Tényleg mindenkinek jogában áll kutyát tartani? Márton Attila különvélemény

Akinek kutyája van, rossz ember nem lehet. Ráadásul kutyát tartani nemcsak jó, de eléggé divatos dolog is. De kell-e mindenkinek kutyát tartani, aki erre vágyik?

A „miért ne tarthatna kutyát, hiszen szereti őket” és a „de én szeretem a kutyákat, ezért kutyát fogok tartani” érvelések sokszor előkerülnek. Főleg, amikor valaki szűkös lehetőségei vagy a hozzáértésének hiánya miatt megkérdőjeleződik, hogy egyáltalán miért is kezd vagy kezdett kutyatartásba. Elég-e az önmagában, hogy mi szeretjük a kutyákat ahhoz, hogy neki is jó legyen?

Kiskutyát mindenkinek!

Gyerekkoromban volt egy akvarisztika könyvem. Nagyon sokszor átolvastam és néztem a színes fotókat, grafikákat. Elképzeltem, hogy amikor majd nekem lesz… Aztán a vágyak és a valóság szépen lassan találkoztak. Köszönhetően annak, hogy nemcsak a képeket, de a betűket is áttanulmányoztam. Világossá vált, hogy akármennyire gyönyörködtető egy szépen berendezett akvárium, nem csak annyiból áll a dolog, hogy ott ülök és nézegetem. Úgyhogy nem lett.

De ugyanígy kiolvastam egy-egy könyvet, amikor hörcsögöm, majd tengerimalacom lett. Ezek olyan fajok, amelyek tartása lényegesen egyszerűbb, mint egy kutyáé, amely roppant bonyolult módon van jelen az ember életében. A tartása összetett költségelemekből áll, meg kell tanítanunk, hogy a rendkívül változatos élethelyzetekben hogyan viselkedjen és időben fel kell ismernünk, ha valami baj van, hogy még időben szakember segítségét kérjük. Ha nem állnak rendelkezésre a szükséges anyagi források vagy nincs meg a tartáshoz szükséges tudás, annak komoly következményei lesznek.

Nem csak simogatni kell

A kutyatartáshoz szükséges tudás számos területre bontható és a megszerzésük módja is kissé komplikált. Köszönhetően a tudomány fejlődésének, az elmúlt pár évtizedben rohamosan bővült a tudásunk és minél többet tudunk, annál egyértelműbbé válik, mennyire egyedi és összetett fajról van szó.

A lexikális tudás mellett, arra felépülve, fontos a megtapasztalás is. Még a legrutinosabb kutyatartók is könnyen szembesülnek olyan élethelyzettel, viselkedéssel, amitől kétségbeesetten vakargatják a fejüket. De az, amikor valaki nulla tudás nélkül nekiáll kutyát tartani bármiféle indíttatásból és úgy gondolja, hogy majd menet közben kikísérletezi a dolgok mikéntjét – sok esetben a kutya kárára – felelőtlen és önző dolog. Vannak alapismeretek – nem is kevés – amelyekkel még azelőtt tisztában kell lennünk, mielőtt kutyánk megérkezik hozzánk.

Emberek elcsodálkoznak azon, hogy a kutyájuk két nap alatt nem vált szobatisztává, fel sem merül, hogy nem magától lesz okos, hanem foglalkozni kellene vele és vannak, akiket az is meglep, hogy a kutya bizony képes hullatni a szőrét. Nincs szó nagyon komplikált dolgokról, és főleg a kutyatartás estében rendkívül sok tudásanyag áll rendelkezésünkre. De nem tanulunk, nem olvasunk utána. Elszoktunk ettől. Viszont senki se higgye, hogy „a kutyám a gyerekem” rigmus mantrázása kiváltja a szükséges ismereteket, a hozzáértést, a megfelelő gondoskodást. Az ezek hiányából eredő problémák előbb-utóbb beköszönnek.

Jogában áll. Felelősséget vállalni is.

A Facebook-csoportokban megjelenő segítségkérő bejegyzéseket olvasgatva egyre gyakrabban bizserget a késztetés, hogy odaírjam: te egyáltalán miért tartasz kutyát? Olyan alapvető kérdésekről van szó, amelyek egyértelműen jelzik, hogy a kutyákról megközelítőleg annyit tud, hogy van négy lába, ugat, szokta csóválni a farkát, az ember legjobb barátja és most már családtag.

Az állatkínzás egy olyan téma, amelyre rendkívül érzékenyen reagálunk. De nem csak az állatkínzás, ha egy kutyát félholtra verünk. Hanem az is, amikor huzamosabb időn keresztül károsodik az egészsége, köszönhetően saját tudatlanságunknak. És vegyük ide nyugodtan a viselkedésproblémákat is, amelyeknek mind a mai napig nem szentelünk megfelelő fontosságot.

És a végén kanyarodjunk vissza a címben szereplő kérdéshez.
Igen, mindenkinek jogában áll kutyát tartani, ha úgy gondolja. De ezzel a joggal akkor kéne élni, ha képesek vagyunk a történet másik oldalát is teljesíteni. Az élet minden területén rendkívül elterjedt a „jogom van” indoklás. Nagyon sokszor az „azt csinálok, amit akarok” szinonimájaként használjuk. Arról viszont nagyon sokan megfeledkeznek, hogy ahol jogot formálok valamire, ott bizony felelősséget is vállalok. A következményekért is.
Jogom van kutyát tartani. És kötelességem is, hogy ezt jól csináljam.