Tetemkereső kutyák akcióban: számukra a halál nyomon követése csak egy újabb izgalmas játék

A világ első tetemkereső kutyáját az Egyesült Államokban képezték ki. A vietnámi háborúban tevékenykedő munkakutyáknak békeidőben is feladatot szerettek volna adni, így erre a meghökkentő, de nagyon hasznos kísérletre esett a választás.

Konkrét eseteken keresztül mutatjuk meg, hogyan dolgoznak a tetemkereső kutyák.

A tetemkereső kutyák a vietnámi háború örökségei

Az emberek évszázadokon át támaszkodtak a kutyák kivételes szaglására a járőrözéshez, a szökevények és eltűnt személyek felkutatásához, valamint a bombák és illegális anyagok azonosításához. Szagfelismerő képességük valódi szupererő, a kutyák orrában ugyanis körülbelül 200–300 millió szaglóreceptor található, míg az embereknél csak körülbelül 6 millió. Ehhez pedig párosul egy, a miénknél körülbelül 40-szer nagyobb szagfeldolgozó terület is az agyban.

Ennek ellenére a kutyák természetes képességeit a gyilkossági nyomozásokban szervezett módon kihasználni viszonylag új keletű dolog. Az 1970-es években kezdődött, amikor a vietnámi háború idején a hadsereg kutatói elkezdtek azon gondolkodni, hogy hány feladatot végezhetnek el a kiképzett munkakutyák otthon, békeidőben.

Az 1970-es évek elején Ralph Suffolk Jr., New York állam rendőrőrmestere, aki egy angol vérebnek volt a felvezetője (handler), együttműködött a San Antonió-i Southwest Research Institute katonai állattudományi programjával, hogy teszteljék a kieszelt koncepciót. Suffolk kiképzett egy sárga labrador retrievert a világ első tetemkereső kutyájává. (Angolul az első időkben „body dog” volt ennek a kutyának az elnevezése, ma már „cadaver dog” vagy „decomposition dog” néven ismertek. Itthon a tetemkereső kutya kifejezést használjuk a leginkább.)

A cél felé egy újfundlandin keresztül vezetett az út

Andrew Rebmann, a Cadaver Dog Handbook című klasszikus kézikönyv társszerzője az Egyesült Államok egyik első handlere volt, kidolgozott egy kiképzési programot is ezen a területen. Mielőtt azonban bekapcsolódott volna a szagazonosító kutyák világába, Rebmann a Connecticut Állami Rendőrség őrmestere volt. A részleg toborzási felhívást tett közzé K-9 handlerek számára. Bár Rebmann szerette a kutyákat, nem jelentkezett a programra, mert nem volt biztos abban, hogy megfelelően képzett. Cleo, a család újfundlandija változtatta meg ezt az elképzelését.

Rebmann és Cleo versenyzett az AKC engedelmességi versenyein is, és az őrmester egy nap úgy döntött, hogy beviszi nagy, bolyhos barátját a munkahelyére, hogy megmutassa a kollégáknak néhány trükkjét. A többi pedig már történelem. Mielőtt az őrmester kimondhatta volna, hogy jó kutya, Cleo elindította gazdája karrierjét mint rendőrségi K-9 handler. Az 1970-es évek óta Rebmann több ezer holttest keresőkutyás keresésben vett részt.

Rebmann bomló testek által termelt vegyi anyagokkal, kadaverinnel és putreszcinnel képezte ki első tetemkereső kutyáját, Rufust, aki így képes volt felismerni a halál szagát. Ezek olyan vegyületek, amelyek egy tetem bomlásakor keletkeznek, és a mai napig is használják őket a kiképzéshez. Rufus első nagy felfedezése egy nő holtteste volt, akit a férje ölt meg. A kutya megtalálta a testet a házaspár kertjében eltemetve annak ellenére is, hogy majdnem 1,5 m mélyen volt a földben mészporral lefedve, egy vadonatúj betonterasz alatt.

A faaprító gyilkosság

1986-ban Rebmann és Lady, egy másik német juhászkutya segített megoldani egy rejtélyes, nagy horderejű ügyet, egy connecticuti légiutas-kísérő, Helle Crafts eltűnését. A rendőrség a férjét gyanúsította, de a holttest nélkül nem volt mire támaszkodniuk. Egy hóeke sofőrje azonban beszámolt valami furcsáról, amit Crafts eltűnése körül látott, és a rendőrök segítségére lehetett: egy faaprító gép az éjszaka közepén, hóviharban dolgozott a folyó partján. Lady a nyomozókat apró emberi szövetdarabokhoz vezette, köztük egy körömfoszlányhoz, amelyen olyan körömlakk volt, ami megegyezett az eltűnt nő által használt színnel.

Ez a körülbelül 85 grammnyi fizikai bizonyíték elegendő volt ahhoz, hogy arra utaló bizonyítékként használják, a nő valójában nem megszökött egy rossz házasságból. A kutya által talált apró maradványok hozzájárultak ahhoz, hogy a férjet 50 éves börtönbüntetésre ítéljék. A faaprító gyilkosság (woodchipper murder) volt az első alkalom, hogy Connecticut államban egy gyilkossági ügyet teljes holttest nélkül tárgyaljanak.

Bár a holttest vagy a testrészek megtalálása általában több módszert is igényel – például olyan olyan csúcstechnológiákat, mint a földradar –, a kutyák egyedi nézőpontot kínálnak. Egy vízbe fulladásos esetben például a test mélyen lehet a felszín alatt, és törmelékben rekedhet. Egy másik fontos szerepük pedig, hogy a kétlábú társak észlelését tágítják, befolyásolják. Az emberi agy hajlamos beragadni egy rutinszerű gondolkodásmódba, amit a kutyák megfigyelései kizökkenthetnek.

Évtizedekkel később is képesek szagot fogni

A kutyák percekkel a halál után, vagy akár évtizedekkel később is képesek szagot fogni. Egyes tanulmányokban 25 éves csontvázmaradványokat is megtaláltak, amelyeket egy 90 × 45 méteres területen temettek el. Az önkéntes NecroSearch International Inc. csoport például különböző tudományágak szakértőit – a botanikától, antropológiától és entomológiától kezdve a számítógépes elemzésig – hozza össze, hogy segítsenek a rendőrségnek évtizedek óta megoldatlan ügyek megfejtésében. A kutyák szaglása sok ilyen keresésben fontos szerepet játszik.

Fontos azonban megjegyezni, hogy bár a kutyák létfontosságú nyomokat biztosítanak, ezek csak egy részei a nyomozásnak. Sok esetben az általuk adott információkat nehéz értelmezni. Van, hogy meg tudják mondani, hogy halott ember volt-e egy bizonyos helyen, de minden más alapvető kérdés megválaszolásához – ki, hogyan és mikor – természetesen emberi kutatásra és elemzésre van szükség.

Szaglászni kell!

A jelenlegi vizsgálatok alapján a kutyák világában az angol vérebeknek a legjobb a szaglása. Ami nemcsak kivételes orruknak köszönhető, de szinte minden jellemzőjüknek. A hosszú fülek, a bőrredők, és még a csöpögő nyál is abban segíti a kutyát, hogy hatékonyabban dolgozhasson. Ezenfelül persze fontos, hogy a jó keresőkutya nyomulós, eltökélt és megállíthatatlan legyen. Ezek a tulajdonságok gyakran már az elválasztás után, vagy még hamarabb megjelennek. Sok kölyök már ilyen fiatalon is az ösztönök bűvkörébe kerül, és elkezd szagnyomokat követni, pont, mint a nagyok.

Esetleg felmerülhet benned a kérdés az olvasottak után, hogy milyen hatással van ez a fajta munka a tetemkereső kutyákra, vagyis hogy nyomasztja-e őket a feladat. A helyzet morbiditása, hogy a kutyák örömöt lelnek ennek a feladatnak az ellátásában; ebben az esetben ugyanis nem emberi fejjel kell gondolkodnunk, hanem az ebek agyával. Amikor egy ősi ösztönök által vezérelt, megfelelésre és elismerésre vágyó kutya szagot fog, majd sikeresen teljesít egy feladatot, az euforikus örömön kívül semmi mást nem érez. Ezért is nagyon fontos része a kiképzésnek, hogy a kutyákat higgadt, nyugodt viselkedésre oktassák. Ezeknek a négylábú nyomozóknak a halál csak egy újabb illat, és annak nyomon követése csak egy újabb játék.