5 nevelési hiba, amitől veszélyessé válhat a kutya

A modern etológiai és pszichológiai kutatásoknak köszönhetően azt minden bizonnyal leszögezhetjük, hogy eredendően nincsen olyan, hogy egy kutya veszélyes. Az okok a szocializációban vagy annak hiányában rejlenek.

Bármit megtennének annak érdekében, hogy gazdájuk kedvére tegyenek. A kutyák vérbeli társállatok, akik motivációval szinte bármire megtaníthatóak. A következőkből megtudhatod, mitől válhat egy kutya veszélyessé. 

Szocializáció és gondoskodás: ennél semmi sem fontosabb

Bár sokan hiszik a tiltott kutyafajtákról, hogy vérengző fenevadak, és számtalan ember még a leginkább jámbor bundásoktól is tart, valójában nem a kutya fajtája az oka annak, hogyha magára vagy környezetére veszélyessé válik az állat. Most megmutatjuk, melyek azok a tényezők – legyen szó akár a mindennapi, alapvető gondozásról, akár a nevelésről –, amik problémás kutyát eredményezhetnek. A sorrend ezúttal fordított lesz, a cikk végén látod majd azt, ami a legnagyobb veszélyeket hordozza magában.

5.) Nem megfelelő mennyiségű táplálék, kevés mozgás

A kutyák bármennyire is ragaszkodnak gazdájukhoz, alapvető szükségleteik kielégítése nélkül veszélyessé is válhatnak. Legyen szó akár arról, hogy túl kevés számára az étel, vagy éppen nem megfelelő időben kapja meg, bizony mindkettő hatással lehet a viselkedésére. Még az is problémát okozhat, ha a táplálék mennyisége nincs arányban energiaszintjével. Egy kellően le nem fárasztott kutyában tombol az energia, és kellő mozgástér, feladatok és szabad tevékenység nélkül bizony rombolásra fordítja majd a felesleget. Elég csak arra gondolni, mit érzünk mi, amikor hosszabb ideig egy helyben kell ülnünk; vagy képzeljük el azokat a gyerekeket, akik egész nap nem mehetnek ki a szabadba. 

4.) Rossz szocializáció

A kutyák társas lények, őseik egykor falkában éltek, és a mai napig igénylik a fajtársaikkal való kapcsolatot. Sok kutya egész életét magányosan éli le a családi házak kertjében; vannak, akik – ha el is viszik őket sétálni – sosem találkoznak más kutyákkal. Ha kölyökkorában rosszul sült el egy-egy futtatós program, a gazdik egy része hajlamos elkerülni a későbbiekben is a kutyás közösségi helyeket. Ha a gazdi félelemből, netán lustaságból soha nem viszi más állatok közé kutyáját, az az eb viselkedésében is tükröződhet. 

3.) Erős territoriális ösztön

A kutyák természetes ösztöne a territorialitás – azaz saját környezetük védelme. Ha a kert vagy az ajtó felé közeledő léptekre ugatással reagál, az teljesen normális. Az azonban, amikor nem enged be hozzánk valakit, netán minket, bizony veszélyes is lehet. Ha a vendégekre morog, szaggatja a kerítést, megnyugtathatatlan a látogatók vagy a postás távozását követően, az komoly nevelési problémát jelez. Mindezt okozhatja az ingerszegény környezet, a mozgás hiánya, de akár a túlbabusgatás is. Ebben az esetben elkerülhetetlen egy szakember segítségének igénybevétele, hogy megelőzzük a veszélyes helyzeteket. 

2.) Kiabálás

Akár a kisgyerekek, a kutyák is mindent megtesznek annak érdekében, hogy a szeretett személy figyelmét felkeltsék. Ha nem kapja meg kedvencünk a számára megfelelő mennyiségű és minőségű gondoskodást és odafordulást, az bizony furcsa cselekedetekre sarkallhatja. És valószínűleg nem fogunk örülni a végeredménynek.

Természetesen feltételezzük, hogy az emberek jelentős része, ha állatot fogad az otthonába, igyekszik megismerni szokásait, szeretetnyelvét. Hiszen a cél általában az, hogy együtt, boldogan és elégedetten éljünk.

Mindig akadnak azonban olyan gazdák, akik akár időhiány miatt, akár nemtörődömségből spórolnak a kutyájukra fordított időn. Az ő kutyáik bizony akár veszélyessé is válhatnak. Ha ugyanis a bundással töltött idő csak a nevelésre koncentrálódik, a kutyus nagyon okosan rátanul arra, hogy olyan dolgokkal hívhatja fel gazdája figyelmét magára, ami valamilyen retorziót von maga után. Egy rosszalkodó kutyusra rákiabáló, de az élet többi részében nem jelen lévő gazda kedvence bizony rosszalkodni fog, mert számára a kiabálás jelzi majd a hőn áhított figyelmet. Jelentse ez a papucs megrágását, a lakásba vizelést, az indokolatlan jelölgetést, vagy akár harapást.

1.) Elkényeztetés

Természetszerű, hogy velünk együtt élő négylábú kedvenceinket szeretjük, azonban ez nem jelenti azt, hogy bármit meg kell nekik engednünk. Az egyértelmű határszabás nemhogy nem árt, de kifejezetten hasznos, ha nem szeretnénk, hogy másokra veszélyessé váljon a kutyánk. A lista első helyén ugyanis az elkényeztetett ebek állnak a legveszélyesebb kutyák között. Ha kölyökkorban mindig engedjük, hogy felugráljon, hagyjuk, hogy az arcunkat nyalogassa, ha mindig az ő szükségleteit helyezzük a magunké elé, akkor bizony nem tanulja meg a kölcsönösséget. Nem ismeri meg a környezetében tartózkodó emberek határait, és nem is tudja majd figyelembe venni azokat. A kutyáknak is meg kell tanulniuk ugyanis emberül, hogy alkalmazkodhassanak hozzánk. Ha pedig netán egy olyan emberrel kerül kapcsolatba az agyonbabusgatott kutyus, aki erre nincsen felkészülve, könnyen baleset lehet a találkozás vége.