Tények és tévhitek a törpe uszkárokról: többek, mint szimpla ölebek

A törpe uszkár népszerűségében vezet uszkár társai között, hiszen kompakt, mégis jó kiállású, intelligens és szociális.

A törpe uszkárok kiváló társasági kutyák, szeretnek gazdájukkal lenni, és általában örülnek, ha a figyelem középpontjában lehetnek. Ismertek önbizalmukról, barátságos természetükről és elegáns megjelenésükről, de ennél sokkal több rejlik ezekben a kis ölebekben. Az alábbiakban tényeket és gyakori tévhiteket tisztázunk a törpe uszkárokkal kapcsolatban.

1.) A törpe uszkár nem külön fajta

Gyakori tévhit, hogy a törpe uszkár egy külön fajta, ám ez nem így van. Ugyanúgy pudlik, tehát uszkárok, csak méretükben különböznek az óriás, a közép- és a toy uszkároktól. Éppen ezért nagyon sok mindenben hasonlítanak is nagyobb és kisebb testvéreikhez. Elegáns atléták, akik számos feladat ellátására alkalmasak lehetnek, például segítőkutyává is ki lehet őket képezni.

2.) A kétes eredet

Az uszkár Franciaország nemzeti kutyafajtája, ennek ellenére nem egyértelműen francia eredetű. Bár szorosan kötődik Franciaországhoz, főleg a francia arisztokrata imázshoz, valószínűleg Németországban kezdték el a tenyésztését vadászati célokra. A magyar beceneve, a pudli, illetve az angolszász országokban használatos neve, a poodle is a fajta német elnevezéséből, pudel szóból következik. A pudel szó pedig feltehetően a puddeln kifejezésből származik, ami fröcskölést jelent. Ez remekül jelzi, hogy vadászkutyaként főleg mire használták, illetve használják a mai napig: vízi apportírozásra. Franciául egyébként caniche-nek hívják, ami mára már az öleb kifejezésnek közeli szinonimájává vált.

Annak ellenére, hogy nagy valószínűséggel nem francia gyökerekkel rendelkezik a fajta, a kisebb változatok szorosan kötődnek az országhoz. Állítólag Franciaországban kezdték el kialakítani ezeket, így kaphatott teret a törpe uszkár. Bár nem az eredetükkel kapcsolatos, mégis érdekesség, hogy Winston Churchill élete során két törpe uszkár gazdája is volt, Rufus és Rufus II-é.

3.) A törpe uszkár szép, de buta

Ez egy gyakori elképzelés általában véve az uszkárokról, nem csak a törpe verzióról. Ám ez egy tévhit, és a valóságtól igen elrugaszkodott kijelentés, ugyanis az uszkárok (mérettől függetlenül) a border collie-k után a második legokosabb kutyafajtaként vannak számontartva.

4.) Vadászkutyából cirkuszi kutya és társasági eb

És még sok más. Vadászkutyának is kiváló volt, ám elegáns testfelépítése, intelligenciája, szociális készségei, és jól alakítható, több színben elérhető bundája közkedveltté tette a nemesi körökben. Az FCI is a társasági kutyák csoportjába sorolja az uszkárokat eredeti funkciójuk ellenére, hiszen mára már ritka, hogy valaki valóban vadászatra használja a fajtát. Társasági kutyaként elterjedtebbé váltak a kisebb méretű uszkárok, későbbi nevükön a törpe, illetve toy uszkárok, de már a kezdetekben sem csak az volt a feladatuk, hogy cukik legyenek. A törpe uszkárokat állítólag szarvasgomba-kereséshez is használták, emellett pedig szórakoztató szerepet is betöltöttek. Mivel gyorsan tanulnak, engedelmesek és szeretik a feladatokat, cirkuszi előadásokon is részt vettek, és vesznek a mai napig is, bemutatva ezzel a fajta sokszínűségét.

5.) Amerikából egy időre eltűnt, majd listavezetővé vált a fajta

Az uszkárok (beleértve a törpe uszkárokat) az 1920-as években annyira népszerűtlenek voltak Amerikában, hogy jóformán eltűntek. Ez rövidesen megváltozott, és az 1960-as évektől kezdve legalább 20 éven keresztül a legkedveltebb kutyafajtává váltak. Bár elsősorban a standard méretű uszkárokról van szó, a törpe uszkárok is nagy népszerűségre tettek szert, mára pedig lekörözték a standard változatukat.

6.) A törpe uszkár csak társasági kutya

Gyakran sajnos az az elképzelés is tartja magát a törpe uszkárról (mint számos más, kis termetű társáról, mondjuk a csivaváról), hogy méretéből, illetve társasági kutya mivoltából adódóan nincs szüksége annyi mozgásra és feladatra, mint nagyobb, komolyabb társainak. Ez alaptalan elgondolás. Amellett, hogy igénylik gazdájuk társaságát, és általában kiváló szociális készségekkel rendelkeznek, nem szabad elfelejteni, hogy eredetileg vadászkutyák voltak, és kimagasló intelligenciával rendelkeztek. Bár (főleg a törpe uszkároknak) már régóta nem a vadászat az elsődleges feladatuk, rengeteg energiájuk van; mind fizikális, mind mentális. Szerencsére egy sokszínű fajtáról van szó, így számos dolgot ki lehet velük próbálni a trükktanulástól kezdve például a dock diving-ig. A lényeg, hogy nem érdemes leírni őket csak ölkutyaként, ugyanis sokkal többre képesek.