Újszülött kölykök mentése: Márton Attila különvélemény

Bajbajutott állatokat menteni emberpróbáló feladat. Lelkileg, fizikailag és anyagilag egyaránt. Emellett pedig vannak olyan élethelyzetek, amikor szakmai szempontból is fel van adva a lecke.

Egy súlyosan sérült vagy nagyon beteg kutya állapotát nehéz, költséges és időigényes dolog stabilizálni. Egy agresszív vagy nagyon félős kutyának a rehabilitációjához tudás és sok türelem szükségeltetik. És van még egy olyan sajnálatos történés, amit ha jól akarunk kezelni, speciális és átgondolt protokollt igényel. Mi van akkor, ha pár napos vagy hetes kölyökkutyákat mentünk?

A kritikus életszakasz

A kölyökkutyáknak az anyjuk mellett a helyük. Nem hiába, hogy jogszabály írja elő, hogy bizonyos kor alatt a kölyköket elválasztani nem szabad. Ennek számos oka van, ami arra vezethető vissza, hogy a szervezetük védtelen és mindemellett rohamos tempóban fejlődik.

Az immunrendszerük fejlettsége még sehol sincs, és jó pár hét kell hozzá, mire azt tudjuk mondani, most már képes megbirkózni a külvilág jelentette veszélyekkel. A legelején nem képesek saját maguk üríteni sem. Normál esetben az anyjuk gerjesztette ingerek indítják meg azt. És mivel komoly fejlődésben van a szervezetük, így sokszor, sokat esznek. Rohamléptekkel fejlődik az idegrendszerük is, ami a későbbi viselkedésük szempontjából meghatározó.

Sok mindenre kell odafigyelni, sok mindent kell biztosítani abban az esetben, ha az alom mellől hiányzik az egyébként minderről gondoskodó anya. Ez a pár hét több szempontból kritikus, és ha a kölykök nem kapnak megfelelő ellátást és törődést, megsínyli a biológiai fejlődésük, az egészségük és a viselkedésük. A nem megfelelő fejlődés okozta károk az esetek többségében visszafordíthatatlanok.

Kihívás

Mindezek ismeretében speciális protokollt célszerű alkalmazni azért, hogy ne csak átvészeljék és túléljék az első pár hetet, hanem később is minél teljesebb és egészségesebb életet éljenek. Anya nélkül cseperedő kölyökkutyák nevelését és tartását eltérő módon kell megszervezni, függően, hogy melyik életszakaszukban járnak. Teljesen máshogy kell megközelíteni egy háromnapos és egy háromhetes alomról való gondoskodást.

A táplálás rendkívül fontos a megfelelő fejlődéshez. Négy hetes korukig nem is tudnak önállóan enni és a táplálékbevitelnek is gyakorinak kell lennie. Éjszaka sincs megállás. Az sem mindegy, hogy mit kapnak. A kecsketej legendája úgy néz ki, örökké velünk fog maradni. Holott a tápértéke abszolút köszönőviszonyban sincs azzal, amit a kölyköknek kapniuk kéne. Főleg kritikus a helyzet az újszülöttek esetében, amikor még kolosztrumot (föcstejet) kéne kapniuk.

A menhelyi közeg alapesetben nem megfelelő. A pár napos vagy hetes kölyköknek nincs megfelelő immunrendszere, így nagy a kockázata annak, hogy a többi menhelylakótól végzetes fertőzéseket kapnak el. Másrészt pedig az őket érő az ingerek nem feltétlenül járulnak hozzá a kiegyensúlyozott szocializációhoz. Célszerű egyébként ilyenkor a különböző életszakaszok alapján átszervezni a kölykök életterét és napirendjét is.

Az épp csak megszületett és magukra hagyott kutyák esetében sok menhely első dolga a dajkakutya felkutatása vagy ideiglenes befogadók bevonása. Lényegesen jobb a kutyáknak így, viszont a szakmai hozzáértés ezekben az esetekben is szükséges.

Számomra döbbenetes, hogy az elmúlt időszakban hány olyan segítségkérést láttam állatvédő szervezetek részéről, akik pár napos vagy hetes kölykök felneveléséhez kerestek támogatást. Speciális és összetett tevékenységről beszélünk, amelynek komoly tétje van: nemcsak megérni a holnapot, de biztosítani a magára hagyottak számára, hogy minél kevesebb hátránnyal kezdjék meg életüket.