Top 10 kutyafajta, akiknek esélye lehet farkasokkal szemben: tényleg léteznek „farkasölők”?
2023. április 11 - Képek: Getty Images Hungary
2023. április 11 - Képek: Getty Images Hungary
Szinte mindenki hallott már a Svájcból hazánkba látogató és itt időző fiatal farkasról. Mint minden ragadozó, a farkasok is vadásznak és időnként a könnyebb utat választják: a haszonállatok közül is elragadnak egyet-egyet.
Az állattartók körében joggal vetődik fel a kérdés: vajon létezik-e olyan kutyafajta, amelyik le tud győzni egy farkast, vagy legalább hatékonyan képes hárítani a támadását?
A farkasok, akiket latinul canis lupusnak hívnak, a legnagyobb kutyafélék rendjébe tartozó ragadozók, akiknek majdnem 30 alfaja van. Emiatt területenként igen eltérő változataik léteznek, akár a színüket, akár a súlyukat, akár pedig az erejüket vesszük figyelembe. Amire a szélesebb közvélemény általában asszociál, ha farkasokról esik szó, az a szürke farkas, ami elsősorban Észak-Amerikában és az eurázsiai régióban terjedt el. Ha a szürke farkasokról beszélünk, közöttük is jelentős súly eltérések léteznek, általában 40-50 kg-ot érnek el, de a tapasztalatok szerint az északi és a keleti régiókban élő példányok súlya ennél jelentősen nagyobb lehet. Elérheti akár a 60-70 kilogrammot is. Az emberi írott történelemben hitelesen feljegyzett, legnagyobb súlyú szürke farkas, amit elejtettek, 86 kg-os volt és Ukrajnában vált zsákmánnyá. Habár hitelesített mérések nincsenek, de egyes etológusok szerint egy nagyobb termetű szürke farkas harapási ereje akár az 1200 PSI-t is elérheti.
Mindezek után és ismeretében joggal vethető fel a kérdés, hogy létezik-e egyáltalán olyan kutyafajta, amelyik eredményesen veheti fel az egy az egy elleni küzdelmet egy kifejlett, nagy termetű szürke farkassal? Ha csak ez lenne a kérdés, erre a válasz nagyon egyszerű, és így hangzana: nem létezik ilyen kutyafajta. A kérdésfeltevés azonban rossz, hiszen ilyen találkozásokra és küzdelmekre jellemzően nem került sor. Egyrészt a farkasok is falkaállatok, másrészt pedig az ellenük használt fajtákat is jellemzően párokban, de gyakrabban falkákban tartották az emberek. Ráadásul azon pásztorkutya-fajták részéről, akiket gyakran használtak ilyen célokra, nem is az volt a legfőbb elvárás, hogy harcba bocsátkozzanak a farkasokkal, sokkal inkább az, hogy elriasszák őket (lásd korábbi interjú egy szakértővel)…
Éppen ezért ez a toplista azokat a kutyafajtákat fogja tartalmazni, akiknek, véleményünk szerint lehet esélye a farkasokkal szemben, ha nem egyedül, hanem falkában dolgoznak.
Ennek a hatalmas termetű, Írországból származó kutyafajtának a krónikák szerint jelentős szerepe volt abban, hogy a farkasok végleg eltűntek Írországból, és kipusztultak. Az ír farkaskutyákat szintén falkákban használták a farkasok ellen, mindezt az is bizonyítja, hogy fennmaradt az az írásbeli beszámoló 1786-ból, amikor egy csapat ír farkas az utolsó még élő farkast elpusztította a Mount Leinster hegységben, Carlow környékén.
Az argentin dogokkal soha nem vadásztak farkasokra, hiszen Argentínában, ahol kitenyésztették őket, vaddisznók és pumák ellen használták őket. Az argentin dogok félelmetes testi képességű, hatékony vadászok, akik 3-4 fős csapatban szinte bármilyen Argentínában élő vaddal szemben helyt tudtak állni.
A tosa inukkal soha nem vadásztak és ráadásul csapatban sem dolgoztak soha, hogyan kerülnek tehát erre a listára? A tosák kitenyésztésének egyetlen oka volt, a sikeresség a kutya-kutya elleni küzdelmekben a japán arénákban. Olyan félelmetes harcosok, ami miatt egyébként a leggyakrabban tiltott kutyafajták egyike mindenhol a világon, hogy véleményünk szerint egy felnőtt tosa talán az a kutyafajta, aminek esélye lehet egy kisebb termetű farkassal szemben. Mivel azonban szinte semmi esélye nincs, hogy egy ilyen találkozásra sor kerül valaha, mindezt tekinthetjük spekulációnak is.
Ezt a félelmetes erejű masztiff típust a dél-afrikai búr farmerek tenyésztették ki óriási területek és nyájak védelmére. A boerboelokat 20-30 fős csapatokban tartották és alkalmazták. Gyakorlatilag a földkerekség legveszélyesebb vadállataival szemben kellett hatékonyan védeniük a gazda javait. Ezért gondoljuk azt, hogy ha hiénák, páviánok és nagymacskák ellen is hatékonyak voltak, farkasokkal szemben sem vallanának szégyent.
Ki ne ismerné a két ikonikus magyar pásztorkutyát, akik évszázadokon keresztül védték gazdáik tulajdonát hatékonyan mindenféle betolakodóval szemben. Hatalmas erejük, mozgékonyságuk és nem utolsósorban szőrszerkezetük kiválóan alkalmassá tette őket erre a feladatra. Ami miatt ezen a listán csak a 6. helyen szerepelnek, az az állományukban a 2. világháborúban bekövetkező törés, hiszen többségük elpusztult a harcok során. Alig pár példányból kellett a két fajtát újjáéleszteni. Talán részben ennek is köszönhető, hogy egy nem sokkal ezelőtti kísérlet a visszatelepítésükre Székelyföldre, munkakörülmények közé, nem volt túl sikeres.
Ennek a Pireneusokban kialakított és évszázadokon át nyájőrzésre használt fajtának hosszú időn keresztül kellett a nyájakat őriznie farkasokkal, medvékkel és rablókkal szemben. A pireneusiak szintén csapatokban dolgoztak és így hatékonyak napjainkban is. A kojot- és farkaspopuláció növekedése miatt egyre népszerűbbek Amerikában is.
Ezt a régebben illír juhászkutyának is nevezett fajtát a Balkán-hegységben élő népek tenyésztették ki elsősorban nyájaik és értékeik hatékony védelmére. A fajta olyan sikeres volt mindebben, hogy a volt Jugoszláviában szolgálati célokra is használták őket például a katonaságnál, és kivitelük az országból a 70-es évekig tiltott volt.
Habár kevesen tudják, hogy a fajta véglegesítését a szovjet Vörös Csillag tenyészetben végezték el szovjet etológusok a 2. világháború után. A mostani kaukázusiak elődei (pl. a nagazik) évszázadokon át nyájakat kísértek, és védtek vadállatok, így farkasok ellen is. Szintén csapatban dolgoztak és így kellett megállni a helyüket. A kaukázusiakat esetenként, egyébként tévesen, hívják medveölőnek is, ami teljesen abszurd elnevezés, hiszen egy kutya nem, hogy nem tud megölni egy medvét, de még a medvebőr átlyukasztására sem képes.
A ma élő kutyafajták közül a KÁJ kétségkívül az egyik rátermettebb pásztorkutya, ami ha csapatban dolgozik, rendkívül hatékony vadállatokkal, így farkasokkal szemben is. Ez természetesen egyáltalán nem véletlen, hiszen a KÁJ-ok évezredek óta ezt a munkát végzik és talán az egyik legrusztikusabb fajtának számítanak.
Habár a kangalokat rendkívül sok rege, monda és misztikum veszi körül (amiben jelentős szerepe van a török marketing kampányoknak is). Kétségkívül igaz: kevés hatékonyabb formáció létezik vadállatok ellen a csapatban dolgozó kangaloknál. Ez olyannyira igaz, hogy Afrikában, ahová nagy számban exportáltak kangalokat, a gepárdokkal szemben is megállták a helyüket. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy az Ázsiában élő farkasok jelentősen kisebb termetűek az európai szürke farkasnál, amik bizony az ide érkező kangaloknak is feladták a leckét időnként.
Kövess minket!
facebook instagram youtube spotifyKapcsolódó cikkek