Top 10 olasz kutyafajta, akiket érdemes megismerned: a magyar pulira hasonlít egyikük

A turisták egyik közkedvelt célpontja Olaszország, ahol szinte mindenki megtalálja a számára fontos dolgokat, legyen szó gasztronómiáról, kultúráról, történelmi emlékhelyekről vagy a tengerpartról. Olaszország azonban nemcsak ezekről a szórakozásokról híres, de kutyáiról is, nem véletlenül.

Az FCI napjainkban 14 olyan kutyafajtát tart számon, akik származási országának Olaszországot tekinti. Ezen fajták egy része igencsak népszerű és az egész világon ismert, de a tulajdonosok egy része nem is tudja, hogy kedvence végső soron olasz fajtának számít. Ebben a rövid összeállításban a tíz legismertebb és leginkább közkedvelt olasz fajtát soroljuk fel nektek.

10. Volpino italiano

Az itt felsorolt 10 fajta közül talán a volpino a legritkább Olaszországon kívül. A volpinók eredetét az olasz kinológusok a 15. század környékéig tudják visszavezetni. A mostani adatok tükrében az olasz vidéken használták őket igencsak éber jelzőkutyaként és rágcsálók irtására. Más kistestű ebekhez hasonlóan a késő középkorban a nemesi udvarokban is felfedezték őket és elsősorban a hölgyek társasági kutyáiként váltak egyre népszerűbbé. Kis termete ellenére ez a spicc típusú kutya rendkívül aktív és jó jelzőkutyához illően harsány. Tartásához nem kis türelemre és elkötelezettségre van szükség.

9. Máltai selyemkutya

Neve ellenére az FCI olasz kutyafajtának tekinti a máltaiakat, akik talán az egyik legősibb mediterrán kutyafajtának tekinthetők. Ez az apró, alig 2-4 kilogrammos, 25 centiméternél nem magasabb hófehér színű kutyafajta mindig társasági kutyaként funkcionált. A kora újkorban szinte nem létezett olyan nemesi udvar, ahol ne máltai kutyák szórakoztatták volna a nagyérdeműt. Ez az aprócska termetű kutya igen jóindulatú és barátságos. Nem túlságosan nagy a mozgásigénye, ugyanakkor rendkívül értelmes, szívesen tanul és jár kedvében gazdáinak bármiféle megtanulható trükkökkel. Nem véletlen, hogy ennyire népszerűvé vált napjainkban.

8. Bracco italiano – olasz vizsla

A kinológusok úgy tekintenek a bracco italianóra, mint az egyik legősibb európai vizsla, illetve pointer típusú kutyára. Mostani tudásunk szerint az elődei a 4-5. század környékén alakulhattak ki Észak-Itáliában és onnan terjedtek el egész Itáliában. A modern vadász-tűzfegyverek terjedése miatt a 18. század környékén a kihalás szélére kerültek, de szerencsére a fajta elkötelezett rajongóinak sikerült megmenteniük. Az olasz vizslák nagyobb testűek és masszívabbak, mint az általában közismertebb vizslafélék, könnyebb is az élet velük, általában kiegyensúlyozottak, nyugodtak és jószándékúak.

7. Bergamói juhászkutya

Nos, ez az az olasz kutyafajta, amit a magyar fajtákat nem igazán ismerő külföldi videósok igen gyakran összekevernek a magyar pulival és/vagy komondorral. Nem véletlenül, hiszen a bergamói szintén terelő pásztorként kereste a kenyerét, és a szőre hajlamos a nemezesedésre. A pulival szemben azonban nem a rónák, hanem az olasz Alpok legelői voltak a munkahelyeik évszázadokon át. A bergamói juhász múltjával kapcsolatban napjainkban is többségében csak találgatások zajlanak. Más terelőkutyákhoz hasonlóan a bergamói is rendkívül értelmes és emberközpontú. Ugyanakkor élénk, mozgásigényes fajta, amelyik korunkban egyre inkább az olasz családokban találta meg újabb életterét, hasonlóan egyébként a magyar pulihoz.

6. Kis olasz agár

Az olasz agár a világ egyik legkisebb termetű agara, amelyik napjainkban a társasági kutyák körében vált igencsak népszerűvé. Ez igen meglepő fejlemény, hiszen végső soron mégiscsak egy agárról van szó az esetében. Ennek talán az egyik fő oka az, hogy habár az olasz agarak nagyon szeretnek futni, ha zárt térben vannak a gazdáikkal, rendkívül jól kezelhetők. A világ legcsendesebb fajtái közé tartoznak és hosszú órákig képesek a kanapékon nyújtózni, ha nincs más tennivaló.

5. Lagotto romagnolo – olasz vízikutya

A lagotto, amelyik a helyi, Romagnolo-i dialektusban tulajdonképpen kacsa-kutyát jelent, talán az egyik legősibb múltú vízikutya-fajta. Éppen napjainkban válik szuper népszerűvé, aminek a fajta szerelmesei nem nagyon örülnek. A lagottókat a halászok használták évszázadokon keresztül egyrészt a hálóból kilógó halak elkapására, másrészt a kacsatelepek kiszagolására. A 19-20. század fordulóján nagy számban kezdték el használni őket a szarvasgombák megtalálására és felkutatására. Korunkra a lagotto romagnolók már sokkal kevésbé tekinthetők munkakutyának. Rendkívül kedves természetük miatt a családi otthonokban találták meg a helyüket.

4. Abruzzói pásztorkutya

Az abruzzói juhászkutya, vagy ahogy a világban ismerik, a maremann, egy a pireneusi juhászkutyához és a magyar kuvaszhoz nagyon hasonló, keleti származású pásztorkutya, ami rendkívül népszerű és széles körben használt az USA-ban és Kanadában is. A maremannok az olasz Appennini-hegységben láttak el klasszikus pásztorkutya-feladatokat évszázadokon át, és a nyugati félteke idealisztikus pásztorkutyájává váltak.

3. Nápolyi masztiff

Ki ne ismerné ezt az ikonikus fajtát, a nápolyi masztiffokat, amelyek évszázadokon át kiváló munkakutyák voltak Itáliában. Ez a hatalmas testű, óriási erejű kutyafajta a keménység és az állhatatosság jelképe volt az olaszoknál már a középkorban is. Szinte minden feladatra alkalmazták őket az őrszolgálattól a kutya-kutya elleni küzdelmekig. Ha az érdeklődő ránéz egy fotóra, ami az 1950-es években élő nápolyi masztiffokról készült, szinte megdöbben. Egy hatalmas testű, izmos és mozgékony munkakutyát lát, amelyikről tényleg el tudja képzelni, hogy mindenre képes. Ha ránéz egy mai, radiátor hátúra, ezt már nehezen képes feltételezni erről a kutyáról. Így a nápolyi masztiff az évek során az emberi divattenyésztés áldozatának szimbólumává is vált.

2. Bolognai pincs – bolognese

Ez az apró kiskutya Itáliából indult, de szédítő történelmi karriert futott be. Világ életében társasági, azaz bichon kutyának számított, és olyan világhírű hölgyek rajongtak értük, mint Madame de Pompadour, a Medici hercegnők, Nagy Katalin és Mária Terézia. Népszerűségük korokon átívelő, hiszen még napjainkban is az egyik legkedveltebb társasági kutyának számítanak. Ez talán nem is véletlen, hiszen a bolognese egy rendkívül hűséges és ragaszkodó kis lény, aki barátságos, igencsak játékos és egyben ragaszkodó társállat. Nem túl nagy a mozgásigénye, kiválóan el van kisebb lakásokban is, ilyen tekintetben ideális a mai kor városi emberének.

1. Cane corso

Sokak számára a cane corso a nagybetűs kutya, hiszen egy jó vérvonalból származó corso szinte mindent megtestesít, ami a legtöbb ember elvárása egy kutyával szemben. Gyengéd a családdal, de idegenekkel kemény, lehet rá számítani a bajban, rendkívül intelligens, könnyen tanul, de éreztetni kell vele, ki a főnök. Természetesen, mint minden jó kutya, a cane corso eredetét is igen sok mítosz veszi körül, lásd ókori római eredet, stb.

A valóság azonban az, hogy a corsók a dél-olasz parasztgazdaságok, a la fattoriák mindenes kutyái voltak, ahol szinte minden feladatra készen kellett állniuk. Innen örökölték sokoldalúságukat. Őrizni kellett a családi birtokot, de vadásztak is velük, ha kellett, marhát tereltek, de együtt viháncoltak a család gyerekeivel. Az 1960-a évek végére szinte eltűntek, az 1970-es évektől regenerálták a fajtát a dél-olasz gazdaságokban fellelt pár tucat túlélőből. Mára a történetük igazi sikertörténet, habár itt sem ment miden könnyen, a divat és a tömegkereslet a cane corsókat sem hagyta érintetlenül.