Alaszkai malamut fajtaleírás: a robusztus, fáradhatatlan szánhúzó

Az alaszkai malamut az egyik legnagyobb sarkvidéki kutya. Hatalmas erővel bír, kitartása, fáradhatatlansága pedig lenyűgöző.

Ez a domináns, öntudatos, izmos szánhúzó igazi egyéniség. Mindene a mozgás, a munka, amit a legzordabb időjárásban is fáradhatatlanul végez. Az alaszkai malamut ereje rendkívüli, hiszen súlyhúzásra született. Aki ilyen kutyát szeretne otthonába, annak sok teendője akad. Előfordul, hogy a fajtát keverik a szibériai husky-val, de a malamut valamivel nagyobb, erősebb, de lassabb is előbb említett társánál. Gyorsasági versenyeken jellemzően éppen ezért a husky-k a befutók, de ha az erőről (például súlyhúzás) van szó, a malamut verhetetlen.

Eredete

Az alaszkai malamut a sarkvidék egyik legősibb szánhúzója. Egyesek szerint a háziasított farkasok, aranysakálok közvetlen leszármazottja, ezáltal több ezer éves fajta. Kialakulása körülbelül akkorra tehető, amikor az inuitok Alaszkába vándoroltak az utolsó jégkorszak idején. A Mahlemiut törzs tenyésztette ki, akik az Anvik folyó vízgyűjtő területének felső szakaszán életek. Főként teherhordásra használták ezt a kitartó és rendkívüli erővel rendelkező kutyát. E tulajdonságai miatt igen nagy becsben is tartották, hiszen kitartóbbnak bizonyult bármely más sarkvidéki fajtánál.

Az 1896-os Klondike-i aranyláz idején a malamut rendkívüli népszerűségre tett szert. A kincsvadászok kedvelt teherszállítója élelemmel és felszereléssel megrakodott szánokat húzott fáradhatatlanul. Azonban a kereslet jóval nagyobbnak bizonyult a kínálatnál, vagyis nem volt elég malamut az európaiak számára. Ezért más kutyákat hoztak magukkal, akikkel felhigították a meglévő állományt. Ahhoz, hogy a fajta fennmaradjon, újra kellett alakítani. Arthur Treadwell Walden és Eva Seeley kifejezetten a malamutok tenyésztésével és kiképzésével foglalkoztak egy expedíció során. Nekik köszönhető, hogy az alaszkai malamut kezdett visszatérni egykori gyökereihez. A fajtát hivatalosan 1935-ben ismerte el az Amerikai Kennel Klub.

A második világháború idején sok szánhúzót, köztük az alaszkai malamutot is alkalmazták mentő-, teherszállító és keresőkutyaként. Olykor akár ejtőernyős bevetéseken is részt vettek. A bajbajutottakért helikopterről, kisebb repülőkről leeresztettek egy szánt, majd a hajtó és kutyái ejtőernyővel kiugrottak több méter magasból. Jól bírták a zord időjárási körülményeket és viszonylag kevés élelemmel is beérték, ezért az amerikai hadsereg nagyon kedvelte a fajtát. A háború végén azonban az utolsó expedíció kutyáit ahelyett, hogy hazaszállították volna, egy jégtáblához kötözték és felrobbantották.

1947-re igencsak megfogyatkozott a malamut állomány, csupán harminc egyedet regisztráltak. A fennmaradás érdekében a Yukon folyó mentén élő egyedekkel keresztezték a szánhúzókat, akik korántsem számítottak tisztavérű alaszkai malamutoknak. Ezáltal többféle színváltozat jött létre, és egyes példányok kisebbek, könnyebb csontozatúak lettek.

A malamutok munkavonalát egyre nehezebb megtartani. A kiállításokon nem feltétlen azt veszik figyelembe, amilyennek egy törzsgyökeres malamutnak lennie kell, hanem leginkább a szépség dominál. A malamutok azonban nem arra lettek tenyésztve, hogy ringben vonuljanak, hanem arra, hogy -30 fokban szánt húzzanak. Erről nem szabad megfeledkezni.

Fajtastandard

Ez az alaszkai szánhúzó erős, masszív testfelépítésű fajta, mély mellkassal és fejlett izomzattal. Bundája vastag, olajos. A fehér mindig a második domináns színe, amely az alsó testet, lábakat, lábfejet és az arc egy részét fedi. Színváltozata lehet fekete-fehér; szürke-fehér; kék-fehér; ezüst-fehér; vörös-fehér; fehér. Feje széles, erőteljes. Fülei kicsik, háromszög alakúak. Szemei barnák, mandula alakúak. Farka szőrrel jól borított, általában a hát fölött hordozott. Különleges mancsai kiválóan alkalmasak a hóban való közlekedésre. Mozgása kiegyensúlyozott, erőteljes. Marmagassága nemtől függően 58-63 cm, testtömege 34-38 kg. Várható élettartama 10-14 év is lehet.

Jelleme

Az alaszkai malamut nem ajánlott kezdő kutyások számára. Tökéletes társ, de egy olyan személy számára, aki erőskezű és megfelelő nevelésben részesíti. Hiszen egy malamut könnyen az ember fejére nőhet, kifejezetten domináns fajta. Ez persze semmiképp sem egyenlő az agresszivitással, csupán könnyedén átveszi az irányítást. Rendkívül kitartó, erős személyiség és gazdájához végtelenül hűséges, ragaszkodó. Nem kifejezetten családi kedvenc, de könnyen beilleszkedhet a háztartás mindennapjaiba, ha megfelelő figyelmet és mozgást biztosítanak számára.

A szánhúzó kutyákra jellemző, hogy nem ugatnak, hanem jellegzetes éneklő, vonyító hangot hallatnak. Így van ez az alaszkai malamut esetében is. A magányos, unatkozó ebek gyakran vonyítanak, hogy gazdájuk tudomására adják: foglalkozz velem! Nagyon intelligens, önálló fajta, de emellett szüksége van családja közelségére is. Gyakran említett rossz szokása, hogy ásásra hajlamos, amit szinte lehetetlen kinevelni belőle. Idegenekkel szemben barátságos, gyerekekkel is jól kijön.

Ideális környezet

A sarkvidék kutyája nem bírja jól a forróságot, ezért meleg éghajlatú országokban nem ajánlott tartása. Nyáron a legtöbb példány szereti vízzel hűteni magát, szívesen úszkálnak, pancsolnak. Az alaszkai malamut lakásban sem érzi jól magát. Rengeteg mozgásra, térre van szüksége. Ő nem az az eb, aki beéri napi kétszer tíz perc sétával. Következetes, határozott, de türelmes nevelése elengedhetetlen a későbbi békés együttéléshez. Érzékeny lelkületű, nem szabad keményen bánni vele. De fontos, hogy ismerje a szabályokat és legyenek számára kijelölt határok. Ennek hiányában hamar az ember fejére nőhet.

Ápolás

Az alaszkai malamut nagymértékben vedlik, főleg ősszel, amikor téli bundáját növeszti. Ezért a rendszeres napi fésülés elengedhetetlen számára. Ehhez érdemes kölyökkorától hozzászoktatni, így később biztosan hagyni fogja magát. Emellett a szemek és fülek időnkénti tisztítása is fontos.

Gyakori egészségügyi problémák

A felelős tenyésztők diszpláziára szűrik kutyáikat, hiszen az alaszkai malamutnál is előfordulhat ez a betegség. Ízületei védelméért fontos a megfelelő, minőségi táplálása, és korának megfelelő mozgatása. A malamutok körülbelül 14 hónap után érik el a felnőttkort, addig csak kisebb terhelésnek tedd ki, ha sportolni szeretnél vele. A fajtára jellemző betegség a polyneuropathia, ami gyakran bénulást okoz az állat hátsó lábaiban.

(Képek: Getty Images Hungary)