A 4 tibeti fajta: ősi őrkutyák fenséges bundába csomagolva

Az FCI IX. fajtacsoportjában, a társasági kutyákban kapnak helyet az 5. alcsoportban a tibeti fajták.

A következőkben a tibeti fajták történelmét és jellemét vesszük górcső alá.

1.) Lhasa apso

Lhasa (Lhásza) Tibet szent városának a neve, az apso pedig hosszú szőrű kutyát jelent. Talán meglepőnek tűnhet, de az az ezeréves múltra visszatekintő elegáns kis szőrmók paloták és buddhista kolostorok őrkutyájaként szolgált, magasan a Himalája hegységben. Mindig is szoros kapcsolatban állt a dalai lámával is. Az 1940-es évek végén a tizennegyedik dalai láma, Tendzin Gyaco (aki jelenleg is betölti a tisztséget) által tenyésztett és ajándékba kapott kutyák segítették a fajta meghonosítását Amerikában. A tibeti folklór szerint az ország védelmezője a mitikus Hóoroszlán, a lahsa apso pedig eme lény földi képviselője.

A lhasa apso okos, magabiztos és igazán összetett személyiségű kis kutya, aki a családja körében igazi mókamester, és nagyon ragaszkodó, idegenekkel szemben azonban távolságtartó. Megjelenése egzotikus, elegáns és kiegyensúlyozott, amely a belső tulajdonságait is tükrözi. Nem tipikus öleb, szeret mozogni, és mindig tudni akarja, mi történik a környezetében. Kedves, ragaszkodó társ, aki a gyerekeket is szereti, de a magányt rosszul viseli. Szinte bármilyen háztartásba beilleszthető, ám szőrének ápolására időt és energiát kell szánni.

2.) Si-cu

A kínai császár palotájában a birodalmi tenyésztők évszázadokkal ezelőtt tibeti tenyészállományból fejlesztették ki a si-cut. Nevének jelentése: oroszlánkutya. A fajta nagy valószínűséggel két még régebbi kínai-tibeti fajta, a lhasa apso és a pekingi palotakutya keresztezéséből alakult ki. Több száz éven át a királyi ölmelegítők életét élte, a hiedelem szerint a császárok értékes ajándékokat adtak azoknak a tenyésztőinek, akik a legszebb és legkedvesebb kutyákkal ajándékozták meg őket. Megdöbbentő, de egészen az 1930-as évekig rejtve maradt a külvilág, más országok számára. A megalakult fajtaklubok később továbbfejlesztették a fajtát, amit természetesen heves viták öveztek.

Ha egy si-cuval élsz együtt, abban biztos lehetsz, hogy csupa móka és kedvesség járja majd át a mindennapjaidat is. Huncut és csupa szív jószág, akinek nagy barna szemeiben el lehet veszni. Kis méretének köszönhetően remekül megvan lakásban is, nagy előnye pedig, hogy a gyerekek iránt kifejezetten lelkesedik. A si-cu akkor a legboldogabb, ha sokat foglalkoznak vele, és mindig a szerettei körében lehet, így fontos, hogy ezt a gazda tiszteletben tartsa. Egyébként nagyon jól alkalmazkodik a változó körülményekhez, és jelzőkutyának sem utolsó, így szinte mindenféle háztartásba beilleszthető.

3.) Tibeti spániel

Az állatok tisztelete mindig is kiemelt helyet foglalt el a keleti hiedelmekben és legendákban. Ebben a szellemben a buddhista szerzetesek vezető szerepet játszottak Tibet őshonos kutyafajtáinak megőrzésében. A szerzetesek a tibeti spánielt főként társként tartották, de őrkutyaként is számíthattak rá, akik könnyedén dolgoztak együtt izmos unokatestvérükkel, a tibeti masztiffal. A spánielek voltak az őrszemek, akik a kolostor falainak tetején ültek, és a horizontot fürkészték barátok vagy ellenségek után kutatva. És kétségkívül kellemes ágymelegítőként is remekeltek azokon a dermesztő himalájai éjszakákon.

Bár a nevében benne van a spániel szó is, azt nem a szó nyugati értelmében használják. A fajta az összetéveszthetetlenül ázsiai fajták ősi hagyományait és külsejét idézi meg, akárcsak a mopsz vagy a lhasa apso. Ezek az élénk és kíváncsi kis kutyák egyenesen csodálattal tekintenek a gazdájukra, a kötelék, amely kialakul ember és kutya között, szilárd és mély. Vérbeli társasági kutya, szeret mindenről tudni és mindenhol jelen lenni, ahol a kedvenc embere, a társaság van. Ha megfelelően szocializáljuk, gyengéden viszonyul a gyerekekhez, és a vele való együttélés teljesen komplikációmentes. A tibeti spániel jól alkalmazkodik a változásokhoz, de a magányt rosszul viseli, így vonjuk be mindenbe, amibe csak lehetséges.

4.) Tibeti terrier

Ahogy a tibeti spániel esetében is, a név itt is csak félig-meddig stimmel. Ugyan a tibeti terrierek tibetiek, de nem terrierek sem a temperamentumuk, sem a munkakörük alapján. Akkor ragadt rájuk ez a név, amikor nyugaton is ismertté váltak; a mögöttes okot nem ismerjük. Az Elveszett-völgyben elszigeteltségében kifejlesztett ősi fajta szintén a buddhista kolostorokhoz és a dalai lámához köthető. Meglepő módon amellett, hogy őrkutyaként és társként voltak az emberek mellett, történelmük során pásztorként és nyájőrként is dolgoztak. Szent Kutyaként tartották őket számon, így nem kereskedtek velük, ehelyett ajándékba adták őket szívességért vagy szolgáltatásért cserébe.

Különös jellemzője fenséges szőrzetén kívül, hogy mancsai szélesek, így hócipőként funkcionálnak, ezzel remekül alkalmazkodva az éghajlati viszonyokhoz. Ragaszkodó, okos és érzékeny kedvenc, aki mindenre odafigyel, ami körülötte történik. Vidám, játékos kutyus, aki ennek ellenére a kanapén való heverészést sem veti meg. Gyerekes családokba is ideális. A tibeti terrier akkor igazán boldog, ha mindig a családtagjaival lehet, így csak olyan gazdinak ajánlott, aki sok időt tud tölteni kedvencével. Lakásban is remekül megvan, de a mozgásigényét mindenképpen ki kell elégíteni ahhoz, hogy kiegyensúlyozott maradjon.

Fontos!

Az FCI fajtacsoportok szerinti jellemzéseink célja, hogy megismertessünk a hivatalosan is elismert kutyafajtákkal. Igyekszünk a hely szűkössége ellenére, amennyire csak lehet, részletesen beszámolni róluk, de sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy mindent megosszunk veletek az adott fajtákról. A fajtaválasztás előtt mindig tájékozódj többféle releváns forrásból is, és ami még fontosabb, több tenyésztőtől! Egy felelős szakember tájékoztatni fog arról, hogy az adott fajtának mik lehetnek az esetleges hátulütői, és azt is el fogja őszintén mondani, hogy az életviteled és lehetőségeid alapján alkalmasnak ítél-e meg a fajta tartására.