ám nagyon specifikusan ki van emelve a standardjában, hogy a nőstény állatoknál a 36,83 cm-t, illetve a hímeknél a 39,37 cm-t meghaladó magasság kizárással jár. Ám nem lehet túl kicsi sem az állat (hímeknél ez a határ 36,83 cm, nőstényeknél 34,29 cm), ugyanis az büntetéssel jár a kiállításon. Átlagos testsúlya 9–14 kg.

Az amerikai cocker spániel színezetét tekintve is hasonlóan körülményes a standard, főleg, mert elég sokféle szín és minta engedélyezett. Az FCI által elfogadott színek és mintázatok a következők:

• Fekete vagy fekete cser.
• ASCOB (Any Solid Colour Other Than Black): bármilyen egységes színezet a feketén kívül, krémszínűtől kezdve egészen a sötétvörösig, beleértve a barnát, illetve barnát cser pontokkal. A mellkason egy kevés fehér engedélyezett, de nemkívánatos.
• Parti-color: kettő vagy több szín van jelen, jól elválasztva egymástól.
• Cser mintázat.

Szőrzete a fején rövid, a testén pedig közepesen hosszú. A mellkasa két oldalán, fülein és végtagjain hosszabb és dúsabb hatást nyújt a bundája. Teste nem túl hosszú, háta izmos, és a faroktőig fokozatosan lejt. Mellkasa mély, hasa felhúzott, végtagjai pedig erősek és párhuzamosak. Koponyája domború, de nem túlzottan, fülei hosszabbak és lelógnak. Feje szögletes, pofája arányos a koponyájával és széles. Orrtükre általában fekete, szeme pedig sötétbarna. A standard szerint a dokkolt farok az ideális.

Az FCI 1965-ben fogadta el a fajtát és a 8. fajtacsoportjához, a Retrieverek – hajtókutyák – vízi vadászok közé sorolják.

Az amerikai cocker spániel jelleme

Az amerikai cocker spánielek általában barátságosak és kedvesek mindenkivel, legyen szó gyerekekről, más házi kedvencekről vagy akár idegenekről. Bár utóbbiakkal szemben néha vannak fenntartásaik, hamar meg lehet velük barátkozni.

Könnyedén lehet őket tanítani, mert szeretnének bizonyítani gazdájuknak, emellett pedig általában könnyen motiválhatóak jutalomfalatokkal és játékkal. Érzékeny lelkületűek, és legjobban a pozitív módszerekre reagálnak. Örömmel veszik, ha van lehetőségük bizonyítani különböző kutyasportokban, például az agilityben, és igénylik is a mozgást. Energiaszintjük viszont nem túl magas, így könnyedén le lehet őket mozgatni rendszeres séta és játék kombinációjával.

Az amerikai cocker spániel számára ideális környezet

Ragaszkodik gazdájához, és nagyon szeret vele időt tölteni, legyen szó pihenésről vagy közös sétáról, játékról, túráról. Az amerikai cocker spániel jól alkalmazkodik, lakásban is könnyedén tartható kis mérete és temperamentuma miatt, bár örül, ha van esetleg egy kert, ahol szabadon rohangálhat és játszhat. Csak kerti tartásra viszont nem ajánlott, mert igényli gazdái közelségét. Kiváló családi kutya, ahogyan fentebb is említettük, jól kijön a gyerekekkel, és nagyon szeretetteljes.

Az amerikai cocker spániel ápolása

Az amerikai cocker spániel ápolása nem egyszerű feladat, konzisztenciát és gyakorlottságot igényel. Ideálisan heti több alkalommal érdemes átfésülni a bundáját a megfelelő fésűvel, ami egy fém, közepesen széles fogazatú fésű. Fontos a rendszeresség, mert könnyedén gubancolódik és filcesedik a bundája. Alkalmanként érdemes megfürdetni a szőrének megfelelő samponnal; ilyenkor ajánlott szemügyre venni a bőrét is. A fülét is rendszeresen kell tisztítani, és a karmai állapotára is fontos odafigyelni.

Érdemes lehet rendszeresen igénybe venni a kutyakozmetikus segítségét, hogy rendezett és ápolt megjelenést biztosíts kedvencednek.

Gyakori egészségügyi problémák az amerikai cocker spániel esetében

Általában hosszú (10–14 év), és többé-kevésbé egészséges életet él a fajta, ám vannak olyan egészségügyi problémák, amelyek gyakran érintik az amerikai cocker spánieleket. Ezek a következők:

• fülgyulladás;
• bőrproblémák: gyakran, de nem kizárólag a nem megfelelő ápolás vagy allergia következménye;
• csípődiszplázia;
• von Willebrand–Jürgens-szindróma: egy véralvadási rendellenesség, amely miatt veszélyeztetettebb helyzetben vannak az érintett kutyák a különböző sérüléseknél vagy akár a műtéteknél.