Afrikai oroszlánkutya fajtaleírás: a tekintélyt parancsoló kutya, aki nem csak szőrmintázata miatt különleges

Az első dolog, amit az emberek észrevesznek egy rodéziai ridgebacken, azaz afrikai oroszlánkutyán, az a jellegzetes szőrvonulata, amely a gerincén fut végig, és a fajta nevét adja. De ezen kívül más érdekesség is lakozik ebben a nagyszerű kutyában.

Sokan azonnal felfigyelnek atletikus testfelépítésére, nemes megjelenésére és intelligens tekintetére. A fajta története pedig csak növeli vonzerejét. A gazdákat gyakran kérdezik: „Tényleg oroszlánra vadásztak ezek a kutyák?” A válasz igen, a rodéziai ridgebacket Afrikában arra is használták, hogy sarokba szorítsa a nagyvadakat, például oroszlánokat, medvéket és vaddisznókat, de csak falkában, nem egyedül. Egyes helyeken még ma is használják vadászatra.

Eredete

Angolul rhodesian ridgeback, magyarra lefordítva: rodéziai (mai Zimbabwe) ridge = gerinc, back = visszafelé. Ezzel jelzik e kutyafajta legkülönlegesebb tulajdonságát, azt, hogy gerince mentén ellenkező irányba nő a szőre. A nyakánál található szőrzetben a mintázat mellett két, egymással szemben elhelyezkedő forgó található. Ennek a különleges szőrvonulatnak már régen is nagy jelentősége volt. De előtte érdemes megemlíteni, hogy már sokan a rodéziai származást is megkérdőjelezik, ugyanis sokkal inkább valószínű, hogy a fajta Dél-Afrikából ered. Úgy vélik, mielőtt a 16-17. században telepesek érkeztek volna Dél-Afrikába, ezek a kutyák, vagy legalábbis elődeik már léteztek. A szakértők valószínűsítik, hogy azok az ebek nem a tipikus domesztikált kutyák voltak, sokkal inkább az emberrel távolságot tartó, falkába verődött egyedek. Az idők során pedig – ahogy ez a farkas háziasodásánál is történt – ezek a kutyák egyre közeledtek az emberekhez.

Úgy vélik, a telepesek felfigyeltek arra, hogy ezek az ebek figyelmeztető jeleket adtak, ha vadállatok vagy ellenség közeledett. Az emberekkel együtt is vadásztak, lenyűgözve a telepeseket gyorsaságukkal, bátorságukkal és nyomkövető képességükkel. A helyi törzseknél is népszerűek voltak a kutyák, hiszen nemcsak nyomkövetésre és vadászatra voltak alkalmasak, de a sátrakat is hűségesen őrizték.

Oroszlánkutya

Az oroszlánkutya elnevezéssel jogosan merül fel a kérdés, hogy valóban oroszlánra vadásztak-e a fajtával? Nos, többek között igen, de ez mindig falkában történt. A kutyák sarokba szorították a zsákmányt és feltartották, amíg az emberek a helyszínre értek. De vaddisznókra és egyéb nagyvadakra is vadásztak a fajtával. Megbecsült vadásztárs volt, hiszen jól bírta a terep zord körülményeit: a meleget, a szárazságot és a szikár talajt. Vastag talppárnái segítették a zord terepen való futást, melynek sebessége akár 50 km/h is lehetett.

A ridge jelentőségére itt érdemes visszakanyarodni. Az emberek úgy vélték, a jellegzetes sörénnyel rendelkező egyedek jóval sikeresebb és ügyesebb vadászok. Így eszerint kezdték el szelektálni a kutyákat, hiszen nem minden eb rendelkezett ilyen jeggyel. A telepesek kezdetben az Európából hozott kutyákat – például német dogokat, masztiffokat, agarakat és vérebeket – keresztezték egy félvad, őshonos (olykor hottentotta kutyaként is emlegetett) ebbel, amelyet a khoikhoi, egy pásztornép tartott. Ennek a kutyának jellegzetes szőrvonulat volt a háta mentén, és a tenyésztők észrevették, hogy azok a keverékek, akiknek ilyen gerince volt, kiváló vadászok voltak. Így feltehetően ezek az ebek voltak az afrikai oroszlánkutya ősei.

A különleges gerinc mentén húzódó szőrvonulatért egy gén felelős, azonban egy legenda máshogy vélekedik. Eszerint a szőrtaréj egy oroszlán támadásának következménye, amit így minden afrikai oroszlánkutya magán visel.

Fajtastandard

Az afrikai oroszlánkutya egy nagytestű, kiegyensúlyozott, erős, izmos, mozgékony és aktív eb. Jelenleg ő az egyetlen Dél-Afrikából származó, FCI által elismert kutyafajta. Sajátossága gerince mentén ellentétes irányba futó szőrvonulata. A szőrbarázdát általában kettő, egymással szemben lévő forgó is díszíti. Koponyája lapos, bőre ránctalan, stopja kifejezett. Szemei egymástól mérsékelten távol állnak, kerekek, színük összhangban van a szőrzettel. Tekintete élénk, intelligens. Fülei magasan tűzöttek, közepesen nagyok. A tövüknél szélesek, végük lekerekített. Orrtükre fekete. Nyaka erős, izmos, lebernyeg nélküli. Mellkasa mérsékelten széles, mély és tágas. Háta erős, ágyéka izmos, enyhén ívelt.

Mellső végtagjai egyenesek, erős csontozatúak. A hátsók izomzata jól kirajzolt, a csánkok mélyen fekvők. Talppárnái vastagok, így jól tud futni velük az afrikai nehéz terepen. Farka nem túl vastag, tövénél erős és fokozatosan elvékonyodik. Könnyedén meghajlítva viselt, de sosem kunkorodó. Szőrzete rövid, sűrű és finom tapintású, fényes, de sosem selymes. Színe a világos búzától a vörösig terjedhet. Egy kis fehér a mellkason és lábujjakon megengedett, de túlzott fehér szőrszálak ezen részeken, valamint a hason és a lábujjak felett nem kívánatosak. Sötét fang és fül megengedett. A túlzottan fekete szőr azonban nem kívánatos. Marmagassága nemtől függően 61-69 cm, testsúlya körülbelül 32-36 kg. Várható élettartama 10-13 év.

Jelleme

Az afrikai oroszlánkutya hűséges, ragaszkodó, érzékeny és védelmező társ, aki nagyon szereti családját. Rendkívül intelligens eb, aki önálló és olykor önfejű is lehet. Megbízható, szívós és kitartó kutya, aki kitűnő adottságokkal rendelkezik az őrző-védő munkához. De számos kutyás sportban remekel, könnyen tanul, persze ha látja ennek értelmét és megfelelő módszerrel próbálkozik gazdája. Ugyanis a kényszernek és az erőltetésnek dacosan ellenáll, így csak a pozitív megerősítéssel érdemes próbálkozni. Kiegyensúlyozott, jó természetű eb, aki bátor, de nem agresszív. Kellemes társa lehet egy olyan gazdának, akinek van már kutyás tapasztalata és kellően ki tudja elégíteni a ridgeback mozgásigényét.

Ideális környezet

Leginkább egy magas, biztonságos kerítéssel ellátott kertes házban érzi jól magát. Városi kutyaként is élheti életét, ha gazdája gondoskodik a felesleges energia rendszeres levezetéséről. Gyerekekkel szemben barátságos, de nagy termete miatt akaratlanul is felboríthatja a kisebbeket. Más háziállatokkal érdemes már kölyökkorában összeszoktatni, de a kisebb emlősöket vadászösztöne miatt mindenképp meg akarja majd kergetni, így ez a barátkozás kerülendő. Jellemzően nem ugat és ás feleslegesen, azonban ha nincs kellőképp lefárasztva, könnyen kialakulhat nála destruktív viselkedés. Első kutyának és kezdő gazdiknak nem ajánlott, mivel rendkívül intelligens és egyben önálló eb, aki önfejűségre is hajlamos.

Ápolás

Az afrikai oroszlánkutya ápolása nem nehéz feladat, ugyanis bundája nem igényel nagy törődést. Elegendő csak heti egyszer alaposan átfésülni egy kézre húzható műanyag kutyakefével és egy nedves ronggyal áttörölni testét. Így az eb megszabadul az elhalt szőrszálaktól. Vedlési időszakban ezt a folyamatot érdemes gyakrabban megismételni. A szemek és fülek tisztaságára mindig ügyelni kell.

Gyakori egészségügyi problémák

A rodéziai ridgeback esetében az egyik leggyakoribb egészségügyi problémát a nagytestű kutyákra jellemző könyök-, illetve csípőízületi diszplázia okozza. Emellett a fajtánál kialakulhatnak olykor bőrproblémák, például a dermoid sinus. Ez egy veleszületett betegség, melynek során egy befelé növő ciszta vagy keskeny csőszerű képződmény alakul ki a gerinc területén. Sokan a nyitott gerinc enyhébb változataként is emlegetik. A fajta egyedeinek körülbelül 8-10%-át érinti a probléma, amely olykor az izomszövetbe is behatol, és a gerincvelőhöz kapcsolódik. Ha utóbbi bekövetkezik, az állat le is bénulhat vagy meg is halhat. Néhány ilyen betegséggel rendelkező kölyökkutyát elaltatnak, de másokat műtéttel kezelnek.

(Felhasznált irodalom: Szinák János – Veress István: A világ kutyái I., David Alderton: Kutyák, Dr. Sárkány Pál: Nemzetközi Kutya-enciklopédia, Paul McGreevy: Kutyák, Szinák János – Veress István: Kutyakalauz, Dr. Király Klára: Versek, legendák és bölcsességek Kutyabarátoknak, Nemzetközi Kutya Magazin: XIII. évfolyam 3. száma)