„Abban a pillanatban, ahogy egy fajta tiltottá válik, megnő a vonzereje bizonyos társadalmi csoportok számára.” – Árkossy Beatrixszal beszélgettünk

Árkossy Beatrix okleves agrármérnök, elvégezte a Gödöllői Egyetem Kynologus képzését, 2016 óta a MEOESZ irodavezetője, valamint két klubban is tenyésztésvezető. A DOGZ konferencián elhangzott előadása nemcsak informatív volt és tanulságos, de számos érdekességet is megtudhattunk belőle.

Előadásának témája a „Veszélyes kutyafajták – ellenvélemény” címmel kapott helyet az I. szekcióban, utána pedig volt lehetőségünk egy rövid interjú keretében átbeszélni a tiltott kutyafajták helyzetét Magyarországon.

– Indítsunk teljesen tiszta lappal. Vannak-e Magyarországon tiltott kutyafajták?

Árkossy Beatrix: Nincsenek.

– Az előadásában szó volt a dániai helyzetről és Angliáról is természetesen. Mind a két országban számos fajta tiltólistán van. Mi alapján határozhatjuk meg, hogy egy fajtát tiltani kell-e a veszélyessége miatt?

Á. B.: Jó esetben ehhez statisztika kellene. Például, hogy legyen számszerűsítve, hogy egy bizonyos kutyafajta milyen arányban okozott sérüléseket az adott évben. Ilyen statisztika azonban nem létezik; sehol. A kérdésben említett országokban sem.

– Említette azt is, hogy a pitbull terrier Angliában és Dániában is elsőként került fel a tiltott fajták listájára.

Á. B.: A pitbull terrier mindenhol a legelső fajta, ahol van ilyen szabályozás a világon. Én azt gondolom, hogy ez egy rendkívül rossz marketing a fajta számára, hiszen gondoljuk át, hogy mire tenyésztették ki ezt a kutyát. Harcikutya volt a pitbull terrier. Valószínűleg zsigerből jött a döntéshozóknak, hogy márpedig egy ilyen kutyának szerepelnie kell a listán.

– Azzal, hogy a pitbull terrier egy harci kutya, valószínűleg egy laikus is tisztában van, az információ abszolút benne van a köztudatban. Azt azonban kevesebben tudják, hogy tulajdonképpen milyen kutya is a pitbull terrier. Milyen a jelleme, ha nem egy olyan gazdi mellett nő fel, aki más kutyákkal akarja harcoltatni?

Á. B.: Ugyanolyan, mint a többi kutya. De azt tudomásul kell venni, hogy sokkal nagyobb az igénye a szocializációra, mint egy átlagos fajtának. Hozzá kell szoktatni a fajtársakkal való együttműködéshez, hogy megfelelően tudjon kommunikálni a környezetével. De egyébként egy borzasztóan jó társ tud válni belőle.

Egy személyes ismerősöm néhány hetesen hozta el pitbull terrier kiskutyáját. Ma már mindenféle versenyeken vesznek részt együtt, például canicross-szon. Együtt úsznak, a kutya együtt él több más kutyával. Az én kutyáimmal is teljesen barátságos volt sok-sok éven keresztül, amikor időt töltöttek együtt. Nem volt semmi probléma a viselkedésével, de ez egy nagyon kemény szocializáció eredménye.

– Hallottuk és olvastuk is több helyen már, amikor veszélyes kutyafajtákról van szó, hogy: ó, csak szeretet kell annak az állatnak, és akkor minden rendben lesz.

Á. B.: Ez egy nagy tévedés! Nyilván a szeretet egy nagyon fontos dolog, de ezek kutyák, állatok. Nagyon jó lenne, ha a gazdák és leendő kutyatartók ismernék a fajtákat, és tudnák azt, hogy azt mire tenyésztették ki és ehhez milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie. Vagy, hogy éppen az ő körülményei milyenek; hogy ő alkalmas-e annak a kutyának a felnevelésére és a tartására.

– Ön hogy látja, milyen hatással vannak a társadalomra a fajtatiltások? Hogy reagálnak rá az emberek? Elérik a céljukat?

Á. B.: Abban a pillanatban, ahogy egy fajta tiltottá válik, megnő a vonzereje bizonyos társadalmi csoportok számára. És ez abszolút tetten érhető; a tiltott gyümölcs mindig édesebb. Az a dolog, amit valaha a történelem során tiltottak, minden esetben hozzátevődött a bűnözői létformához. Ez így van sajnos a tiltott fajták esetében is, és erről az Angol Kennel Club is pontosan így vélekedik.

– Ennek köze van ahhoz, hogy itthon nincsenek fajtatiltások? Ez egy tudatos dolog?

Á. B.: Szerintem a magyar jogalkotók ilyen szempontból sokkal józanabbak. A magyar jogalkotók és az állatvédelmi szakemberek, akik velük együtt dolgoznak, sokkal jobban értik, érzik és tudják, hogy soha nem a fajta a veszélyes, hanem az az ember teszi azzá, aki nem megfelelően neveli föl és nem megfelelő körülmények között tartja azt az állatot.

– A MEOESZ mennyire működik közre a kutyákat érintő törvények meghozatalában?

Á. B.: Nagyon nagy szerencsénk van, mert szerintem időben kapcsoltunk, amikor láttuk ezeket az elharapózó és rossz irányba menő folyamatokat a kutyatartással és a kiállításokkal kapcsolatban is. Mi rögtön felvettük a kapcsolatot a területért felelős emberekkel és mondhatjuk, hogy gyakorlatilag napi kapcsolatban vagyunk velük azóta is. Abszolút partnernek tekintenek bennünket. Mi nem jártunk olyan szerencsétlenül, mint számos kennel klub, akik elmondták a véleményüket – kérve vagy kéretlenül – de nem vették azt figyelembe.