Vakvezető kutyák világnapja: április utolsó szerdáján ünnepeljük a négylábú hősöket

Egy vakvezető kutya hatalmas segítséget nyújt egy látássérült számára. Szinte mindenben támasza gazdájának, akit éveken át kísér hűséges barátként. Április utolsó szerdáján ezeket a csodálatos kutyákat ünnepeljük.

A vakvezető kutyák talán a legismertebb személyi segítő négylábúak. Ezek az ebek két hónapos koruktól kezdve speciális kiképzésben vesznek részt. Egy-másfél éves korukig önkéntes családoknál laknak, onnan pedig hivatásos kiképzőkhöz kerülnek, akik megállapítják, alkalmas-e az eb vakvezetői feladatok ellátására. Ezek közé tartozik a látássérült gazda kísérése egyik helyről a másikra, akadályok, emberek kikerülése, lépcsők, ülőhelyek, zebrák, buszmegállók jelzése. Emellett tárgyfeladásra is megtaníthatók. A vakvezető kutyákat egyesek április 27-én ünneplik, ugyanis 1994-ben is ekkor tartották meg először ezt a jeles napot. Mások minden április utolsó szerdáját szentelik a csodás ebeknek.

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége egy kisfilmmel is készült a jeles nap alkalmából:

Hogyan kerülnek a látássérült gazdákhoz a kutyák?

„Általánosságban 6-8 hónapig tart a vakvezető kutyák képzése, miután elkerültek a nevelő családjuktól. Az első 3 hónap után a kiképző meg tudja ítélni elég pontosan, milyen gazdához adná a kutyát. Ezután elkezdődik a keresési folyamat a várólistán szereplő látássérült vagy vak gazdik közül. A leginkább alkalmasnak látszó gazdákhoz elmegy a kiképző az állattal, hogy megnézze a gazda-kutya összhangot (mennyire szimpatikusak egymásnak, hogyan illik össze a habitusuk). A legalkalmasabb gazdát kiválasztjuk és elkezdünk átfedésben dolgozni vele.” – mondta Farkas Darinka, a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola kiképzője egy vele készült korábbi interjúnkban.

Mit jelentenek gazdáiknak a vakvezető kutyák?

A Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola három látássérült kliensét kérdezte a vakvezető kutyák világnapjával kapcsolatban:

„Danis Diánával két vakvezető kutya él együtt, az egyik Bagira, aki aktív, a másik pedig előző segítője, a már nyugdíjba vonult Berill. „Berill jól elfogadta gyönyörű fekete labradort, Bagirát, aki segít neki. Amikor kettőnket vezet, mindig lassabban megy, tekintettel az idős „hölgyre”. Berill félt a sötéttől, amikor romlani kezdett a látása, de amióta Bagira mellette van, sokkal nyugodtabb” – mondja Danis Diána. Gazdájuk mindkettőjüket nagyon szereti, soha nem válna meg egyikőjüktől sem.

Sáfrányné Köbli Írisz gyönyörű sorokkal emlékezik meg a vakvezető kutyák világnapjáról. Dollyval, a fekete labradorral két éve alkotnak párost, mostanra teljesen összecsiszolódtak. „Nincs olyan nap, hogy ne gondolnám végig, mit is jelent nekem Dolly. Amikor megsimogatom vagy megszeretgetem, de csak úgy spontán is. Ez a nap ma az ő napja, mert ma van a vakvezető kutyák világnapja, és megérdemli, hogy ez a nap csak róluk szóljon. 15 éves voltam, amikor az első kutyámat, Larry-t kaptam. Hihetetlen boldogság és öröm volt elindulni vele, pedig akkor még semmit sem tudtam a vakvezető kutyákról.

Dolly azt az élményt és érzést hozta vissza az életembe, amit akkor Larry adott. Szabadságot, biztonságot, szavakba nem kifejezhető boldogságot, hogy én is úgy élhetek az ő segítségével, mint más emberek. Amikor elindulunk Dollyval, akár munkába, akár csak sétálni vagy bárhová, úgy érzem magam, mint aki lát, mert teljes mértékig megbízom benne, és elhiszem, hogy ő vigyáz rám. Olyan jó érzéssel tölt el, ahogy kerüli az embereket, ahogy kerül egy akadályt vagy csak éppen megyünk, ahogy mások is ezt teszik. Ez egy csodálatos érzés. el sem tudnám képzelni az életem nélküle” – írja Írisz.

„Ma van a vakvezető kutyák világnapja. Sok köszönet a nevelőgazdiknak és a kiképzőknek, és természetesen hatalmas köszönet a vakvezető kutyusoknak az odaadó éveken át tartó munkájukért. Én személyesen hálával tartozom az én Demikémnek a szorgalmas munkáért és szeretetért, amit kapok nap mint nap” – írta Bartus Barbara, aki évek óta remek párost alkot Demivel, a fekete labradorral.”

Vissza a múltba

A vakvezető kutyák munkája korántsem újkeletű dolog. Egy 13. századi, IX. Gergely pápához kapcsolódó gyűjteményben ugyanis található egy ábrázolás, amin egy feltehetőleg vak koldus kutyájával sétál. A kép arra enged következtetni, hogy az eb a gazdáját segítette a közlekedésben. A középkorban számos alkalommal ábrázoltak látássérülteket, akiket kutyájuk kísért. A lepra miatt sokan megvakultak, kirekesztetté váltak. Az ilyen emberek gyakran koldusként voltak kénytelenek élni, és kutyáik segítették őket. Azonban akkoriban ezek az ebek még megbízhatatlannak bizonyultak, hiszen érthető módon nem kaptak megfelelő kiképzést.

A vakvezető kutyák szervezett képzése a 18. században kezdődött. 1916-ban, Oldenburgban nyitották meg az első iskolát, ahol látássérülteket segítő ebeket tanítottak. Hazánkban 1976-óta működik az első ilyen intézmény, a Vakvezető Kutya-Kiképző Iskola, melyet Vitéz Lovag Rithnovszky János alapított.

A vakvezető kutyák világnapja

Minden április utolsó szerdáján a vakvezető kutyákat ünnepeljük. Először 1994-ben tartották meg ezt a jeles napot, a Nagy-Britanniában lévő Vakvezető Kutyakiképző Iskolák Világszövetség felvetésére. Magyarországon évente 5-6000 ember veszíti el a látását vagy válik súlyosan látássérültté.

2019-es januári adatok szerint azonban csupán kétszáz látássérültnek segít vakvezető kutya. Egy ilyen eb kiképzése 1,5 millió forint, az egész életét felölelő összes költség pedig több mint 5 millió forint, amit az alapítványok javarészt civilek adományaiból finanszíroznak.

Ezek a kutyák hatalmas segítséget nyújtanak az embereknek. Egész életükön át kísérik őket és megkönnyítik mindennapjaikat. Igazán megérdemlik az elismerést.

(Képek: Getty Images Hungary, Dóczy Gergely, Jóvári Krisztina, Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola)