Sok helyen tiltott ennek a kutyafajtának a tartása: kinek ajánljuk a tosa inut?

Vannak, akik a rajongásig szeretik ezt a különleges japán fajtát, és vannak, akik a világ minden részéről kitiltanák őket: kevés megosztóbb fajta létezik a tosa inunál.

Gazdáik csodákat mondanak őrző-védő képességeikről és a bennük állítólag létező „hatodik érzékről”, ugyanakkor igencsak előkelő helyen állnak a legtöbb országban tiltott kutyafajták toplistáján. Mit érdemes tudni a tosa inukról, kik ők és milyen célra használják őket napjainkban?

Harcos múlt, európai segítséggel

A tosa inu egy japán viador és őrző-védő kutyafajta, ami a 19. század második felében alakult ki, céltudatos tenyésztés eredményeként. A japán kultúrában az ősidők óta nagyon népszerűek voltak a kutyaviadalok, amelyeket elsősorban az ősi japán fajták, pl. akita inuk vívtak meg egymással. Az első európaiak megérkezését követően, akik gyakran magukkal hozták masztiff és bull típusú kutyáikat, a hagyományos japán harcikutya tenyésztők kísérletet tettek e példányok keresztezésére az akita inukkal. A végeredmény egy rendkívül kitartó, hatalmas, masztiff erejű viadorkutya lett. Hiányoztak belőle a nyugati kutyákra jellemző deformációk, mint a nehézkesség és betegesség, és kiválóan helyt álltak az arénában, sőt őrző-védő kutyaként is. Amerikában a Hawaii-szigeteken élő japánok közvetítésével terjedt el, és napjainkban már nagyobb számban élnek ott, mint az anyaországban.

Élete a harc

A tosa inu egy alapjában véve csendes (ennek oka egyébként az, hogy a japán kutyaküzdelmekben tilos volt a kutyáknak hangot adniuk), nyugodt és kiegyensúlyozott fajta, amelyik mindent megtesz a környezetében élőkért. Testi ereje és agilitása szinte egyedülálló a kutyák között. Egy harcba bocsátkozó tosának gyakorlatilag nincs ellenfele, hiszen gondoljunk bele, esetében egy óriási masztiff ereje egyesül egy pitbull terrier mozgékonyságával.

Múltjából adódóan rendkívül agresszív más kutyákkal szemben, a tosákat nem lehet más, azonos nemű kutyával együtt tartani, erre nem alkalmasak és nevelni sem lehet őket minderre. Emberekkel kapcsolatban általában semlegesek, de a családjukat minden körülmények között védelmezik, és ez bizony szomorú következményekkel jár a támadóra nézve. A tosával szemben ugyanis senkinek nincs esélye.

Óriás, saját akarattal

A tosa inu egy óriási termetű kutyafajta, a fajtasztenderd csak alsó értéket ad meg, ami a kanok esetében minimum 60 cm, a szukák esetében pedig 55 cm. Súlyuk általában 40 -60 kg között mozog, de előfordulnak 80-90 kg-os példányok is. Szőrzete rövid és testhez simuló, ami vörös, fekete, sárgás-barna, vagy csíkos színű lehet, de az erőteljes vöröses színezet a leggyakoribb.

Határozottan állítható, hogy a tosa inu egy önálló személyiséggel és akarattal rendelkező kutya, amelyik a nevelés során is megköveteli magának a neki kijáró tiszteletet. Sok kutya esetében hangzik el mindez, de rájuk kiemelten érvényes, hogy a korai szocializáció és az egy életen át tartó következetesség elengedhetetlen. Ha egy félrenevelt, vagy elrontott tosa megkísérli átvenni a falkavezérséget, az általában egy sikeres kísérlet lesz. A tosa erejét ugyanis egy body builder sem tudja felülmúlni. Aki viszont képes megfelelően kezelni, egy átlagon felüli képességekkel rendelkező testőr barátja lehet, aki nehéz helyzetben mindig a védelmére kel majd, és erre tanítani sem kell.

Nyugodt és egészséges

Termete miatt a tosa inu nem különösebben mozgásigényes fajta, nincs szüksége hosszú futásokra, órákig tartó kocogásokra, vagy egyéb kutyás sportokban jellemző teljesítményre. A hatalmas izomzatot azonban karban kell tartani, amire leginkább a hosszú séták és a kisebb távok megtétele alkalmas, mindez azonban napi rendszerességgel.

A tosa inu egészséges fajtának tekinthető, jellemzően elkerülik a nagytestű, óriás masztiff fajtákra jellemző egészségügyi problémák. Diszplázia előfordul a körükben, ez azonban sok esetben a tartási körülményekből fakad. Esetükben ugyanis fokozottan oda kell figyelni a megfelelő, óvatos mozgatásra a növekedési fázisban, hiszen a hatalmas csontozatnak és vázizomzatnak idő kell a felépüléshez. Élettartamuk a nagytestű kutyákkal megegyező, jellemzően 9-11 év.

Kinek javasolható a tosa inu?

A tosa inu tartása óriási tapasztalatot igényel és rendkívüli következetességet. Ebben a harcra tenyésztett és kialakított fajtában ösztönösen létezik a vezérségre való törekvés is, amit már kölyökkorban kezelni kell, és egész élete során határozottan észben tartani. Emellett a tosa soha nem fog önfeledten játszani más kutyákkal, kutyás társaságba, kutyafuttatókra nem lehet, sőt tilos vinni őket (hangsúlyozzuk: ezen semmilyen neveléssel nem lehet változtatni). Ráadásul utazni sem egyszerű velük, hiszen Európa és a világ sok országában tiltott a tenyésztésük és tartásuk is.

Elsősorban olyan gyakorlott gazdának ajánlhatók, akik zárt területen élnek, kellőképpen következetesek e hatalmas izom- és akaraterejű fajta neveléséhez és tartásához, ugyanakkor meg tudják adni a megfelelő tiszteletet e kiváló, különleges fajta számára, amit megérdemel. Ha mindez megvalósul, a tosa inu egy fantasztikus társsá válhat, aki mellett egy gazdának külső veszélytől soha nem kell tartania.