Világhírűvé vált ez a magyar kutyás sport

Főként a terelésre alkalmazott fajták számára jelenthet kihívást, ám bármilyen kutyával kipróbálható ez a sport. A pásztorhagyományok ihlette elfoglaltságot videón is megmutatjuk.

Hagyományosan magyar kutyafajtáink egy jelentős része terelőkutyaként állt alkalmazásban az elmúlt évszázadok során. A zömmel nagyállattartással foglalkozó magyarság számára az ő feladatuk a béke és a jólét záloga volt egykor. Ma pedig már a terelést sportként is űzhetjük akár.

A terelés kutyáknak való feladat

A magyarok ősei már sztyeppei vándorlásuk során is tartottak kutyákat, hiszen segítettek az állatállomány mozgatásában akkor is, amikor területet váltottak. És persze akkor is, amikor egy-egy legelőről kellett átmozgatni az állatállományt gazdáiknak. A honfoglalás kori régészeti leletek között is akadnak kutyakoponyák, csontvázmaradványok; ma már tudjuk, ezek ismert kutyafajtáink elődjei lehettek. Bár a küllemtenyésztés története nem sokkal száz évvel ezelőtt kezdődött, és az első fajtaleírások is ekkoriban, a 19–20. század fordulóján születtek, a kutyák feladata jóval régebbre nyúlik vissza. A pumi, a mudi és a puli jellegű ebek évszázadok óta ott voltak a pásztorok mellett. Jelezték, ha baj van, és segítették gazdájuk munkáját.

A pásztorokkal együtt a kutyák munkája is odalett

Az ő feladatköreik azonban a II. világháborút követő gazdasági átalakulás során feleslegessé vált. A nagyüzemi állattartás, a tsz-rendszer sokkal kevésbé igényelte jelenlétüket. És bizony a pásztorok sem voltak éppen a szocialista rendszer kedvencei, hiszen a régi, nagybirtokos gazdasági formára, illetve az egykori Magyar Királyságra emlékeztettek. Egyre kevesebben maradtak meg a szakma mellett, munkásságukat azonban a néprajzosok még időben elkezdték felderíteni. A kutyás pásztorkodás az ismét változóban lévő gazdálkodási módszerek miatt egyre inkább visszatér a köztudatba. Sőt, már a közösségi médiában is találunk kutyás pásztorcsoportokat. Ezekben a csoportokban munkát kereshetnek, de kutyáikat is eladhatják,

hiszen a pásztor számára a megfelelő munkaképességű eb hatalmas érték ma is.

A sinka, bár nem elismert magyar terelőfajta, szintén kiválóan alkalmas erre a sportra. Az egykori pásztorkutyákból kialakult magyar fajták hungarikummá váltak, a nemzeti identitás részévé. Egyre többen tartják ezeket kedvtelésből is, akár városi körülmények között. Meglehetősen kevés pumi, puli vagy mudi gazdának van azonban olyan állatállománya, amelyet terelni lehetne. Ezeknek az állatoknak azonban a vérükben van a terelés; az intelligens, energiától duzzadó négylábúakat pedig – a felelős gazdáik tudják – megfelelő szellemi és fizikai kihívások elé kell állítani.

Ezért született meg a terelőkutyasport gondolata, melyet a Duna–Tisza Magyar Pásztorkutyás Hagyományőrző és Sport Egyesület és vezetője, dr. Keve Gábor segítségével mutatunk be a lenti videónkban. Az egyesület az ősztől tavaszig tartó időszakban ráadásul rendszeres gyakorlási lehetőséget biztosít, elsősorban magyar pásztorkutyák és gazdáik számára, de akár keverék kutyákkal is részt vehetünk az órákon.

Bajnokságokat is szerveznek

Évente megnyitják a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületeinek Szövetségével (MEOESZ) közösen a versenyévadot is a terelésben jeleskedők számára, ahol négy szinten mérettethetik meg magukat gazdik és kutyáik. Nevezhetnek ide kifejezetten magyar fajtákkal, de nem magyar gyökerű munkakutyákkal is. A sport ráadásul Magyarország határain kívül is ismert, olyan sokan gyakorolják, hogy már nemzetközi bajnokságokat is szerveznek. Ilyen esetekben külön liga van kezdőtől a profiig. A napokban a Néprajzi Múzeum új, állandó tárlatának megnyitója alkalmából gyűltek össze a Városligetben a terelőkutyák, illetve más, magyar fajták, hogy megmutassák, miként képesek eredeti feladataikon kívül, családi kutyaként megállni a helyüket.