Tornóczky Anita a bull típusú kutyákról: kiváló adottságaik vannak, de sokszor gyenge kézbe kerülnek

Azt hiszem, mostanáig több mint 200 kutya volt már otthon nálunk ideiglenes befogadottként. Körülbelül a felük a köznyelv által harci kutyának hívott pitbullok, meg a hozzájuk hasonló bull típusú kutyák közül került ki. Amikor először jött hozzánk felnőtt pitbull, olyan gyorsan eltörölte az esetleges félelmeimet, hogy fel sem merült, hogy bánthatna bárkit.

A világ több országa is szigorúan korlátozza egyes kutyafajták tartását. Az esetleges gyakoribb agresszió miatt hozták meg ezeket a törvényeket. Egyes helyekről teljesen kitiltottak fajtákat, míg más esetben különleges szabályok, illetve engedély szükséges a tartásukhoz. A tosa inu, az argentin dog, de még a rottweiler is ezek között van, mégis az emberek fejében egyértelműen a harci kutyának aposztrofált bull típusú kutyák sorolódnak a veszélyes kategóriába, pedig ez koránt sincs így. Az éves harapási statisztika első 10 helyén rengeteg fajta szerepel, bull típusú elvétve.

Nézzük honnan jön a harci kutya elnevezés…

A pitbullt kifejezetten kutyaviadalokon való részvételre tenyésztették ki az 1830-as években. A terrierek energikusságát és harciasságát ötvözték a bulldogok fizikai erejével; az így létrejött fajta pedig egy végletekig elszánt, magas fájdalomküszöbű, ideális harci kutya lett. De! Fontos szempont volt a tenyésztéskor az emberek feltétlen szeretete, hiszen a harcoltatott kutyák szétválasztásakor nem fordulhatott elő, hogy emberre támadjanak. … és itt megint jön egy „de”. Sajnos sokszor gyenge kézbe kerülnek, nem éri őket elég inger, és itt a probléma. Igen nehezen viselik a csak kerti tartást és a mozgásszegény életmódot és a kevés foglalkozás könnyen viselkedési zavarokhoz, agresszióhoz vezethet.

Ugyanezek igazak természetesen az argentin dogra vagy a rottweilerre is, de a legtöbb bélyeget a bull típusú kutyákra és azon belül is a pitbullokra sütik (bár az átlagember az amerikai staffordshire terriert, a staffordshire bullterriert is „lepitbullozza”). Egy biztos: az állkapcsuk felépítése, harapásuk ereje sokszorosa egy átlag kutyáénak, így ha támadnak, az nagyon „eredményes”. Részben ezért kerül egy-egy ilyen eset a médiába, és így válnak megbélyegzett fajtává.

Ki kell használni remek adottságaikat

A bull típusú kutyáknak kiváló adottságai vannak, amelyeket a tudatos gazdák ki tudnak aknázni és ma már csodálatos családi és sportkutyák kerülnek ki közülük. Részben köszönhető ez a fejlett vadászösztönből fakadó motiválhatóságuknak, hatalmas mozgásigényüknek és az embernek való megfelelni akarásuknak, amely ideálissá teszik őket szinte bármilyen sporthoz, legyen az akár súlyhúzás, obedience, dog dancing, agility vagy bármi más.

Természetesen az eredeti tenyésztési célt sosem szabad szem elől téveszteni. Így az ivartalanítást gyakorlatilag kötelezőnek mondanám esetükben (is). És azt is kezelni kell tudni, hogy nem feltétlenül fognak minden kutyával problémamentesen bandázni. A falkában élő egyedek azonban az otthoniakkal gyakran problémamentesen működnek, legyen az kutya, macska vagy más állat. A falka kétlábú tagjairól nem is beszélve! Ideális tartási körülmények mellett és határozott kézben kifejezetten jó családi kutyák. A gazdával és családdal végtelenül jóindulatúak és odaadóak, a gyerekekkel, idősekkel óvatosak és türelmesek.