Tornóczky Anita mesél egykori ideiglenesen befogadott kutyájáról: Sznuki mindegyik lábára le volt bénulva

Néhány éve valamikor télen érkezett be az Illatos úti ebrendészeti telepre egy igencsak tetszetős küllemű, jó és gondozott állapotban lévő, körülbelül 4 hónapos keverék kan kiskutya, ő volt Sznuki. Biztos gyorsan elkelt volna, mert szép volt, de sajnos mind a négy lábára béna volt. Tudta minimálisan irányítani a végtagjait, de lábra állni, helyet-helyzetet változtatni képtelen volt.

Elhoztam onnan, és elvittük neurológushoz, aki azt mondta, meg fog gyógyulni, egy igen ritka idegrendszeri betegség támadta meg. Ez pontosan azt jelentette, hogy az ideggyökök voltak begyulladva. Szedett egy gyógyszert, nekem folyamatosan ürítenem kellett mesterségesen belőle a pisit, kakit és masszírozni kellett, hogy a teljes gyógyulásig ne sorvadjanak le az izmai.

Melós egy kiskutya volt és iszonyú kártékony: gyakorlatilag lebontott egy ajtót, széttépett egy inget és egy méregdrága szmokingot. Ennek ellenére mindenki szerette, csak nevetettünk, mikor megláttuk, mit rosszalkodott. Picit féltékeny is voltak rá a többiek, mert abban az időben mindenhova ő mehetett velem. Szép lassan aztán Sznuki megtanult átfordulni, ülni, kúszni, aztán járni, tisztára, mint az embergyerekek. Még nem is tudott járni, amikor Izé kutyámmal már óriásiakat játszottak. Az orvosok szerint lehet, hogy az a sok játék is segített neki.

Megjött az álomgazdi

Körülbelül két hónap alatt gyógyult meg, és az egész falka attól rettegett, hogy megtartom, de aztán megtörtént a csoda. Olyan gazdik jelentkeztek, akik mintha a mi másaink lennének, és tele voltak szeretettel. Sznuki azonnal imádta őket. Ráadásul van gyerek, cica, nyuszi, madár is a családban, úgyhogy izgi élete lett.

Nyár elején aztán elhozták hozzánk egy hétre, nyaraltak a gazdik. Jókat játszott, de egy hét után úgy ment el a családjával, hogy vissza sem nézett. Kicsit rosszul is esett.

Nehéz a búcsú

Nagyon nehéz ilyen hosszú idő után megválni az ideiglenes befogadottaktól, pláne, hogy ha az ember egy ilyen kis beteg, kiszolgáltatott kutyust kap. De mindig az vigasztal, hogy a helyére új rászoruló jöhet. Ha tehetitek, legyetek ideiglenes befogadók ti is! Csodás dolog!