Az angol bányákból a főúri szalonokba: hogyan lett a yorkshire terrier a dámák kedvence

Hogy került a nagyvárosi patkányfogó kutya az angol lordok mellé? Mitől különleges a yorkshire terrier szőrzete? A világ egyik legkisebb kutyafajtájáról beszélgettünk Radvánszky Katalinnal, az Of New Deal yorkshire terrier kennel tulajdonosával.

Miért éppen yorkshire terrier, miért választotta ezt a fajtát?

R. K.: Az igazság az, hogy nem is én választottam, hanem a férjem. Akkoriban én német juhászkutyákat tartottam, de egy parkolóban összefutottunk egy pár yorkie-val, akik visszakergették a férjem az autóba, ő pedig bejelentette, hogy neki ilyen kutya kell. Aztán egy olyan helyre költöztünk, ahol amúgy is csak kis termetű kutyákat lehetett tartanom.

A yorkshire terrier múltja meglehetősen speciális. Mit lehet tudni pontosan erről a múltról, és a fajta kialakulásáról?

R. K.: Igen, ez a múlt valóban különleges.

Igen kevesen tudják erről a gyönyörű divatkutyáról, hogy ezek az ebek egykoron a szegény emberek kutyái voltak.

Angliában nem az úri családok kezdték tenyészteni ezt a típust, hanem a szerényebb anyagi lehetőségekkel bíró, többségében városi rétegek, elsősorban apróvad elhozására, illetve az akkoriban nagyon veszélyes bányákban jelzőkutyaként, valamint patkányfogásra, hiszen ezek a rágcsálók tömegével fordultak elő a sűrűn lakott helyeken. Az ipari forradalom idején váltak nagyon népszerűvé és elterjedtté, mert kicsik voltak, rendkívül olcsó volt a tartásuk, és igen hasznos feladatokra lehetett őket használni. A meseszerű történet egyébként úgy folytatódik, hogy az első főúri családba úgy került az első ilyen kutya, hogy az egyik főúr egy munkásától kapott egy példányt, amibe a felesége beleszeretett. A kastélyba már ölebként került be, és egyre több látogató szeretett volna magának is ebből a miniatűr kutyából.

Természetesen, hasonlóan más fajták kialakításához, a yorkshire terriernél is sor került mindenféle kutyák bevonására és a küllem formálására.

Ha nagyon őszinte akarok lenni, az eredeti „összetételről” sincs igazán fogalmunk. Az angolok nagyon ügyesen és titokban választották ki azokat a terrierfajtákat, amikből aztán ezt a leendő fajtát kikeverték. Ami biztosnak látszik, az az, hogy a fejlődés egy szintjén került bele máltai és egyéb hosszú szőrű kutyafajta, amiből a mai, hosszú szőrű, gyönyörű kutyáinkat megkaptuk.

A yorkshire terrier összetéveszthetetlen más fajtákkal. Mitől ennyire különleges ez a kiskutya?

R. K.: A yorkshire terrier az egyik legkisebb termetű kutya, és mi, tenyésztők, nagyon vigyázunk arra, hogy a kicsiség ne menjen az egészségesség rovására.

A méret felső határát egyébként 3,2 kilogrammban maximalizálja a sztenderd.

Habár ugyanez a leírás alsó súlyhatárt nem ír, mi azért szeretjük, ha egy yorkie nem kisebb 2 kilogrammnál. A színük különleges, hiszen egészen feketén látják meg a napvilágot, néhány tan jeggyel a fejükön és a lábaikon. Ahogy a későbbiekben nő a szőrük, úgy változik a színe. Felnőttkorra alakul ki a sötét acélkék, jellegzetes yorkie-szín, a fejen és a lábakon látható aranyszínű tan jegyekkel. A felnövekvés ideje alatt történik meg ez a folyamatos átmenet, és a feketéből körülbelül 2 éves korra alakul ki az acélkék árnyalat. A fajta másik érdekes különlegessége, hogy

a szőrük olyan állagú, mint az emberi haj, ami meglehetősen egyedi a kutyák között.

Ennek selymes, aljszőrmentes, hideg tapintású selyemszőrnek kell lennie, ami nagyon fontos és lényeges a kutyának a küllemében, akár hobbikutyáról, akár kiállítási kutyáról esik szó. Ez a fajta tökéletesen alkalmatlan kinti tartásra, ami éppen a szőr szerkezetéből fakad. Ez a korábban említett, hajszerű szőr és az aljszőrzet hiánya nem védi meg a kutyát sem a hideg, sem pedig a meleg időjárástól.

Milyen a karaktere egy ilyen mini méretű kutyának? Miben különbözik más társasági kutyáktól?

R. K.: Általános szabály, hogy a nevelésük során nagyon oda kell figyelni, mert minden kiskutya nagyon kedvesen és aranyosan indul, ugyanakkor eleven „miniördögök”.

Ha a nevelés nem következetesen zajlik, akkor bizony kellemetlen együtt elő partnerré is válhatnak ezek a kiskutyák, hiszen végső soron, a termetük ellenére, egy kemény terrierkarakterekről van szó az esetükben.

A jól nevelt és szocializált yorkie-k könnyen beilleszkednek a családba, illetve könnyű és praktikus velük az együttlét. Hiszen extrém módon kicsi termetűek, akár egy táskában is magával tudja vinni őket az ember. Nagyon sok repülőtársaság megengedi azt is, hogy a fedélzetre is felvigye őket a gazdájuk. Általában szállodákba is bevihetőek, és nagyon könnyen alkalmazkodnak szinte mindenhez. Lehet velük kirándulni, jól szocializálhatóak, és nagyon könnyen és gyorsan szoknak össze más állatokkal, akár kis, akár nagy testű állatról van szó. Azt mondhatom, hogy egy szoros időbeosztású, szigorú napirend szerint élő család életébe is könnyedén beilleszkednek. De egy bohémebb, lazább életformájú művészlélek gazdával is jól érzik magukat.