Ezek a területi agresszió jelei: így lehet megelőzni őket

A territoriális viselkedés egy lenyűgöző jelenség a kutyák pszichológiájában, azonban számos olyan viselkedésmintát generálhat, amely problémás lehet az emberi társadalomban. Sőt, egyes esetekben életveszélyt és biztonsági kockázatot jelenthet.

Azok a kutyák, akik a családi struktúrán kívül léteznek, gyakran folyamatos félelemben élnek. Ez a félelem különböző pszichopatológiai viselkedésekhez vezethet, amelyek célja a túlélés biztosítása. Sok ilyen „rossz viselkedés”, amely gyakran megnehezíti a kutya és ember közötti kapcsolatot, valójában egy intelligens megküzdési mechanizmus része, amely a krónikus bizonytalanság kezelésére szolgál. Ez az állapot olyan tüneteket eredményezhet a kutyák viselkedésében, amelyek a poszttraumás stresszzavar (PTSD) tüneteihez nagyon hasonlóak. Ezek a tünetek magukban foglalhatják a fokozott éberséget, a társas érintkezés kerülését, az agresszív kitöréseket, az önkárosító viselkedést és territoriális magatartást egy kutya esetében.

Mit értünk territoriális viselkedésen?

Ha a kutya esetében a territoriális viselkedést írjuk le, azt földrajzi területet értjük ezalatt, amelyet egy állat birtokol és megvéd a versengőktől. Ha valaki nem versenyez a korlátozott erőforrásokért egy meghatározott földrajzi területen, lehet, hogy nem éli túl. Az emberi tudatalatti is mindig keresi azokat a módokat, amelyekkel fenn tudja tartani a saját és a körülötte élők biztonságát. A territoriálisa viselkedés a kutya birtoklás- és tulajdonérzetéből ered, ami az őt körülvevő tárgyakra és erőforrásokra terjed ki. Ez a tulajdon lehet például egy játék, de akár a ház egy része is. Sőt, akár egy személy vagy másik állat is képviselhet tulajdont az esetükben.

Mit is jelent a területi agresszió, és honnan tudhatjuk, hogy érintettek vagyunk benne?

A területi vagy védelmi agresszió akkor jelenhet meg, amikor az állat saját területéhez közelítő emberekkel vagy más állatokkal szemben fellép. Általában azok az emberek és állatok, akik ismeretlenek a kutya számára, vagy nem hasonlítanak a háztartás tagjaira, a legvalószínűbb célpontjai lehetnek a területi agressziónak. Valami az adott személy vagy állat látványában, hangjában vagy cselekedeteiben figyelmeztető, szorongó vagy védelmi választ váltanak ki a kutyából. Habár a legtöbb területi agresszió valószínűleg a kutya saját területén történik, néhányan azokat a helyeket is védhetik, ahol ideiglenesen tartózkodnak, és persze védhetnek családtagokat is, függetlenül a helyszíntől.

A területi agresszió jelei az alábbiak lehetnek:

• morgás;
• ugatás;
• ugrálás;
• üldözés;
• fog csattogtatása és harapás.

Az effajta viselkedés bárhol megjelenhet; ablakoknál, ajtóknál, kerítések mögött, és az autóban is. Azon kutyák agressziója, akiket fizikai akadály vagy póráz tart vissza a stimuláló személyhez vagy helyzethez való hozzáféréstől, fokozódhat, vagy eltolódott reakciót mutathat. Ilyen viselkedések lehetnek a pörgés, a körözés vagy az agresszió gazdára való irányítása, aki megpróbál hozzáérni a kutyához, vagy megragadni azt.

Számos módja lehet annak, ahogyan a kutyák birtoklást nyernek valami felett

• Állhatnak egy tárgy felett, vagy egyszerűen elfoglalhatják a helyet. Elutasítóan viselkedhetnek azokkal, akik el akarják foglalni a területet, vagy hozzá akarnak érni ahhoz a dologhoz.
• Megjelölhetik a területüket.
• Létezik egy nehezebben felismerhető módszer, amely döntéshozatal révén történik. Ha úgy dönt a kutya, hogy felugrik a kanapéra, akkor eldöntötte, hogy birtokolja azt. Ez a döntéshozatal jelensége nem kap túl sok figyelmet, mert gazdiként sokszor észre sem vesszük, annyira általános a megnyilvánulása.

Így előzhetjük meg a területi agressziót

A területi agresszió megelőzhető vagy minimalizálható korai szocializációval és jó kontrollal. Fiatal kutyaként meg kell tanulniuk kedvenceinknek a legfontosabb vezényszavakat, úgy, hogy a jó cselekedetet jutalmazzuk, vagyis pozitívan erősítünk meg. Ha például érkezik valaki, tudnia kell a négylábúnak, hogy le kell ülnie, és ezért a megfelelő viselkedésért jutalmat fog kapni. A látogatók iránti félelem és szorongás csökkentése érdekében biztosítanunk kell ebünk számára, hogy sokféle emberrel és sokféle környezetben találkozhasson. Így a kiskutya már fiatalon fejleszti a szociális készségeit, és később, ha jelezi a családnak ugatással, ha idegen érkezik a házhoz, jó szocializált és kontrollált kutyaként gyorsan megtanulhat majd lecsillapodni is.

Tartsuk észben, hogy fontos szerepet kell vállalnunk abban, hogy mi legyünk a döntéshozók a kutyánk életében. Így ebünk is felszabadulhat egy kompetens gondozó révén, aki vállalja a döntéshozatali teher nagy részét; védelmezők lehetünk, aki folyamatos biztonságot teremt az irányítás révén.