Megható történet: így vitte el egy férfi a kutyáját utolsó közös kalandjukra

Egy társállat elvesztése sok fájdalmat von maga után, ez kétségtelen. A gyász folyamata oldalunkon is rendszeres téma, arról viszont kevesebbet beszélünk, hogy milyen az, amikor már biztosan tudja egy gazdi, hogy nem sok van hátra szeretett kutyája életéből.

A legtöbben úgy gondoljuk, hogy legnehezebb rész az után következik, miután valaki elveszti kutyáját. Kétségtelenül szívszaggató, ám érzelmileg legalább annyira megterhelő lehet az előtte lévő időszak is. Borzasztóan nehéz elfogadni, hogy az egykor még vitális és élettel teli kutya felett elszálltak az évek, és közeledik az a rettegett pillanat, amikor már nem lesz velünk hűséges társunk. Mindenki máshogy próbál megküzdeni szeretett négylábú barátja mulandóságával, emiatt pedig egészen egyedi búcsúknak is szemtanúi lehetünk. Van, aki egy bakancslistát ír össze kutyájának, és van, aki új gasztronómiai élményekkel gazdagítja kedvence utolsó heteit. Az alábbi történet hősei még egy végső, közös túrára indultak, hogy az eb kiélvezhesse a napsütést és a természet adta nyugalmat. A történet különlegessége abban rejlik, hogy mindezt mekkora erőbefektetéssel tette lehetővé az odaadó gazdi.

„Még egy utolsó kaland”

Carlos Fresco búcsúzóul elvitte szeretett kutyáját, Montyt egy utolsó kalandra. Az eb kedvelte a hosszú sétákat, így gazdája nem is találhatott volna ki jobb programot az utolsó, közös napjaikra. Az úti cél Dél-Wales legmagasabb hegycsúcsa, a Pen y Fan volt. Sajnos Monty már nem tudta volna gyalog megtenni az utat, ez viszont nem állította meg az elhivatott gazdáját. A férfi puha takarókkal és plüssökkel kibélelt egy talicskát, és feltolta szőrös barátját. Ahova nem tudott felmenni talicskával, oda hátizsákban vitte az ebet, aki kifejezetten élvezte a kilátást.

A kirándulásuk valóban búcsúként szolgált. Sajnos nem sokkal az élmény után, az otthon kényelmében Monty átsétált a szivárvány alatt. Gazdája viszont mindig szeretettel emlékezhet vissza utolsó, közös kalandjukra is, amit kitartása és elkötelezettsége tett lehetővé.

Monty betegsége

Monty leukémiás volt, amit néha „vérráknak” vagy „fehérvérűségnek” is szoktak hívni. Ez egy olyan rákos megbetegedés, ami elsősorban a csontvelő fehérvérsejtképzését befolyásolja. A csontvelő felelős mind a vörös-, mind a fehérvérsejtek termeléséért, leukémia esetén az utóbbiból viszont hibás felépítésű sejteket állít elő, amelyek elszaporodnak a csontvelőben, a vérben és a nyirokrendszerhez kötődő szervekben. A hibás fehérvérsejtek egyrészt háttérbe szorítják az egészséges vérsejteket, másrészt pedig nem képesek ellátni a feladatukat sem, ezzel egyre gyengítve az immunrendszert.