A kutyák szeparációs szorongása nem kezelhetetlen probléma, de nehéz kinevelni belőlük: Tornóczky Anita tanácsai

Ki ne hallott volna egész nap fejhangon üvöltő kutyáról vagy éppen olyanról, aki a gazdi távollétében apró darabokra szedi a lakást? A szeparációs stressz ‒ sajnos ‒ mára mondhatni népbetegség lett a kutyák között. Közel minden második kutyatulajdonos találkozott már ezzel a problémával, ki rövidebb, ki hosszabb ideig, sőt olyan is akad, aki egy életen át küzd vele.

A szeparációs stressz három problémából ered. Az egyik ‒ általában ez a gyakoribb ‒ a falka sorrendjének nem megfelelő kialakításában keresendő. A kutya úgy érzi, ő a falka vezetője, és mint falkavezér felelős a család többi tagjának biztonságáért. Ám amikor bezárjuk a lakásba, elválasztjuk a falkájától, lehetetlenné téve számára falkavezéri teendőinek ellátását. A szeparációs stressz másik oka egyfajta rosszul rögzített viselkedés. Rengeteg gazda követi el azt a hibát, hogy ha a kutya elkezd nyüszögni, ugatni valamiért, azonnal ugrik, és teljesíti óhaját. Az ebben így sajnos akaratlanul is kialakítják azt a hitet, hogy minden probléma megoldható a sipítással. A harmadik pedig a nem megfelelő mentális, fizikai fáradtság, vagy unalom.

Gyakori ok a hirtelen változás a család életében

A szeparációs stressz nem feltétlenül kölyökkorban jön elő. Gyakran valamiféle hirtelen változás is elég a családban, amely előidézheti a kutya megváltozott viselkedését. Költözés, betegség, válás, új családtag, sőt új állat érkezése felboríthatja a falka sorrendjét. Ilyenkor nincsen más dolgunk, mint elölről kezdeni mindent, és újra felépíteni a falkát. Az is lehet, hogy a mi életritmusunk változott (például home office), vagy mi még semmit sem érzékelünk, de a kutya már megérez, például egy betegséget. Érdemes ilyenkor jobban odafigyelnünk egymásra és önmagunkra is.

Az alapok

Nem is gondolnánk, milyen fontos a kutya számára kialakított fekhely. A kutya annál jobban képes pihenni, minél nagyobb biztonságban érzi magát az adott helyen. Nem véletlen, hogy a kutyák szívesen fekszenek az asztal, a székek alá… Próbáljuk meg az állat fekhelyét is ehhez mérten kialakítani. Párnáját, takaróját tegyük bele egy szállítóboxba, amely oldalról és felülről is fedett, így teljes menedéket képes nyújtani az ebnek.

Az első időkben ne hagyjunk elől semmi olyan tárgyat, amit gyakrabban használunk. A kutya nem véletlenül mindig a távirányítót, a telefont, a papucsot, a szemüveget szedi szét. Számára ezek a tárgyak köthetők leginkább a gazdihoz. Miután azt látja, hogy a gazdi ezekkel foglalkozik a legtöbbet… hát, ő is ezeket rongálja meg a legszívesebben.

Soha ne rögtön etetés után hagyjuk magára a kutyát. Az ürítési inger leggyakrabban etetés után jelentkezik, így az eb hisztije gyakran ehhez köthető.

A kutya számára nemcsak a fizikai, de a szellemi kifárasztás is ugyanolyan fontos. Biztosak lehetünk benne, hogy egy fáradt kutya sokkal kevesebb kárt tesz, mint egy robbanás előtt álló energiabomba. Gondoljunk csak a gyerekekre… Még a legjobb gyerek is hajlamos pusztítani, ha unatkozik. És ne dőljünk be a több ezer forintért vehető játékoknak, amik „segítenek”, hogy a kutya ne unatkozzon egyedül. Ezek a játékok csak pár napig érdekesek az eb számára, aztán unalmassá válnak, és a rossz viselkedés ugyanúgy előjön… csak a pénztárcánk lesz néhány ezressel könnyebb. Ehelyett vegyünk neki borjúcsontot, ami akár nyersen is adható, ezzel elfoglalhatja magát, míg a család távol van.

Ugyanúgy biztosak lehetünk benne, hogy egy új kutya befogadása sem segít majd a problémán. Ahelyett, hogy a két kutya lefoglalná egymást, már kettesben fognak üvölteni és lakást rongálni. A rossz viselkedés határozottan gyorsabban átragad, mint a jó…

A szeparációs stressz nem kezelhetetlen probléma, de ha egyszer rögzült a kutyában, akkor nehéz kinevelni belőle. De higgyünk benne, kitartással és következetességgel teljes mértékben orvosolható!