Ezeket a szokatlan fajtákat ismeri el a United Kennel Club

Ezek a fajták még a kutyák világában tájékozottak számára is ismeretlenek lehetnek.

A United Kennel Club (UKC) is az FCI-hez és az AKC-hoz hasonlóan egy nagy, kutyafajtákat nyilvántartó szervezet. Több olyan fajtát is lehet náluk regisztrálni, amelyet a másik kettőnél vagy valamelyiküknél nem. Lássunk most a teljesség igénye nélkül ezek közül 5-öt.

Ritka kutyafajták, amelyeket a UKC hivatalosan is elismer

1.) Silken Windhound

Francie Stull úgy érezte, hogy szüksége lenne borzoikenneljében egy kisebb vadászkutyára, amely kiváló temperamentummal, hosszú szőrzettel, általánosan jó egészséggel rendelkezik, és megvan benne a nagyobb agarak kecsessége, valamint gyorsasága.

Az 1980-as évek elején egy hirdetésre lett figyelmes, amely a The Sighthound magazinban jelent meg egy borzoialmot illetően. Ebben szerepelt a híres borzoi szuka, az amerikai és angol bajnok Stillwater Virginia Reel. Ez a gyönyörű állat felkeltette Stull (Kristull Kennel) figyelmét, és a következő almából egy kiválasztott kölyköt meg is vásárolt. Amikor Stillwater White Lightninggal pároztatták, Stillwater Virginia Reel egy kék brindle-kölyköt hozott világra, Stillwater Kristull Peacockot. Peacock olyan felépítéssel, személyiséggel és szőrzettel rendelkezett, amely kiváló alapot adott a Silken Windhound fajta számára, amikor is Windsprite Autumnal Xenonnal pároztatták.

A tenyésztési program eredménye egy nagyszerű kis agár lett, amelyet úgy terveztek meg, hogy kitöltse az agárfajták sorában lévő űrt – egy közepes méretű, elegáns kutya, amely otthon van mind a kiállítási ringben, mind a mezőn. Marmagassága körülbelül 46–61 cm, könnyen ápolható, hosszú, selymes szőrzettel rendelkezik minden agárárnyalatban és -színkombinációban, valamint kiegyensúlyozott, szeretetteljes és magabiztos személyiség.

Általában a Silken Windhoundok nagyon egészséges, aktív életet élnek. Míg a legtöbbjük a késő tizenéves koráig él, a legidősebb ismert Silken Windhound néhány hónappal túlélte a 20. születésnapját is. Barátságos, intelligens, kiegyensúlyozott lények. Míg a terepen erős zsákmányhajtási ösztönt mutatnak, addig otthon gyengédek és ragaszkodók.

2011 óta ismeri el a UKC.

2.) Patterdale terrier

A Patterdale terrier főként a fekete, sima szőrű Fell terriertől származik (egyetlen nagyobb fajtaklub sem ismeri el), amelyet Észak-Anglia zord környezetében fejlesztettek ki, és a juhokra vadászó kártevők irtására használták. Úgy tenyésztették ki őket, hogy kiűzzék a zsákmányt a rejtekhelyéről, de el is kellett tudniuk pusztítani abban az esetben, ha harcra kényszerültek. Egy rendkívül harcias, „kemény, mint a szög” fajtát ismerhetünk meg a személyében.

Masszív, aktív kis terrier a Patterdale, amely kompakt és kiegyensúlyozott. Munkaterrierként képesnek kell lennie arra, hogy nagyon szűk járatokon is átférjen a föld alatt, hogy kövesse zsákmányát. Rendkívüli módon szeret dolgozni, nagyon erős vágya van arra, hogy örömet szerezzen a gazdának. És bár békés kell, hogy legyen az emberekkel, haszonállatokkal és más kutyákkal is, az tagadhatatlan, hogy nem átlagos háziállat-tulajdonosnak való. Olyan gazdára van szüksége, aki rendelkezik humorérzékkel, és aki megérti és tolerálni tudja a hamisítatlan terriertemperamentumot.

1995 óta ismeri el a UKC.

3.) Teddy Roosevelt terrier

A Teddy Roosevelt terrier egy amerikai fajta, amely az angol bányászok és más munkásosztálybeli bevándorlók által behozott terrierektől származtatható. Ezek a sokoldalú négylábúak valószínűleg a sima szőrű foxterrierek, a manchester terrierek, a bullterrierek, a beagle-ök, a whippetek, a kis olasz agarak és a ma már kihalt angol fehér terrierek keresztezései voltak. Patkányfogásra használták őket, így nagyon hamarosan rat terrierekként váltak ismertté. Kétféle rat terrier alakult ki, elsősorban lábhosszúság alapján megkülönböztetve. A rövid lábú rat terrierek Theodore Roosevelt elnök tiszteletére kapták nevüket.

Rövid lábú, erőteljes felépítésű kis kutya a Teddy Roosevelt terrier. Oldalról nézve téglalap alakú, csontozata masszív, de nem durva. Izmos, de nem eltúlzóan. Bármilyen színű lehet, de mindig fehér részeket tartalmazó piebald vagy tuxedo mintás.

Sokoldalú társ, képes a föld felett vagy alatt is vadászni, valamint az apróvadat a fára kényszeríteni. Védelmező természetével és jól kifejlett falkaösztönével hangosan jelzi bármilyen idegen állat vagy ember jelenlétét. Egy elkötelezett, bohókás társ, aki jól kijön a gyermekekkel, macskákkal és más kutyákkal is, ha együtt nevelik őket, de idegenekkel tartózkodó lehet. Az örömszerzés iránti vágya és intelligenciája miatt nagyon könnyen tanítható.

1991 óta ismeri el a UKC.

4.) Mi-Ki

A Mi-Kit az 1980-as években Mikki Mackin fejlesztette ki. A wisconsini tenyésztő egy új, kisebb termetű, hosszú szőrű fajtát próbált létrehozni, amely nyugodt és csendes. A Mi-Ki létrehozása előtt si-cukat tenyésztett, így ehhez kevert papillonokat, máltai selyemszőrű kutyákat, yorkshire terreiereket és japán csineket. Sajnos nem vezetett pontos nyilvántartást, így a keveredés mértéke vagy pontos kombinációja ismeretlen maradt. Connie Faye Abel, Annette Jurkiewicz és Cindy Jurkiewicz 1999 márciusában megalapították az International Mi-Ki Registry Inc-t azzal az elképzeléssel, hogy továbbfejlesszék az eredeti, 1996–1999 között hozott létrehozott Mi-Kit. Olyan hivatalosan elismert fajtává akarták alakítani, amely megőrzi egészségét, kivételes temperamentumát, gremlinszerű külsejét, valamint hosszú, selymes, nem vedlő szőrzetét.

A Mi-Ki egy alkalmazkodóképes, intelligens, kedves természetű kutya, akinek elsődleges célja, hogy társállatként legyen a gazda mellett.

2016 óta ismeri el a UKC.

5.) Olde English Bulldogge (óangol bulldog)

A bulldogokat a bikacsali sporthoz hozták létre, amelyet körülbelül 1100-tól 1835-ig gyakoroltak elsősorban Nagy-Britanniában. Az 1800-as évek közepére a sport illegálissá vált, így a bulldog kezdett eltűnni. Mivel a fajtát kizárólag a küllemre kezdték el tenyészteni az újjáélesztése során, az eljárás súlyosan veszélyeztette ennek a korábban fürge, atletikus fajtának az egészségét.

1971-ben tenyésztési projekt indult dr. Fechimer, az Ohio State munkatársa által kidolgozott tenyésztési séma alkalmazásával. A projekt célja az volt, hogy visszaállítsák a bulldog küllemét a Regency-korszakban tenyészett állatok megjelenésére. A fajta az Olde English Bulldogge (OEB; magyarul óangol bulldog) nevet kapta, hogy egyértelműen megkülönböztessék a modern angol bulldogtól. A mai Olde English Bulldogge az 1800-as évek eleji bikacsalis kutyák küllemét tükrözi. Elsősorban társak, ugyanakkor rendelkeznek a szükséges hajtóerővel, temperamentummal és ügyességgel ahhoz, hogy számos munkakörnyezetben és szolgálati kutyaként is teljesíthessenek.

2014 óta ismeri el a UKC.