Így mentették meg gyerekek életét a hős szánhúzók: Togo és Balto története

Az 1925-ös szérumfutás legendás kutyájáról, Baltóról bizonyára sokan hallottak. Togóról azonban kevésbé, pedig több mint négyszáz kilométert tett meg fogatával az alaszkai hidegben annak érdekében, hogy a diftéria elleni szérummal emberi életeket mentsen.

A szánhúzó kutyák élete csodálatra méltó. Nem csak állóképességük, intelligenciájuk kimagasló, de a zord, olykor -40 fokos időjárás viszontagságait is kibírják. Eközben pedig egy szánt húznak maguk után, hosszú kilométereken keresztül. Ez a teljesítmény még inkább lenyűgöző, amikor ezzel sokak életét mentik meg.

Togo története

Togo 1913-ban született, neve északi számi nyelven kiskutyát jelent. Felmenője egy tehetséges szánhúzó kutya, Suggen volt. Azonban Togót nem tartották kifejezetten alkalmasnak erre a célra. Kisebb volt a többieknél, felnőtt korára is csak a 22 kg-ot érte el. Kölyökkorában sokat betegeskedett, gyakran szorult gazdája, a norvég Leonhard Seppala feleségének ápolására. Ennek ellenére igazi csibész természettel áldotta meg a sors. Gyakran rosszalkodott, ami miatt nehezen kezelhetőnek is tartották. Ezért Seppala inkább házikedvencnek adta tovább hat hónapos korában, mert nem gondolta, hogy a szánhúzás neki való lenne.

Nem is tévedhetett volna ennél nagyobbat. Togo mindenáron bizonyítani akart egykori gazdájának, amire többször is remek alkalmat talált. Néhány hét után megelégelte a házikedvencek életét és megszökött új otthonából, méghozzá egy csukott ablakon átugorva. Útja egyenesen Seppala otthonához vezetett, ami jó néhány kilométerre volt a háztól. A férfi értékelte az elszántságot, és nem akarta többször továbbadni a kutyát. Azonban szánhúzónak még mindig nem találta alkalmasnak. Előfordult, hogy Togo kitört kenneljéből, amikor gazdája útnak indult fogatával. Az eb pedig megtámadta a vezérkutyát. Egyszer egy nála jóval testesebb malamuttal kezdett ki, és ő húzta a rövidebbet. Miután sérüléseiből felépült, nem támadt többször.

Nyolc hónapos korában végre sikerült bizonyítania gazdájának. Észrevétlenül a fogat után eredt, és végig követte őket. Az éjszakát Seppala kabinja mellett töltötte, aki csak másnap reggel vette észre, hogy Togo is velük tartott. Sokszor elterelte a többi kutya figyelmét, amivel rengeteg bajt okozott. A férfi nem tudott mást tenni, mint befogni őt is a csapatba. Togo remekül teljesített.

A nap végére már a fogat elejére került a másik vezér, Russky mellé. Első napján 120 km-t futott a szánnal, ami kezdő kutyához képest bámulatos és soha nem látott teljesítmény. Seppala született tehetségnek tekintette. Ezután folyamatosan gyakorolt vele és versenyeken is indította. Az évek során Togo lett gazdája legféltettebb kincse, elmondása szerint soha egy kutya sem ért fel hozzá.

Balto története

Balto, a szibériai husky 1919-ben látta meg a napvilágot, Leonhard Seppala tenyészetében. Nem kifejezetten tartották tehetséges vezérkutyának, mert nem volt igazán gyors. Gazdája Gunnar Kaasen volt, aki nem is tette volna a szérumfutás utolsó szakaszának élére az ebet, ha tudja, mekkora vihar közeleg. De mi is az a szérumfutás?

Szérumfutás

1925 januárjában a nyugat-alaszkai Nome-ban kitört a diftéria, más néven torokgyík járvány. A betegség leginkább a gyermekeket veszélyeztette és rendkívül gyorsan terjedt. A város oltóanyagainak szavatossága viszont lejárt, így segítséget kértek. A zord időjárás miatt azonban azt sem repülőn, sem pedig hajón nem tudták volna eljuttatni Nome-ba. A járvány egyre jobban terjedt és már több kisgyermek is életét vesztette miatta. Próbáltak lejárt szavatosságú oltóanyagot használni, de nem vezetett eredményre. Az egyetlen megoldásnak az látszott, ha kutyaszánnal hozzák el a vakcinákat.

A szérumfutás első egysége január 27-én este kilenc órakor indult el Nenanaból, a kilenc kilogramos csomaggal. Összesen húsz fogat járult hozzá ahhoz, hogy a szérum elérjen a fertőzött városba. Január 30-án a betegek száma elérte a huszonhetet, a lejárt oltóanyag is elfogyott. A szállítmány január 31-én került Seppalához és Togóhoz. Az előző csapat alig tett meg egy mérföldet, amikor összeütköztek egy rénszarvassal. Seppala csapata január 27-e óta úton volt, a találkozásig már 274 km-t tettek meg.

A közelgő vihar miatt a férfi úgy döntött, hogy lerövidíti az utat a befagyott tengeren keresztül. Ez igen veszélyes vállalkozás volt, mivel az bármikor beszakadhatott alattuk. De Seppala bízott kutyáiban, és Togo átvezette a szánt a repedező jégmezőről a biztonságos szárazföldre. Ekkor a hőmérséklet -40 fok volt, a szél pedig több mint száz km/h-val fújt. Három órával később a tenger jege be is szakadt. A szérum átkerült a váltó következő tagjához, Charlie Olsenhez, aki a következő hajtónak, Balto gazdájának adta azt át február elsején.

Ám az időjárás nekik sem kedvezett. Egy ideig vártak, hogy békésebbé váljon, de az idő sürgetett. A férfi nem készült ekkora viharra, ezért Balto volt a szán élén. Ha előre tudja, mi vár rá, nem őt választja. A látási viszonyok olyan rosszak voltak, hogy Kaasen még a szánhoz legközelebbi kutyákat sem látta. Egy vad széllökés hirtelen felborította a szánt és a kutyákat is. Amíg próbálta felállítani és kibogozni a csapatot, rájött, hogy eltűnt a szérum. Puszta kézzel kezdett el ásni a hóban mindaddig, amíg meg nem találta. Kezei több helyen elfagytak.

A hatalmas siker

Másnap Balto sikeresen bevezette csapatát Nome városába. A 85 kilométeres út után végre pihenhettek. Az érkezést hatalmas ováció fogadta, mindenki csodálta az újdonsült hősöket. Rengeteg ember életét mentették meg ezzel a nem mindennapi teljesítménnyel, ami azóta is világrekord. A fogatok több mint ezer kilométeres távot teljesítettek 127 óra alatt. Togo és csapata ebből 420 km-t tett meg, ami a leghosszabb táv a résztvevők közül. A dicsőség azonban mégis Baltóé lett, mert ő vezette a szánt, ami célba ért. Togo 12 éves, Balto 6 éves volt, amikor a szérumfutás zajlott.

Utóélet

A szérumfutás után egy hollywoodi producer forgatott egy harminc perces filmet a nagy úton részt vett kutyákkal. Kaasen és csapata 1925 nyarán beutazta Amerikát. Togo még egy cigarettakampány arcává is vált. Seppala aztán egy Elizabeth M. Ricker nevű hölgynek adta a kutyáját, hogy nyugalomban élhesse le utolsó éveit. Elizabeth egy könyvet is írt az ebről, akinek mancsnyoma néhány példányban szerepel. Togót 16 éves korában el kellett altatni, mert betegsége miatt már mozogni sem tudott. Elizabeth értesítette előtte Seppalát, hogy utolsó perceiben támaszt nyújthasson kedvenc kutyájának.

2019. december 20-án megjelent egy Walt Disney által forgatott film is, ami Togo történetét mutatja be. A hős kutyát egy Diesel nevű eb játszotta, aki Togo 14. generációs leszármazottja.

Baltóról 1925 decemberében szobrot állítottak a Central Parkban, melynek felavatásán ő maga is részt vett. Mikor a kutyák csillaga leáldozni látszott, eladták őket egy múzeumnak, ahol helyi látványosságként voltak kiállítva, igen kicsi helyeken, kikötve. Egy nap azonban egy vállalkozó felismerte a hős ebeket. Méltatlannak vélte ezt a fajta bánásmódot ilyen nagyszerű kutyákhoz. Sikerült megegyeznie a tulajdonossal, hogy amennyiben elviheti az ebeket, fizet neki 2000 dollárt. Két hét alatt kellett megszereznie az összeget. Az országban hatalmas összefogás indult, iskolás gyerekek szerveztek gyűjtést, rádióadók népszerűsítették az adományozást.

A páratlan összefogásnak köszönhetően a szükséges összeg tíz nap alatt összegyűlt. 1927. március 19-én a hét kutyát hazaszállították, és ünnepelt hősként fogadták Clevelandben. Ezután az ottani állatkertbe vitték őket, ahol utolsó napjaikig boldogan és kényelemben éltek. Balto 1933. március 14-én hunyt el, testét a Clevelandi Természettudományi Múzeumban állították ki. Az ő életéről mesefilmet készítettek 1995-ben.

(Képek: Getty Images Hungary, Wikipédia: Togo (dog))