Új házi kedvenc, új probléma: Márton Attila különvélemény

Kutyát tartani jó dolog. Ennél talán már csak az jobb, ha valakinek több négylábú színesíti meg a hétköznapjait. Viszont ennek megvalósítása nem mindig zökkenőmentes.

Mit csináljunk akkor, ha a családba érkező új eb és a már meglévő nem igazán jönnek ki egymással? Sokan azért teszik le a voksot egy újabb társ mellett, mert úgy gondolják, hogy megtöbbszöröződnek majd a mindennapok kellemes élményei, vagy csak azt szeretnék, hogy a meglévőnek legyen egy pajtása, akivel napközben lefoglalják egymást. Aztán az idilli terv az érkezés pillanatában pillanatban dugába dől, vagy pár nap elteltével egyértelművé válik: itt bizony gondok vannak.

Egyszerű terv, csúfos valóság

Senki sem akar azért családot bővíteni egy új állattal, hogy abból aztán kibontakozzon egy kezelhetetlen problémahalmaz. A kutyák szeretnek az ember otthonában élni és másokkal játszani. Ez alapvetően így is van. De ez nem egy automatikus folyamat. Egy kutyát beilleszteni egy új környezetbe önmagában kihívás lehet, időt vesz igénybe, és ha több állatról van szó, akkor még inkább megvan erre az esély.

Egymástól gyökeresen eltérő élethelyzetekkel találkozhatunk, kezdve az egyszerű, kezdeti idegenkedéstől egészen odáig, hogy egymásnak ugranak. Lehet, hogy a már meglévő viszonyul agresszívan, de az is lehet, hogy az új jövevény provokálja ki a konfliktust.

A kutyák társadalma

Valószínűleg sosem fogjuk igazán megérteni, hogy a kutyák egymás között hogyan döntik el, ki szimpatikus, ki nem. Ezt a sétáltatások során mindenki megtapasztalhatja. Ráadásul, amikor az otthonunkba viszünk a meglévő mellé egy újabb állatot, ez önmagában felborítja a már megszokott struktúrát, életvitelt annak az esetében, aki már évek óta ott él.

Egy kutya korábbi életútja és tapasztalatai, valamint a temperamentuma sok mindent meghatároz. Mennyire domináns, mennyire antiszociális? Mennyire van elkapatva, mennyire jólnevelt? Milyen nemű és ivaros-e? És rajtunk is nagyon sok minden áll vagy bukik.

Kezelni a helyzetet

Egy kutya beillesztése új otthonába egy folyamat. Akkor is, ha már van ott másik állat és akkor is, ha nincs. Nem annyiból áll, hogy megjön, aztán mindenki csak örül. Az első pillanattól kezdve fel kell állítanunk a határokat, meg kell mutatni a kutyának, hogy mi az elvárt viselkedés. Ebben egyébként a legjobb, hogy az állatok ezt igénylik is.

Nekünk kell iránymutatást adni, korrigálni a nem kívánt viselkedést. Ez különösen igaz akkor, amikor már egy meglévő mellé kerül oda egy másik eb. Hiszen ekkor két kutyával is kell foglalkoznunk. A szükséges időt és saját magunk munkáját nem spórolhatjuk meg.

A kutyák csodás lények, ehhez kétség nem fér. De ez nem azt jelenti, hogy semmi probléma nem lesz, ha pedig mégis, akkor tátott szájjal, néma döbbenten szemléljük az eseményeket. Nagyon ritkán működik, hogy megjön az új jövevény, és azonnal minden flottul alakul. Ha nem is sok időt, de pár napot alapvetően hagyni kell mindenkinek arra, hogy megszokja az új helyzetet, és már az első pillanattól ajánlott mindenki számára megmutatni, hogyan is néz ki a helyes és elvárt viselkedés.

És mit tudunk tenni egy ilyen helyzetben? Nincs jó recept. Nincs olyan praktika, ami minden helyzetre alkalmazható lenne, hiszen minden élethelyzet és minden kutya más. Amit tehetünk az az, hogy tisztában vagyunk vele, hogy lehetnek nehézségek és nem felkészületlenül, meglepődve, döbbenten, megbénulva állunk, amikor egy ilyen helyzet bekövetkezik. Tényleg benne van a pakliban. Az első pillanatról számítanunk kell rá, és a helyzetet kezelnünk kell.