Keménység és akarat hosszú szőrű bundában – kinek való a tibeti masztiff?

A tibeti masztiffokat szinte mindenki tisztelettel kezeli, de kevesen ismerik igazán e különleges fajta tulajdonságait és karakterét. A kutyaiskolák jelentős részében képezhetetlennek tartják őket, és nem szívesen fogadják őket a nyugati fajtákhoz szokott kiképzők sem.

Mi jellemző erre a különleges, nagy múltú fajtára, és kinek való a tibeti masztiff?

A múlt

A tibeti masztiff származási helyeként a fajtát kutatók Tibetet, Kínát, Indiát és Nepált jelölik meg, ami mellett mindenképpen meg kell említenünk Mongóliát is. Mostani tudásunk szerint az ilyen típusú kutyák ősei körülbelül 4000 évvel ezelőtt jelenhettek meg ezekben a régiókban, de elsősorban a Himalája környékén. Évezredeken keresztül főképp nyáj- és területőrzésre használták őket rendkívül kemény körülmények között. Már több ókori, majd középkori forrásban is olvashatunk róluk, például Marco Polo is említést tesz a fajtáról. Két típusukat különböztetik meg, az inkább deli részekre jellemző, nagyobb termetű Tsang Khyit, és az inkább a magasabban fekvő területeken kialakult Dro-Khyit. Ezek mellett gyakran megemlítik a mongol részeken kialakult kisebb termetű változatot is, amit Bankharnak neveznek.

Karakter, küllem

A tibeti masztiff egy rendkívüli erejű és igen erős akaratú kutyafajta, amelyre nagy fokú önállóság jellemző. Évezredeken keresztül arra szelektálták őket, hogy feladataikat önállóan oldják meg, legtöbb esetben emberi segítség nélkül. Bármilyen helyzetben el kellett tudniuk dönteni, hogy az veszélyes lehet-e a gazdára, annak családjára, és a gondjaira bízott javakra, például az állatokra, amelyek az egész család megélhetésének alapját jelentették. Gondoljunk bele, ha egy tibeti masztiff nem jól látta el a feladatait és egy támadó vadállat lemészárolta a háziállatokat, nos, ez a család a későbbiekben éhen halt. Személyiségére mind a mai napig ez a hármasság jellemző: átlagon felüli önállóság, igen erős őrző-védő ösztönök és a család feltétlen tisztelete.

A tibeti masztiff egy óriási termetű kutya, jellemző, átlagos súlya 40 és 70 kg között, marmagassága pedig 61–76 cm között mozog. A tibeti masztiff szőre rendkívül tömött és dús, aljszőrzete jól fejlett, szinte bármilyen mértékű hidegnek ellenáll. Szőrzete öntisztuló és számos színvariációban létezik, a leggyakoribb a fekete cservörös rajzolatokkal. De léteznek a fekete és a vörös különböző árnyalatai is. A rajzos egyedeknél a szem fölött két pöttyöt figyelhetünk meg szinte mindig, a mellkason pedig előfordulhat egy kisebb, fehér színű rajzolat.

Valóban makacsak?

Mint korábban említettük, a tibeti masztiff egy kiemelkedően önálló fajta, amit mai, modern korunk kutyás világában makacsságnak neveznek. Habár a gazdát elfogadják, kétségkívül igaz, hogy a tibeti masztiffok hajlamosak egy-egy parancsot felülbírálni, és önálló döntéssel helyettesíteni. Főként, ha egy helyzetet veszélyesebbnek ítélik meg, mint a gazdáik. Ilyen értelemben, mai szemmel nézve, nehezen képezhető kutyák, és a nyugati típusú engedelmességi és drill tréning egyáltalán nem az ő asztaluk. Hosszú történelmük során soha nem ez volt az elvárás velük szemben. A mai értelemben vett kutyás sportok nagyon távol állnak tőlük, ezekre igen korlátozottan vagy egyáltalán nem képezhetőek.

Ez a fajta nem túlságosan nagy mozgásigényű. Más, hasonlóan nagy termetű pásztorkutyákhoz hasonlóan inkább a hozzájuk tartozó terület legmagasabb pontjáról követik nyomon az eseményeket. Egy esetleges vészhelyzet esetén azonban meglepően gyorsak a reakcióik, támadásuk lehengerlő és ellenállhatatlan. Rendszeres, hosszú futtatásra vagy órákig tartó sétákra az esetükben nincs szükség, ezt ez a kutyafajta nem igényli. Óriási termetük azonban ne tévesszen meg senkit! A tibeti masztiffok esetenként akrobatikus mutatványokra is képesek. Több leírásban is előfordul, hogy akár egy alacsonyabb kerítésen is nehézségek nélkül átjutnak, ha úgy ítélik meg a helyzetet, hogy erre szükség van.

Élettartamuk átlagban 10–12 év. Múltjuk miatt szerencsére mind a mai napig többségében egészséges fajtának mondhatók. Az utóbbi évtizedekben sajnos bizonyos tekintetben divatkutyákká is váltak, és előtérbe kerültek az óriási termetű példányok, akiket például kínai tenyésztők alakítottak ki. Ezek között a kutyák között megjelentek a diszplázia különböző formái, és egyéb, nagy testű fajtákra jellemző betegségek is.

Kinek való?

Habár a tibetimasztiff-tenyésztők egy része kezdő kutyásoknak is ajánlja ezt a fajtát, ezzel a véleménnyel csak részben értünk egyet. E fantasztikus fajta korábban említett önállósága és rendkívül erőteljes őrző-védő ösztönei bizony feladhatják a leckét egy erős akaratú fajtával korábban még tapasztalatot nem szerző gazda számára. Emellett a tibeti masztiff azok számára sem javasolt, akik nagyon aktív társadalmi életet élnek. Gyakori és nagy számban érkező vendégsereget ez a kutyafajta nehezen tolerál, hiszen nincsenek ínyére a területén az idegenek. A tibeti masztiff ideális tulajdonosa nagy területtel rendelkezik, és emellett kitartó, türelmes ember. Kitartó, hogy megtanulja megfelelően kezelni ezt a különleges karakterű kutyát, és türelmes, hiszen a tibeti masztiffok teljes érési folyamata 3-4 évesen következik be igazán.