Felkorbácsolta az indulatokat a vadászaton meglőtt munkakutya esete: a szakma biztonsági garanciát akar

Egy Pest megyei vadászaton életveszélyesen megsebesítettek egy vizslát. Az esetnek mind a szakmai körben, mind olvasóink között nagy visszhangja van.

Nagy port kavart a közelmúltban történt vadászbalesetről írt cikkünk. Ahogy írtuk, a vadászat Pest megyében zajlott, fácánra lehetett lőni, ám az egyik hajtó kutyáját is találat érte. A sérült vizsla díjnyertes munkakutya és tenyészeb, így a lelki megrázkódtatás mellett az anyagi kár is jelentős. A közösségi oldalunkon rövid idő alatt rengetegen kommentelték az esetet, különböző nézőpontokból taglalva a történteket. Ezeket vesszük most sorra Szénási János kinológus, vadászkutya-kiképző, illetve dr. Kajó Cecília jogász bevonásával.

Mi a vadászkutyák becsülete?

Ahogy a korábbi cikkben már kitértünk rá, a történtek kapcsán jogosan merül fel a kérdés, hogy mi a munkakutyák szerepe, továbbá becsülete a vadászatok során?

Ahogy beszámoltunk róla, a kutya meglövése után a vadászatot nem állították le, mondván, nem akarják elrontani a többi résztvevő szórakozását. Ez többekben felháborodást keltett, hiszen azt tükrözi, hogy nem tartották elég fontosnak a vadászebet. Több szakmabeli, azaz vadász is kommentálta az esetet, hasonló véleményének hangot adva.

Garancia kell a vadászkutyák biztonságára

Szénási János vadászkutya-kiképzőtől megtudtuk, hogy a tragikus eset híre futótűzként terjedt a „kutyások” körében, értve ezalatt azokat a gazdákat, akik maguk is munkakutyákat tartanak. Közéjük tartozik ő maga is, hiszen nemcsak tanítja az ebeket, de saját kutyáival rendszeresen jár vadászatokra, segítve az ottani munkát. Ebből kifolyólag nagy rálátása van ezen események menetére.

– Már az elején fontos leszögezni, hogy a vadászkutyások nagy része segíteni megy ezekre az alkalmakra, közülük sokan nem is vadászok. Ők a gyakran díjnyertes, sok százezer, esetenként milliós értékű állataikkal tehát azért vannak ott, hogy támogassák a vadászok munkáját. Ráadásul kutyák nélkül nem is lehet apróvad vadászatot rendezni. A képzésbe fektetett munka, a rengeteg idő és pénz pedig még inkább megnöveli ezeknek a munkakutyáknak az értékét – mutat rá ezen négylábúak fontosságára a kiképző.

 Ma hazánkban több százan végezzük ezt a munkát. A szóban forgó eset pedig félelmet kelt bennünk, hiszen az, hogy nem állították le a vadászatot, megingatja a vadászközösségbe vetett bizalmunkat. A kutyáink ugyanolyan teljes értékű munkatársak, mint az emberek. A szabályzat pedig kimondja, hogy bármilyen rendkívüli esemény történik a vadászaton, annak vezetője köteles közbeavatkozni, ha indokolt, leállítani az eseményt, és a történésekről valamennyi résztvevőt értesíteni. Itt ez nem történt meg. Továbbá vannak szabályok, amelyekről minden vadászat elején tájékoztatják az ottlévőket. Itt külön kitérnek a kutyák szerepére, az ő biztonságuk érdekében betartandó előírásokra. Ahogy arról a korábbi cikkben szó volt, fácánvadászaton egy bizonyos magasság, számszerűsítve 45 fokos szög alatt nem lehet lőni. Ezen felül arra is szigorú előírások vannak, miként lehet tartani a fegyvert, ha valaki épp nem lő. Ezek a szabályok garantálják, hogy minden jelenlevő – ember és állat egyaránt – biztonságban legyen. Az említett vadászaton történteket nagyon alaposan ki kell vizsgálni, és megtenni a megfelelő lépéseket az ügyben. Máskülönben nekünk, kutyásoknak nem lesz semmiféle garanciánk arra, hogy a jövőben nyugodt szívvel vihetjük ki szeretett kutyáinkat

– beszélt aggályairól Szénási János.

Kilőhetik-e a vadászok a kóbor ebeket?

A hozzászólások többsége az olvasók felháborodásának ad hangot, ugyanakkor számos új nézőpont is felmerült az ügyben. Az egyik beszélgetésfolyam a kóbor vagy kóbornak vélt ebek kilövése felé kanyarította a beszélgetést. Ennek kapcsán is több hozzászóló írta, hogy egyáltalán nem tartják etikusnak az eljárást, miszerint a vadászok bizonyos esetekben kilőhetik a gazdátlan kutyákat.

Ezzel a kérdésfelvetéssel már valóban nagyon messzire kerülünk az előzménytől, azaz a vadászaton meglőtt kutya esetétől, de a két téma összekapcsolása miatt érdemesnek láttuk tisztázni ezt a vonalat is. Szakjogászunkat, dr. Kajó Cecíliát kérdeztük.

Nem szabad általánosítani

A vadászok által kilőtt kutyák kapcsán dr. Kajó Cecília először is a statisztikai adatokat elemzi.

– Kezdjük rögtön statisztikával, amit bárki megnézhet a vadgazdálkodási adattárból. A 2020/2021-es vadászidényben 2185 kutyát és 4186 macskát lőttek ki a vadászok vadászterületen. A „csak” kétezres és négyezres szám ahhoz képest mindenképpen jobban mutat, hogy a nyolcvanas évekhez viszonyítva tizedannyi háziállat kerül az erdőbe. Akkoriban ugyanis a kilőtt kutyák száma rendszeresen negyvenezer körül (!) míg a kilőtt macskák száma ötvenezer körül (!) alakult – mutat rá a pozitív irányú változásra a jogász.

Hozzáteszi, hogy olyan kategóriát nem talált az adatok között, amiben az „elfogott” állatok számát rögzítenék. Ugyanis mint elmondta, a vadászoknak lehetőségük van csapdába ejteni a kóbor kutyát, illetve macskát a drasztikus kilövés helyett. Emellett hangsúlyozza, hogy pozitív példák is vannak, ezért nem szabad egy-egy eset miatt általánosítani, és megítélni magát a hivatást.

A törvény szava

A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvényben az alábbiak olvashatók:

A vadászterületen a vadász a vadállomány védelme érdekében – a vad elfogására, elejtésére megengedett vadászati eszközzel – elfoghatja vagy elejtheti, ha a tulajdonosának felderítésére nincs közvetlen lehetőség

1. a) a vadat űző vagy a vadat elejtő kutyát, ha a vad sérelme másként nem hárítható el, továbbá
2. b) fertőzés továbbterjedése vagy másként el nem hárítható támadás megakadályozása céljából a kutyát vagy macskát.

(5) A (4) bekezdésben foglaltak nem vonatkoznak a felismerhető jellel ellátott, rendeltetésüknek megfelelően alkalmazott vadász-, mentő-, jelző-, vakvezető, rokkantsegítő és terápiás kutyára.

Ne engedd szabadon!

Ahogy arról már számos alkalommal írtunk, valamennyi baleset elkerülésében nagy szerepe van a gazda felelős magatartásának. Gondolunk itt a „kijárós”, a „szökős”, illetve a szabadon engedett, tehát szabálytalanul sétáltatott kedvencekre, legyen az kutya vagy akár macska. A szakember is hangsúlyozza ezeknek a problematikusságát.

A jogsegélyszolgálat ahol önkénteskedem, hangsúlyozottan ellenzi a kijárós macskatartást – és nem azért, vagy nem elsősorban azért, mert jogszabály is tilalmazza, hanem mert a macskára ezer veszély leselkedik, és a macska is ezer veszélyt rejt a környezetre, az élővilágra. Ugyanez a helyzet az önsétáltató kutyával, a majd hazajön kutyával, a még soha semmi baja nem esett, hogy kicsit csavargott kutyával. Ugyanis nem is kell, hogy megölje az erdőbe keveredve a vadat, elég ha alaposan meghajtja, egyes vadfajok igen nehezen tűrik a stresszt, míg például a vaddisznó vidáman nemhogy a kutyának, de az embernek is fordul, ha felidegesítik. Az őzek pedig rendkívül hajlamosak a nagyfokú stressz kiváltotta halálra (lásd például a jószándékú állatvédők beavatkozását, amikor sérült/balesetes őzet visznek állatorvoshoz; sajnos az esetek nagy részében az őz nem feltétlenül a kapott sérülésbe, de a stresszbe pusztul bele, ami azzal jár, hogy emberek veszik körül, fogdossák, szállítják, kezelik)

– mutat rá az érem másik oldalára a jogász.

Mi a szereped gazdaként?

A fentiek tükrében jogos a felvetés, hogy a felháborodást keltő, kilőtt kutyáról szóló esetek hallatán (nem a meglőtt, szabályos vadászaton részt vevő vizslára gondolunk) vagy olvasásakor érdemes elgondolkodni azon, mit keresett az adott kutya a vadászterületen?

Dr. Kajó Cecília az alábbi kérdéseket fogalmazta meg ennek kapcsán:

• Mit keresett a kutya az erdőben?
• Mit keresett a kutya az erdőben felügyelet nélkül?
• Mi mit kerestünk az erdőben, három kilométerrel lemaradva a kutya mögött?
• Alkalmasak vagyunk-e felelősséget vállalni a saját kutyánkért?
• Ismerjük-e a ránk vonatkozó szabályokat?
• Tiszteljük-e annyira az erdő élővilágát, hogy nem tekintjük magunkénak, egy hatalmas nagy játszótérnek, ahol üvöltve-hörögve, botot cipelve, gödröt ásva órákat tölthetünk el úgy kutyánkkal, hogy eszünkbe sem jut, hogy az még számos más állat élőhelye is?

Ha megfelelő a gazda hozzáállása, és betartja a vonatkozó előírásokat, azzal kedvencét védi nemcsak a vadászidényben és a vadászterületeken, de a városban is, akár egy gázolástól vagy egy másik kutya támadásától.

Szelektív ölőcsapda

A téma kapcsán előkerült még egy fontos dolog, amivel érdemes tisztában lennie a gazdáknak, ez pedig a szelektív ölőcsapdák működése. Mint a jogásztól megtudtuk, ezeket a csapdákat hozzáértők ássák le a földbe, és csak akkor aktiválódnak, ha az állat elkezdni rágni a belehelyezett csalifalatot.

A szelektív jelző a csapda által potenciálisan ritkítani kívánt vadfaj méretére utal, vagyis elsősorban rókaméretű állat megölésére alkalmas. Annál nagyobbat csak megfog, annál kisebb pedig lehetséges, hogy nem tudja aktiválni, hiszen az állat nem rángatja kellő erővel a csalifalatot. Ezek kihelyezését többnyire plakáton is jelzik, de nem minden esetben.

Mindezekből kifolyólag ha kutyád pórázon sétál melletted, és nem engeded, hogy bármit felegyen, illetve -rángasson a földről, akkor elkerülhető, hogy megsérüljön vagy elpusztuljon egy ilyen csapda miatt.

Tisztelni kell a természetet

Szerintem a legjobb megközelítési mód az, ha tudomásul vesszük, hogy nem a mienk az erdő, nem kutyás játszótér, nem futópálya, nem squad versenypálya vagy hasonlók, hanem egy komplex élőhely, ahol tekintettel kell lennünk az ott lakókra, hiszen mi sem szeretnénk, ha vasárnap délutáni kanapén elnyúlós tévézésünk közepette valaki ránk törné az ajtót és kiabálva-törve-zúzva végigrohanna a lakáson, majd távozna. Nyilván furán hangzik egy jogásztól, hogy nem elsősorban azért kell tisztelnünk az erdőt, mert különféle jogszabályok léteznek, hanem a puszta létezéséért, és hogy még jó sokáig velünk legyen mint élőhely a benne élő állatokkal együtt

– összegezte gondolatait dr. Kajó Cecília.