6 érdekesség a tibeti rókáról: így vadászik együtt a barna medvékkel

Körülbelül 2 héttel ezelőtt készítettük el a kvízünket a kutyafélékről édes-keserűen konstatálva, hogy feldolgoztuk az összes érdekesebb fajt. Hogyan feledkezhettünk meg erről a megdöbbentően emberi arcú és tekintetű rókakomáról?! Mintha csak egy Studio Ghibli-filmből lépett volna elő!

A következőkben tehát a tibeti róka életmódját, szokásait és külső jellemzőit ismerheted meg bővebben.

1.) Valódi rókák a javából

A tibeti róka a kutyafélék (Canidae) családjába tartozik, azon belül pedig a rókák (Vulpes) nemzetségébe. Érdekessége, hogy a nemzetség tagjai közül az ő koponyája specializálódott leginkább a húsevésre.

2.) Barna medvék vadásztársai

A tibeti róka, vagyis a Vulpes ferrilata Ázsiában őshonos, leginkább a Tibeti-fennsík sztyeppéin és félsivatagjain fordul elő. Leggyakoribb tápláléka a Ochotona curzoniae, amely a pikafélék családjába tartozó kis emlős. (De ezenkívül fogyaszt rágcsálókat, nyulat, madarakat és gyíkokat is.) Sőt, a nagyobb ragadozók által elejtett állatok maradványait sem veti meg.

Gyakran előfordul, hogy amikor a medvék pikákra vadásznak, azok kihajtják a prédát az üregéből, a tibeti róka pedig megfogja a menekülő állatot, ha az a medvének nem sikerült. Egy másik példa a kommenializmusra az aranysakál és a tigris kapcsolata. Ha a sakálnak valamilyen okból egyedül kell túlélnie, akkor gyakran szegődik a tigris nyomába, hogy az elejtett prédák maradványaiból falatozzon.

Ebben a videóban Sir David Attenborough narrálja egy tibeti róka és egy barna medve vadászatát: 

3.) Együtt is egyedül

A tibeti rókák egy életre választanak párt, és kisebb családi csoportokban élnek a szülők az aktuális alommal. Földbe vájt üregeket, kotorékokat mondhatnak az otthonuknak, ahol napközben is gyakran időznek, de ide térnek meg pihenni, vagy ha valami megriasztotta őket. Előfordulhat az is, hogy a pár együtt vadászik, ám gyakoribb, hogy ezek az állatok egyedül néznek betevő után, és idejük nagy részét is magányosan töltik.

Érdekes módon egyáltalán nem territoriális állatok, vagyis akár több pár is élhet békességben ugyanazon a vadászterületen. Bár azt fontos hozzátenni, hogy a vadászterületek az esetükben mindig hatalmas kiterjedésűek.

4.) A tibeti róka arcát akár egy gyerek is rajzolhatta volna

Hatalmas, négyszögletes, puha szőrgallérral gazdagon szegélyezett fej fekszik a vastag, rövid nyakon. Mindehhez pici, háromszög alakú fülek társulnak, orr, hosszú pofa és elképesztően kifejező tekintet. Szinte már illegális, hogy egy állatnak ilyen emberi szemei legyenek! Hasonló érzelmeket vélünk egyébként felfedezni rajta, mint a macskák világában a pusztai macskán. És akkor még nem is emlékeztünk meg a rövid lábakról, a hosszú testről és a fehér végű, különösen lompos farokról! Az evolúció kifejezetten vicces kedvében lehetett, amikor a tibeti rókát alkotta. Vagyis ezt gondolhatnánk, ha nem tudnánk a vonásai mögött megbúvó indokokról.

Egy tibeti róka 3500–5200 méter magasságban él leggyakrabban. Csak hogy tudj mihez viszonyítani, a Mont Blanc, Európa legmagasabb hegye 2023 szeptemberi mérés alapján 4805 méter volt, vagyis tulajdonképpen elméletben a Mont Blanc tetején megtalálható viszonyokhoz is képes lenne alkalmazkodni. És ha kicsit is jártas vagy az állatok világában, biztosan megfigyelted már, hogy szinte minden élőlény, amelynek a magaslathoz kell alkalmazkodnia, külső megjelenését tekintve az extremitást képviseli.

A fülei picik és szőrösek, hogy kevesebb hőt veszíthessen rajtuk keresztül, valamint a préda számára is kevésbé tűnhetnek fenyegetőnek, ugyanis a hegyes, fül tetején elhelyezkedő hallókák kifejezetten ragadozós jellemzők. (Érdekesség, hogy a terelés egy finomított, módosult ragadozó-magatartás. És nézd csak meg, hogy a legtöbb terelőkutyának is milyen füle van!) A szemek és az orr szintén azért picik, hogy a lehető legkisebb terület maradjon szőrrel fedetlenül. És ahogy a legtöbb hideg éghajlaton élő rókaféle, úgy ők is a farkukat használják takaró és párna gyanánt.

Halálra rémült a pika a rókától: 

5.) Se nem a legszebb, se nem a legokosabb, mégis valódi túlélő

Bár azért megsúgjuk, a mi szemünknek kifejezetten kedves ez az állat, mégis elmondható róla, hogy nem képvisel legeket a kutyák világában; nem kifejezetten tehetséges vadász, és nem járulnak a szépségéért zarándokok a Tibeti-fennsíkra. Az azonban tagadhatatlan, hogy igazán tökös srácokról és lányokról van szó! Otthonuknak mondhatják a világ egyik legzordabb helyét, mégis derekasan helytállnak. És nem csak testi adottságaiknak köszönhető mindez. A tibeti rókák ugyanis kifejezetten gondos szülők; az utódok mellett maradnak egészen addig, míg azok teljesen önállóak nem lesznek.

6.) És van még valami, amiben szerencsésnek mondhatják magukat

A bundájuk túl durva ahhoz, hogy az ember felhasználhassa, így a prémjéért nem vadásszák. Ennek ellenére, és bár jelenleg nincs fenyegetett státuszban, azok a programok veszélyt jelentenek rájuk, amelyeket az elsődleges táplálékforrásuk kiiktatásáért hoznak létre. A másik nehézség a valódi számuk meghatározásában van. Mivel hatalmas kiterjedésű és rendkívül zord körülmények között élnek, így nehéz valóban megbecsülni a populációik nagyságát.