Az új-guineai éneklő kutyáról felröppent a hír, hogy talán mégsem halt ki

Az új-guineai éneklő kutya a kutyák (Canini) nemzetségének Canis nemébe tartozik, akár a szürke farkas például. Valaha önálló fajként tartották számon Canis hallstromi néven, mára azonban úgy gondolják, hogy az ausztrál dingó egyik Új-Guinea szigetének felvidékén élő alfaja. A kutyafélék közül több tekintetben is kitűnik: talán a legérdekesebb, hogy úgy tartják, nem ugat, csupán jellegzetes hangján „jódlizik”.

A vadon élő új-guineai éneklő kutyát kihaltnak hitték, csupán néhány példány maradt, amelyek fogságban képviselik fajtájukat. Azonban a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) 2020-ban gyűjtött kutatása szerint rendkívül ritka vadon élő éneklő kutyák még mindig léteznek, és barangolnak szerte pápua földön. (Új-Guinea a világ második legnagyobb szigete, amelyen két állam osztozik: a keleti oldalán az önálló Pápua Új-Guinea terül el, nyugati részén Indonézia két tartománya, Pápua és Nyugat-Pápua fekszik.)

Az új-guineai éneklő kutya okosan elbújt az ember elől

A természetvédelmi biológusok évek óta azt hitték, hogy az új-guineai éneklő kutya vagy kihalt, vagy a kihalás szélén áll az élőhelye elvesztése és a falusi kutyákkal való érintkezés miatt. Úgy becsülik, hogy fogságban 200-300 egyed élhet, akiket főként természetvédelmi célokból tenyésztenek. A tudósok azonban mégsem tudtak szabadulni a gondolattól, hogy ezek a bálnák hangján megszólaló ebek még mindig életben lehetnek valahol. Így összehasonlították a fogságban tartott éneklő kutyák DNS-ét a hozzájuk nagyon hasonló, hegyi vadkutyák DNS-ével.

A hegyi vadkutyák létezésével tisztában voltak, ám látni ritkán lehet őket. A magasabb hegyvidéki területeken rejtőznek el ugyanis, a lentebb lévő falvaktól biztos távolságban. A ritkát egyébként értsd úgy, hogy 2016 előtt mindössze kétszer fényképezték le őket: egyszer 1989-ben és egyszer 2012-ben. 2016 és 2018 között egy tudományos expedíciós csoport vállalkozott arra, hogy ellátogat az Új-Guinea-felföldre, hogy vérmintákat vegyenek a hegyi kutyáktól. A kutyákat a világ egyik legnagyobb arany- és réztartalékánál, a Grasberg bányánál találták meg. A sikeres mintavétel után 2018-ban összehasonlították a DNS-t a fogságban tartott éneklő kutyákéval. Kiderült, hogy ezek a minták sokkal közelebb állnak egymáshoz, mint bármely más kutyafajta mintái.

Bár a genomszekvenciák nem voltak azonosak, 72%-os egyezést mutattak; a kutatócsoport ezt azzal magyarázta, hogy a két csoport évtizedek óta fizikailag elkülönülve él egymástól, valamint az éneklő kutyák beltenyésztése csökkentette a genetikai változatosságot.

Megdöbbentő, milyen kutyák származhatnak az őseiktől

„Úgy tűnik, hogy leginkább egy olyan populációhoz állnak közel [ezek a kutyák], amely az új-guineai éneklő kutyák természetvédelmi csoportjából származik. Ezt a nyolc kutyát sok-sok évvel ezelőtt vitték az Egyesült Államokba, és nagyon beltenyésztetté váltak. Nyolc négylábúval kezdődött ugyanis [a projekt], akiket egymással tenyészettek újra és újra, így elveszítették genetikai sokféleségüket” – mondta Elaine Ostrander, a tanulmány vezető szerzője, a National Institutes of Health egyik kutatója a CNN-nek.

Míg ez a kutatás jelentős a valaha elveszett vad fajta mélyebb megértésének szempontjából, addig a felfedezések segíthetnek a kutyák háziasításának további megértésében is. Dr. Ostrander szerint olyan hiányzó darabot biztosíthatnak a kirakóshoz, amelyet eddig semmilyen forrásból nem sikerült megszerezniük. Elmagyarázta, hogy a fajtának közös őse lehetett az ázsiai kutyákkal, amelyek az emberekkel együtt vándoroltak a csendes-óceáni térségbe körülbelül 3500 évvel ezelőtt. Ezekből származnak valószínűsíthetően az olyan kutyafajták, mint az akita és a shiba inu.