Ezekről a kutyafajtákról nem hallottál még: egyiküket egy cseh genetikus tenyésztette ki
2021. november 13
2021. november 13
Egyes kutyafajták csak nemrégiben lettek bejegyezve hivatalosan is. Van köztük olyan, aki valóban rövid múltra tekinthet csak vissza, de van olyan is, aki már több száz éve létezik, mégis csak néhány éve ismerték el. Melyek ezek a fajták?
Az új fajtákat többféleképpen értelmezhetjük. Egyrészt mi számít újnak? Lehetséges, hogy egy kutyafajta már évszázadok óta létezik, mégis csak nem olyan régen lett bejegyezve. Másfelől beszélhetünk viszonylag új, az utóbbi néhány évtizedben kialakult fajtáról is. De az is lényeges szempont, hogy milyen szervezet szerint új. Például a drótszőrű magyar vizslát az Amerikai Kennel Klub 2014-ben jegyezte csak be. Az FCI (Fédération Cynologique Internationale) azonban már 1963-ban elismerte önálló fajtaként.
Míg az FCI számos európai, ázsiai és afrikai országot összefogó kinológiai egyesület, az amerikaiak kissé külön utakon járva létrehozták a saját szervezetüket, az AKC-t, azaz az American Kennel Clubot. De például ilyen ország még az Egyesült Királyság (Kennel Club) és Kanada is (Canadian Kennel Club) is. Ezért fordulhat elő, hogy egyes fajták itt elismertek, máshol pedig nem.
Az orosz fekete terriert az 1940-es években tenyésztette ki az orosz hadsereg. Feladata a határok védelmén kívüli objektumok önálló őrzése volt. Felmenői között az airedale terrierek, rottweilerek és az óriás snauzerek szerepelnek. A küllem egyáltalán nem volt mérvadó szempont, csakis a kívánatos tulajdonságokra és a tartással szembeni igénytelenségre fókuszáltak. Ennek ellenére az orosz fekete terrier igazán impozáns megjelenésű kutya, egységes kinézete akkor alakult ki, mikor magántenyésztők is foglalkozni kezdtek vele. Akkoriban a munkához a drótos szőrzet volt a kívánatos, mára azonban az újfundlandi segítségével lágyságot csempésztek a bundába. Az FCI 1981-ben ismerte el a fajtát.
A cseh terrier egy viszonylag ritka, kevesek által ismert fajta. Az 1940-es évek végén, Prágában tenyésztette ki egy cseh genetikus, Dr. František Horák. Feltételezett ősei a sealyham és a skót terrierek lehettek. Ugyanis a kinológus egy hozzájuk hasonló kártevőirtót keresett. Horák nagyra becsülte a skót terrier vadászszenvedélyét, de túl harciasnak, keményfejűnek vélte. A sealyham terrier jó szimatú, engedelmes fajta, de a kinológus nem tartotta elég eszesnek. Ezért a két fajtából kitenyésztette a számára ideális apróvad-vadászt, a cseh terriert.
A chinook egy FCI által nem, de az AKC által 2013-ban elismert, viszonylag fiatal fajta. Arthur T. Walden tenyésztette ki, a 20. század végén. A férfi egy nagy teherbírású, erős szánhúzó kutyát akart létrehozni, ezért a tenyésztésbe bevonta a bernáthegyit, a malinois-t, az eszkimókutyát, de masztiffokat és husky-kat is. Walden kedvenc vezérkutyáját Chinooknak nevezték, innen ered a fajta neve is. Ennek jelentése amerikai őslakos nyelven meleg szél. Az új szánhúzó fajta nagy sikereket ért el, de ezt beárnyékolta egy még nagyobb teljesítmény, az 1925-ös szérumfutás, ahol Togo, Balto és még sok más eb ért el rendkívüli sikereket. Manapság a gyorsaság felülmúlja a szívósságot a szánhúzó versenyeken, így mondhatni a chinook munka nélkül maradt. A husky-kkal, malamutokkal szemben pedig igen átlagosnak mondható külső megjelenése, így családi kutyának sem sokan választják. Ennek ellenére a chinook New Hampshire hivatalos kutyája.
A norvég lundehund egy igazán különleges fajta, aki állítólag már a jégkorszak előtt is létezett. A 15. századból maradtak fenn olyan írások, melyek a lundehund kiemelkedő vadászképességeit méltatják. De a különleges kis eb nem csak emiatt egyedi. Minden más kutyafajtánál hajlékonyabb, hallójáratait zárni tudja és hat lábujjal rendelkezik. Habár Skandináviában már 1943-ban felfigyeltek rá, az FCI 1965-ben, az AKC pedig 2011-ben jegyezte be hivatalosan.
Ezt a különleges uruguayi fajtát 2006-ban ismerte el az FCI. A cimarrón spanyolul elvadultat jelent, ami a fajta kialakulására utal. Ugyanis a konkvisztádorok feltételezhetően ilyen, vagy ezeknek az ebeknek az őseivel érkeztek az elfoglalandó területekre, és uszították őket a bennszülöttek ellen. A szabadon engedett kutyák közül csak a legerősebb, legokosabb egyedek maradtak életben. Később ezeket az ebeket háziasították, mivel kezdtek igencsak elvadulni és emberekre támadni. A kormány a 19. század elején jutalmat adott annak, aki megölt egy ilyen kutyát. Az állat fülei vagy állkapcsa volt erre a bizonyíték. A háziasítás után szarvasmarhák őrzésére, terelésére és vadászatra is használták.
(Képek: Getty Images Hungary, Wikipédia: Cseh terrier, Cimarrón Uruguayo)
Kövess minket!
facebook instagram youtube spotifyKapcsolódó cikkek