Vadkutyafélék szakasztott másai ezek a fajtatiszta kutyák

Talán nem olyan meglepő, hogy egy kutyaféle hasonlítson egy fajtatiszta kutyára, ám a kutatómunkánk során kiderült, hogy tulajdonképpen igen kevés esetben fedezhető fel jelentős egyezés.

Sokkal többet szerettünk volna nyújtani annál, mint hogy a shiba inu olyan rókaszerű, a dingó meg számos kopóval párhuzamba állítható, így megszületett az alábbi lista. Reméljük, hogy a vadkutyafélék és a -kutyafajták terén is találsz a gyűjtésben újdonságokat.

Ezek a vadkutyaféle és fajtatiszta kutyafajta párosok

1.) A malinois és a dól

A malinois a 4 belga juhászkutya egyike, a legokosabb és legtanulékonyabb fajták között tartják számon. Többek között emiatt is előszeretettel alkalmazzák szolgálati kutyaként. Fáradhatatlan eb, akinek az energiáit egyszerűen képtelenség kimeríteni. Bár egyre népszerűbb, azt fontos leszögezni, hogy kizárólag aktív, sok szabadidővel rendelkező gazdik mellett élhet csak igazán boldog életet, ugyanis rengeteg mentális és fizikális stimulusra van szüksége. Szikár, izmos, büszke kiállású eb, színe a standard szerint őzbarna, a fekete maszknak mindig jól kivehetőnek és hangsúlyosnak kell lennie.

A dól, vagy más néven az ázsiai vadkutya egy veszélyeztetett faj, amely a legtöbb kutyafélétől eltekintve klánokban él, merev hierarchia nélkül. Az 1830-as években úgy gondolták, hogy a mai kutya ősatyja lehet, ám ez az elmélet igen hamar megdőlt. A faj vokalizációja elképesztően érdekes és különleges. Füttyögéssel kommunikálnak, amelyet a szakértők a vörös rókák kú-kú hangjához hasonlítanak. A vokális kommunikáció egyébként a csoportokban élő fajok jellegzetessége, így ugyanis anélkül adhatnak át információt egymásnak, hogy látniuk kellene, hol van a másik. A legtöbb dólnál is megfigyelhető a kifejezetten sötét orr-rész, vagyis a maszk.

2.) Az olasz volpino és a sarki róka

Az olasz volpino igazi ritkaság, állítólag Michelangelo kedvenc fajtája volt. A volpinót sokáig elhanyagolták sajnos, a kihalás szélére került, majd 1960-ban eszméltek fel a tenyésztők, és kezdték el rehabilitálni a fajtát. Amit nagyon jól tettek, ugyanis egy elképesztően kedves jelenségről van szó, amely kis méretéhez képest elég mozgékony, ragaszkodó és hűséges. Remek adottságai vannak az agilityhez is, nagyon jól képezhető, így öröm a vele töltött idő. Ezen kis termetű kutyáknak az éke a hosszú, dús, fehér vagy rőt színű szőrzet.

A sarki róka az Északi-sarkvidék varázsos kis teremtménye. Testsúlya a hidegebb hónapok alatt akár 50%-kal is gyarapodhat, és még csak dideregni sem kezd el – 70 °C-ig. Hatékony vadász, aki mókás, de igen hatékony technikával képesek elejteni még a vastag hóréteg alatt tanyázó zsákmányt is. Akár 12 cm mélyen a hótakaró alatt is meghallja a lemming hangját, majd ha lokalizálta a prédát, szökkenve egyet fejjel lefelé ugrik a hóba. Bizonyos helyeken ma már tartják házi kedvencként is, egy orosz projekt keretében, D. K. Belyaeve professzor egy novoszibirszki tenyésztelepen fejlesztette a fajt.

3.) A hosszúszőrű csivava és a sivatagi róka

Bár a csivavák reputációja manapság igen rossz, mi kitartunk azon véleményünk mellett, hogy egy felelős tenyésztőtől származó, következetesen és észszerűen nevelt csivava kedves és értelmes kutya, aki remek társaság is. A kis ölebet feltehetően a maják, az aztékok és a toltékok nemesítették először. Az akkor még techichi néven ismert kutya mindhárom civilizációban a házi kedvenc szerepét töltötte be. Jellemzője a fajtának a nagy, előreálló, hegyes fül, akárcsak a sivatagi róka esetében. Nagyon pici jószágok, a standard szerint 1–3 kg lehet mindössze.

A sivatagi róka a kutyafélék legapróbb képviselője, mindössze 1–2 kg. Azonnal felismerhető hatalmas, előreálló füleiről, amelyeknek nagy hasznát veszi a sivatagban. A tesztrész egyrészt a hő elvezetésére szolgál, másrészt a föld alatti zsákmány mozgásának kihallgatására. A talpán vastag szőrréteg van, amivel így elkerüli, hogy megégesse a forró homok, továbbá a lépései zaját is tompítja, sőt, még azt is megakadályozza, hogy futás közben besüppedjen. A sivatagi róka jelenleg az egyetlen ismert húsevő a Szaharában, amely képes fenntartani magát anélkül, hogy szüksége lenne vízforrásra.

4.) Az utonagan és a szürke farkas

Az utonaganról azt szokták mondani, hogy a külsejét a szürke farkastól kölcsönözte, míg a szívét a golden retrievertől. A fajta vérvonalában megtalálhatók szibériai huskyk, német juhászkutyák és alaszkai malamutok is, tehát nem egy farkas hibridről van szó. 1980 óta létezik, egyelőre egyetlen nagyobb, kutyákat nyilvántartó szervezet sem ismeri el; számos platformon designerfajtaként hivatkoznak rá. A meghatározások szerint intelligens és kiváló családi kutya, aki azonnal felveszi az gazda dinamikáját. Kifejezetten energikus, ezért csak aktív kutyatartók mellé ajánlott.

A kutyafélék legnagyobb képviselője. Az első szürke farkas, vagyis a Canis lupus valószínűleg körülbelül egymillió évvel ezelőtt, a pleisztocén korban jelent meg Eurázsiában. Legkevesebb 36, de egyes elképzelések szerint 38, mások szerint 40 alfaja van. Képes akár 60 km/h sebességgel is futni, és jól bírja a –40 °C-t is, ugyanis képes lecsökkenteni a véráramlást a bőre közelében, hogy így megőrizhesse a testhőjét. Azt valószínűleg mindenki tudja, hogy falkában élnek, az azonban sokak számára újdonság lehet, hogy a falkatagok szorosan kötődnek egymáshoz. Az is előfordulhat, hogy feláldozzák magukat egy tag érdekében. Megfigyelték azt is, hogy egy falkatag elvesztésekor a falka minden egyedének kortizolszintje megemelkedik a magas szintű stressz hatására.

(A PC-n megjelenő nyitóképen egy sarki rókát és egy szamojédot állítottunk párba, a mobilos nyitóképen egy szamojéd szerepel.)