Taxival viszik vadászatra a kegyetlen sorsú ebeket Afrikában: illegális, mégsem büntetik

A taxi huntingnak nevezett illegális vadászati módszer Dél-Afrikában egyre elterjedtebb. Nemcsak, hogy magánterületen történik, hanem komoly veszélyt is jelent egy antilopfajtára, az oribire.

Az úgynevezett taxis vadászat, angolul taxi hunting egy egyre elterjedtebb illegális vadászati módszer Dél-Afrikában. A kutyákat, jellemzően agarakat kisbusz-taxikkal viszik a helyszínre, ahol magánterületen vadásznak velük. Fő zsákmányuk az oribi, egy 7-17 kilogrammos antilopféle, amiből az illegális és kegyetlen orvvadászatnak köszönhetően egyre kevesebb él Dél-Afrikában.

A kutyákkal is kegyetlenül bánnak

A kutyákat borzalmas körülmények között tartják, legtöbbjük alultáplált, dehidratált és kimerült. Sokszor azért éheztetik őket, hogy még nagyobb motivációjuk legyen vadászni. Mivel a fajtatiszta agarak drágák, gyakran keverékekkel, lurcherekkel vadásznak. Az emberek fogadásokat kötnek, hogy kinek a kutyája fogja el a legtöbb oribit. A földtulajdonosok pedig nem tehetnek szinte semmit sem annak érdekében, hogy megakadályozzák ezt. Sokszor bérelnek fel biztonsági őröket, hogy őrizzék földjüket. A rendőrséghez nem érdemes fordulniuk, ugyanis gyakran a vadászok pártját fogják, akik jobban fel vannak háborodva, mint azok, akik földjén zajlik a vadászat.

Tilos, mégis lehet?

A kutyákkal való vadászat tilos Dél-Afrikában, mégis a vadászok szinte saját magukat hatalmazzák fel a joggal, hogy magánterületen vadászhassanak. Ugyanis úgy érzik, a kormány megfosztotta őket vadászati jogaiktól és az erőforrásokhoz való hozzáférés lehetőségétől. A földtulajdonosok döntő többsége fehér, ami szintén hozzájárul a konfliktushoz.

Egy tanulmány szerint nagy veszélyben vannak az oribik

Nem számít, mekkora sikert érnek el a hagyományos természetvédelmi törekvések – állítja a Georgia Egyetem egyik kutatójának új tanulmánya –, a faj továbbra is veszélyben lesz, amíg az emberi konfliktusokat nem lehet enyhíteni vagy megoldani.

„Érdekes ez a tanulmány, mert az oribi nagy mértékben függ a magánterületeken lévő élőhelyektől” – mondta Elizabeth Pienaar, a Georgia Egyetem Warnelli Erdészeti és Természeti Erőforrások Egyetemének egyetemi docense. „De ez is egy olyan faj, amely sokkal nagyobb politikai és társadalmi konfliktusokba keveredett. Ez a természetvédelem sötét oldala. Mondhatjuk, hogy a fajoknak ez vagy az szükséges a túléléshez és állományuk helyreállításhoz, de az ilyen esetekben a természetvédelmi erőfeszítések összetett politikai, társadalmi és történelmi keretek között zajlanak. Ezek a sokkal nagyobb kérdések megoldatlanok maradnak.”

Az oribi esetében – mondta Pienaar – a megoldások a legelőkhöz való hozzáféréssel kezdődnek, amelyek gyorsan eltűntek a dél-afrikai tájon. Ez azt jelenti, hogy azokat a gazdálkodókat kell edukálni, akik olyan földterülettel rendelkeznek, ahol az oribi legelészik.

A gazdákkal való találkozás segíthet

A világ más részein a fenyegetett vagy veszélyeztetett fajok különböző kérdésekkel állnak szemben, de megóvásuk sikere valószínűleg társadalmi-politikai hálókban akad fenn – mondta Pienaar.

A földtulajdonosok gyakran azért akarják megóvni a fajokat, mert ez kulturális örökségük része vagy azért, mert törődnek a vadakkal és a földek művelésével.

„A gazdák nem akarják, hogy megmondják nekik, mit tegyenek, de tanácsot adhatunk nekik, és úgy hajtják végre, ahogy jónak látják” – tette hozzá Pienaar. „Ez lehet az egyik leghatásosabb dolog: valaki, akit semleges harmadik félnek tartanak, elmegy oda, és találkozik velük. A gazda aztán kipróbál néhány dolgot, és ha ez nem befolyásolja a profitszerzését, akkor megcsinálja.”

Pienaar szerint a helyi közösségek külön-külön foglalkoztatást és élelmezésbiztonságot igényelnek az illegális vadászat szükségességének csökkentése érdekében. A szegénység komoly problémát jelent Dél-Afrikában, ahol a lakosság 65,4%-a él a szegénységi küszöb alatt.

A jobb gazdasági és szociális biztonság, beleértve a hús megfizethető áron történő megvásárlásának lehetőségeit, csökkentheti a konfliktusokat és az orvvadászat nyomását. De a szegénység túlmutat a pénzügyi bizonytalanságon” – tette hozzá Pienaar.

Miért pont az oribi?

A vadászok azért választják fő zsákmánynak az oribit, mert viszonylag kis termete miatt könnyen elejthető. Emellett nem is túl okos állat, egyik pillanatban rohan, a következőben pedig elfelejti a rá leselkedő veszélyt, és megáll legelészni. A vadászoknak nem minden esetben az élelemszerzés a célja, csupán a szórakozás, fogadások kötése, gyakran csak státuszszimbólum az efféle tevékenység végzése. De nem feltétlen csak oribiket fognak el a kutyák. Tulajdonosaik arra is fogadnak, milyen fajt ejtenek el legelőször az ebek.

A földtulajdonosok pedig egyre kevésbé érdekeltek az oribi védelmében, mivel a vadászok rendkívül erőszakosak, és sokszor a törvény sem az ő oldalukon áll (például, ha lelövik a vadászkutyákat, őket büntetik meg). Pedig elsősorban nem ők követnek el bűncselekményt.

Egy földtulajdonos azonban azt mondta:

Az oribi védelme társadalmi felelősségünk is, hiszen kritikusan veszélyeztetettek. Olyan kiszolgáltatottak. Vannak vadászok, akik szerint vicces egy tucat agár elengedése és az oribik leölése. Nem bírom ezt elviselni. Mindent megteszek, hogy megvédjem ezeket az állatokat.”

Elveszett vadászati jog

A helyi közösségek nehezményezik a vadon élő állatok neokoloniális kezelésével járó vadászati ​​jogaik elvesztését. Az orvvadászat a politikai tiltakozás eszközévé válik a földtulajdonosok és a kormány ellen. Különösen akkor, ha a kormányt úgy ítélik meg, hogy kudarcot vallott, mivel nem nyújtja a szükséges szolgáltatásokat.

Az illegális szerencsejáték csak ront a helyzeten

Az élőhelyekhez és a közösségi szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása nem állítja meg az oribit fenyegető komoly veszélyt: illegális vadászat éjjel, képzett vadászkutyákkal.

A „taxi vadásznak” nevezett agártulajdonosok – akiknek jövedelmük vagy vagyonuk van ahhoz, hogy megvásárolják ezeket a drága vadászkutyákat – éjszaka leple alatt érkeznek a gazdaság szélére. A kis antilopok futására és elfogására kiképzett kutyák gyorsak és csendesek. Akinek a kutyája elkapja az oribit, elnyeri a pénzt, akárcsak a legtöbb antilopot megölő eb. Ezek sokkal nagyobb kárt okoznak, mint azok vadászata, akik élelemszerzés szempontjából küldik kutyáikat.

Ha egy farm tulajdonosa nem tudja megállítani a taxis vadászatot, mielőtt a kutyákat elengednék, akkor szinte lehetetlen megakadályozni. Törvénytelen, hogy egy olyan vadászkutyát lőjenek le, akinek ott a gazdája, még akkor is, ha az a földtulajdonos területén van. Ha mégis megteszik, akkor megtorlás történhet gyújtogatás, anyagi kár formájában, vagy a gazdát le is tartóztathatják az eb lelövése miatt.

Ami még tovább súlyosbítja a helyzetet: a gazdaságok tulajdonosai fehérek, míg a taxis vadászok feketék. A területen lévő 143 farmból csupán négy van fekete dél-afrikaiak tulajdonában. „Tehát a gazdák fenyegetve érzik magukat, mert nemcsak a földreformra törekszenek, hanem a megnövekedett vidéki bűnözéssel is foglalkoznak” – mondta Pienaar.

Nemcsak az oribi védelméről van szó, hanem az emberek családjainak biztonságának, vagyonának és örökségének védelméről is.”

Az oribi, aki a dolgok közepén ragadt

„De ez nem csak az oribi veszélyeztetett. Az oribi egy esettanulmány, amely összhangban áll más fajokkal, például az orrszarvúkkal és a pangolinokkal” – mondta Pienaar. „A biológusok és az ökológusok tudják, hogy mire van szükségük ezeknek a fajoknak az élőhely vagy az életképes populáció fenntartása szempontjából. De ha nem tudunk megoldani nagyobb társadalmi-politikai konfliktusokat, akkor az állat továbbra is veszélyben lesz.”

(Képek: Getty Images Hungary)