Egy kutyamániás világsztár naplójából: Tom Hardy önbecsülését a kutyájától kapott szeretet erősítette meg

Nagyon kevés olyan emberrel találkozunk, aki ne szeretné a kutyákat különböző indokok miatt. De vannak köztük olyanok, aki az átlagnál is erősebben kötődnek négylábú barátaihoz. Tom Hardyt kedveljük, mert józan, reális személyisége és kimagasló színészi tehetsége nagyon egyszerűvé teszi ezt. De azt tudtad, hogy kapcsolata a négylábúakkal igazán különleges?

És hogy ezt honnan tudjuk? Onnan, hogy az interjúiban előszeretettel beszél a kutyákról. Hosszan és sokat. Egyszer azt is elmondta, hogy egy kutya soha nem tudna olyat tenni, ami őt felzaklatná. És ha ez még nem lenne elég, az ő esetében végre egy olyan személlyel van dolgunk, aki a szavak mellett tettekkel is kimutatja, hogy mennyire becsüli az ebeket.

A rajongás nem újkeletű: Mad Max még az iskolába is elkísérte gazdáját

Elmesélte, hogy a drámaórákra is kutyájával járt. Úgy érezte, hogy szüksége van egy támogató egységre, akire mindig számíthat a hétköznapi nehézségek leküzdése érdekében. A színészetben különösen nagy szüksége volt erre, hiszen elmondása szerint a kutyájától kapott figyelem, támogatás és szeretet hatására az önbecsülése és az identitása is szilárdabb alapokra került. Mondhatjuk tehát, hogy kutyusa olyan volt számára, mint egy terápiás eb.

Amikor egy ilyen mély kapcsolat kialakul, a kedvenc, a figyelmes barát elvesztése nagyon mély nyomot hagyhat a gazdin. Mindenki retteg ettől a pillanattól, de azt is tudjuk, hogy egyszer szembe kell néznünk vele. Ettől még a hollywoodi szupersztárok sem menekülnek. Mad Max sajnos szívrohamot kapott 2011-ben, és három hónappal később már az örök vadászmezőkön húzgálta a macskák bajszát. A színész elárulta, hogy a kutyus abban az évben pusztult el, amikor a Mad Max című filmet forgatta. A hamvai a kanapén kaptak helyet, a blöki kedvenc, saját helyén, ahol a világon a legjobban szeretett a gazdival elnyújtózni.

„Nincsenek barátaim, kutyám van.”

Egy interjúban azt is elmondta, hogy alapvetően nincsenek barátai. Ahogy kedvencéről beszélt és az általa nyújtott támogatásról, valahogy az volt az érzésünk, hogy nehezen teremt kapcsolatokat és nehezen bízik meg másokban. Ilyen az ebek különleges képessége, hogy még a zárkózott és tartózkodó emberekkel is képesek könnyedén kapcsolatot teremteni.

Hogy Hardy kutyái abszolút családtagok, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy bekapcsolva hagyja nekik a főzőcsatornát, ha elmegy otthonról és nem tarthatnak vele.

Nem csak rajong, cselekszik is

De még ezt sem a szokásos módon teszi. Bárhol jár, forgatásokon vagy egyszerűen csak a szabadidejében, mindenhol kóbor kutyákba botlik. Ami valljuk be, sajnos nem nehéz. A színész azonban nem gondolja úgy, hogy egy fecske nem csinálhat nyarat. Ezeket az ebeket rendszeresen magához veszi, és keres nekik egy állandó otthont. Ő azt mondja, hogy a kutyák angyalok. Mi meg azt, hogy szerintünk ő is.

Sőt, még a pittbullokról kialakult sztereotípiák ellen is küzd! Mi is írtunk már arról, hogy a kutyák esetében megjelenő agresszió egyetlen esetben sem személyiségjegy, és a pittbullok kizárólag kegyetlen bánásmód hatására vagy ideggyengeség (szaporítók által túltenyésztett ebeknél) miatt mutathatnak túlzott agressziót. Pontosan ugyanúgy, ahogy más fajták is.

Másik kedvencével, Woodstockkal még a PETA, Adoption is love (Az örökbefogadás szeretet) című kampányához is csatlakozott. Szívügyének tartja felhívni a figyelmet a hontalan állatokra, akikből minden évben több milliót altatnak el a menhelyen lévő férőhelyek alacsony száma miatt.

Sajnos Woodstock azóta már a másvilágról védelmezi színész gazdája lépteit; hat hónapig küzdött a kutyus a polymyositis-szel. Ezekkel a szavakkal búcsúzott tőle Hardy: Mindenki, aki csak találkozott vele, szerette. A légynek sem ártott soha, csak a szeretetet ismerte. Woody két napja eltávozott. Még csak 6 éves volt. Túl fiatal volt ahhoz, hogy elhagyjon minket, és mi totálisan le vagyunk sújtva az elvesztése miatt. Végső soron hálás vagyok a hűséges társaságáért és szeretetéért, és nagy vigasz, hogy már nem szenved.” Mi nem sírunk, te sírsz!