Aidi fajtaleírás: az alig ismert ősi védelmező

Az aidi vagy más néven atlaszi hegyikutya több mint ezer éve az ember hű társa – igaz, manapság már csak nagyon ritkán találkozhatunk vele származási helyén, Észak-Afrikán kívül. Az eredetileg gazdák által használt munkakutya a mai napig megőrizte a fajta jellegzetességeit, populációjának viszonylagos elszigeteltsége miatt pedig a legegészségesebb kutyák közé tartozik.

A bátorságáról és védelmező ösztönéről híres aidi kiváló őrkutya, aki évszázadok óta vigyáz az észak-afrikai juh- és kecskecsordákra Marokkó, Líbia, Tunézia és Algéria területén. Az utóbbi időben családi kedvencként is tartják őket olyan vidéki otthonokban, ahol az állatnak lehetősége van a folyamatos kinti testmozgásra. Ezek a kutyák nagyon függetlenek és hajlamosak lehetnek a túlérzékenységre, ezért olyan tapasztalt gazdi mellé valók, aki kitartó és következetes képzést biztosít a számukra.

Eredet

Az atlaszi hegyikutyaként vagy berber kutyaként is ismert aidi pontos eredete nem ismert, de a kutatók közös álláspontja szerint – ahogy nevéből is következtethetünk rá – a fajta az Atlasz-hegységből, azon belül is Marokkóból származik. Feltételezések szerint ősi fajta, amelyet még a föníciaiak tenyésztettek, bár ebben a kérdésben nem született konszenzus.

Noha az aidi gyakran megtalálható a legelőkön az állatok mellett, valójában egyáltalán nem pásztorkutya. 1963-ban tévesen atlaszi juhászkutyaként osztályozták, de hat évvel később korrigálták a nevét a fajtastandardban. Ennek a kutyának a feladata ugyanis az őrködés és a védelem, terelésre nem alkalmas – és nem is várja el tőle senki ezt a tudást.

A nyáj védelme mellett az évek során az aidi vadászkutyaként is debütált. Általában egy másik észak-afrikai fajtával, az arab agárral dolgozik együtt. A két fajta kiváló csapatot alkot: rendkívül jó szaglásával az aidi felfedezi a zsákmányt, majd jelzi az agárnak, aki hihetetlen gyorsasággal éri utol a prédát.

Fajtastandard

Az aidi egy közepes termetű, masszív, nagyon strapabíró kutya, amely híres erejéről és mozgékonyságáról. Izmos, erőteljes testfelépítésű, de nem ügyetlen, esetlen állat. FCI besorolás szerint a II. Csoportba tartozik (pincserek, schnauzerek – molosszerek – svájci hegyi- és pásztorkutyák), azon belül is a molosszerek és hegyi típusú kutyák közé.

23-25 kiló közötti súllyal a hímek 53-63 cm, míg a nőstények 51-61 cm magassággal rendelkeznek. Az FCI által meghatározott fajtastandard szerint azonban a kutyák külseje szempontjából az elsődlegesen mérvadó tényező nem a magasság vagy a súly, hanem az állat testének arányai:

• A test hossza válltól fenékig / marmagasság – 10 : 9
• Mellkas mélysége / marmagasság – 1 : 2
• Orr hossza / fej hossza – 11 : 24
• Koponya hossza / koponya szélessége – 1 : 1

Az aidi különbözik a legtöbb afrikai kutyafajtától, mivel vastag, két rétegű szőrzettel rendelkezik, ami létfontosságú a hegyi élet változó hőmérsékleteihez. A bunda lehetővé teszi számukra a testhőmérséklet szabályozását nagyon meleg és nagyon hideg körülmények között is, és megfelelő védelmet biztosít az erős afrikai naptól is. Ezen felül a sűrű szőrzet fizikailag is védi őket; őrkutyaként páncélként szolgál a nagyragadozók, például farkasok támadásai során.

Sokféle színben előfordulnak, többek között fekete, sárgás-barna, vörös, fekete-fehér és brindle. A jellegzetes szőrös farok impozánsan hosszú. A nyak és a mellkas környékén lévő szőrzet különösen bozontos, olyan, mint egy oroszlán sörénye, és extra védelmet nyújt a harapások és karcolások ellen.

Erős állkapcsuk és erős fogazatuk van. Ajkaik sötétek, füleik félig állnak fel, és szemük lehet bármilyen árnyalatú, az aranytól a barnáig. ‘Medve-szerű’ fejük és orruk arányban van az izmos és karcsú testükkel.

Jellem

Rendkívül hűséges és védelmező, családjával szeretetteljes és odaadó. Idegenekkel szemben azonban rettentően gyanakvó, és ha úgy érzi, hogy a területét veszély fenyegeti, akár agresszívvá is válhat.

Mivel hajlamosak az ellenségeskedésre, nélkülözhetetlen, hogy az aidi már kölyökként szocializálódjon más emberekkel és állatokkal, hogy ne mindenkiben az ellenséget lássa. Eredeti munkáját a mai napig tökéletesen végzi; gyakorlatilag folyamatosan őrködik, és amint valami szokatlant észlel, azonnal hangos ugatással jelzi a közelgő veszélyt.

A fajtának kiemelkedően magas az energiaszintje, ezért a romboló és egyéb nemkívánatos viselkedések elkerülése érdekében elengedhetetlen a folyamatos fizikai és mentális stimuláció. A rendszeres képzésre pedig azért is szükség van, mert ha egy aidi lehetőséget kap a dominanciára, nagyon rövid idő alatt nagyon rossz viselkedéseket mutathat.

Ideális környezet

Nem meglepő, hogy az aidi nem érzi jól magát a négy fal között, és a kert méretét illetően is nagy igényei vannak. Akkor a legboldogabb, ha viszonylag nagy területet őrizhet, és folyamatosan azt érzi, hogy van feladata. Ez a fajta remek családi kedvenc is lehet, de kizárólag akkor, ha megtörtént a korai szocializáció és a család minden tagja következetes az állat nevelésében.

Ápolás

A sűrű, vastag dupla szőrzet miatt az aidi rendszeres ápolást igényel. Külső szőrzetük durva és érdes, míg aljszőrzetük puha tapintású. Évente egyszer vagy kétszer teljesen átvedlenek, de a köztes időszakban is hullatják a szőrüket. Legalább heti rendszerességű fésülésre van szükségük, illetve fürdetésre, ha a bundájuk nagyon koszossá válik. Fontos azonban, hogy ne fürdessék túl őket, mert ennek következtében elveszíthetik szőrzetük időjárásálló képességét. Korlátozzuk a fürdetést évenkénti egy-két alkalomra.

Minden kutyánál fontos rendszeresen ellenőrizni a szemeket és füleket, hogy időben észrevegyük az esetleges elváltozásokat. Fontos, hogy az aidi már korán megszokja, hogy a heti szőrzetápolási rutin közben hozzáérünk ezekhez a testrészekhez. A fogukat is figyelni kell, hogy ne rakódjon le rajtuk fogkő; kölyökkortól kezdve javasolt a napi fogmosás, hogy ehhez is hozzászokjanak.

Gyakori egészségügyi problémák

Az aidi az egyik legegészségesebb kutyafajta; nem hajlamos semmilyen ismert egészségügyi problémára. Ám ez természetesen nem jelenti azt, hogy a fajta példányai sosem lehetnek betegek. Éppen ezért – mint minden kutyának – az aidit is rendszeres állatorvosi vizsgálatra kell vinni, és gondoskodni kell a szükséges védőoltásokról és paraziták elleni védelemről.