A társasház kutyás szabályai: jogászt kérdeztünk a pórázhasználatról és a pisifoltokról

A társasházi lét egy külön életforma a gazda és a kutya számára is. Aki megtapasztalta, az minden bizonnyal most hevesen bólogat.

Merőben eltérnek a mindennapok egy ilyen kisebb(-nagyobb) közösségben, mint egy kertes házban vagy vidéken. Hogy miért? Gondolj csak bele: egy mindössze négyemeletes társasházban, ha emeletenként három lakással számolunk, él minimum 12 ember. Ám többnyire párok, családok töltik meg élettel a társasház falait – van, hogy túlzottan is –, akikhez néhány kutya és macska is csatlakozhat. Utóbbiak számos vitának a forrásai lehetnek. A hangos(nak tartott) ugatás, a körmök kopogása, a „kutyaszag”, valamint a lépcsőházban itt-ott megjelenő foltok mind-mind haragot gerjesztenek. Míg az előbbiek megítélése gyakran szubjektív, hiszen kinek mit jelent a hangos vagy a túl sok zaj, addig az eb végtermékeit valóban bosszantó kerülgetni, és egyáltalán nem is higiénikus.

Ugyanígy perpatvart szül az is, ki hol köti meg kedvencét: van, aki már a lakásból is úgy lép ki, hogy pórázon van az eb, míg mások csak a kapunál akasztják az állat nyakába. Amikor pedig a szabadon eresztett kutya leszalad egy emeletet, vagy berohan a liftbe, és ott egy másik jószággal találja szemben magát, az nem mindig sül el jól. Könnyen acsarkodás lehet a találkozó vége, rosszabb esetben össze is marakodhatnak a kutyák. Ilyenkor a gazdák között is vita robban ki, egymás hibáztatása, fenyegetése, kioktatása közepette. De kinek van igaza? Mikortól kötelező pórázra kötnöd kedvencedet?

Dr. Kajó Cecília jogászt kérdeztük meg, milyen szabályok vonatkoznak a társas együttélés ezen formáira, s kihez fordulhatsz, ha bármilyen panaszod van.

Kell-e póráz a lépcsőházban?

A kérdés kapcsán először nézzük a pórázhasználatra vonatkozó törvényi hátteret!

Mint egy korábbi cikkünkben fogalmaztunk, „az állatvédelmi törvény felhatalmazása alapján megalkotott, kedvtelésből tartott állatok tartásáról szóló kormányrendelet kategorikusan kimondja, hogy kutyát csak pórázon lehet vezetni belterület közterületén, kivéve a kutyafuttatásra kijelölt területeket. A belterület közterületi része gyakorlatilag a lakott területeket jelenti, ami nem áll magántulajdonban. Vagyis egy társasházi terület például nem számít közterületnek, ott a társasház a közös tulajdonú részeken maga szabályozhatja – közgyűlési döntéssel – hogy hogyan kell az állatokat sétáltatni vagy átvezetni például a lépcsőházban vagy a közös udvaron.”

A szakjogász szintén a törvényben foglaltakat hangsúlyozta:

Társasházban a tulajdonosi közösség dönt mindenről közgyűlés formájában. Ha úgy döntenek szavazattöbbséggel, hogy a közös tulajdonú helyiségekben (folyosó, lépcsőház, lift, raktár, szemétledobó, biciklitároló stb.) csak úgy vezethető át kutya, hogy pórázra kell tenni és szájkosarat kell rá adni, akkor az a kötelező vezetési mód.

Itt egy kupac, ott egy folt

A másik gyakori konfliktusforrás a lépcsőházban piszkító eb. Arra, hogy mit lehet tenni a kéretlen foltokkal és kupacokkal, a jog, azaz jelen esetben dr. Kajó Cecília válasza a következő:

A társasház általában többlet takarítási költséget szokott érvényesíteni, amivel vagy megemeli a közös költséget, vagy az időnként extrában felmerülő kiadást külön ráterheli a lakókra, szétosztva azt. Ez általában hatalmas felháborodást szokott kelteni, de többnyire rászorítja az addig a kutyája ürülékével nem törődő tulajdonostársat is a normális viselkedésre, hiszen megutáltatja magát a házban, ha mindig miatta van extra fizetnivaló. Alapvetően a házirendben le lehet írni egy mondatban, hogy az állatok közös tulajdonú helyiségeken való átvezetése során az utánuk maradt szennyeződést a tulajdonosuk dolga eltüntetni. Ha nem, akkor marad a takarítási költséggel való lelki zsarolás.

A harmadik tipikus vitagenerátor a társasház lakói között a kutya ugatása. Ezzel kapcsolatban az alábbiakkal érdemes tisztában lenni.

Az állandó ugatás okát kell kideríteni!

Mint a jogász fogalmaz, „társasháztól függetlenül ki kell deríteni, mitől hangos, mitől ugat folyton (egy kutya).”

Ilyen esetben két utat vázol a szakember.

„Vagy jegyző előtt indítunk állatvédelmi hatósági eljárást és leírjuk, hogy gyanúnk szerint éhes, szomjas, magányos, magára hagyták, beteg, beszorult valahova stb., és azért ugat folyton, vagy pedig ha az állattartási hibát kizártuk, szomszédjogi pert indíthatunk bíróság előtt, ahol a bíró azt mérlegeli, hogy az egyik oldalon az állattartáshoz való, míg másik oldalon a nyugodt pihenéshez való jog konfliktusát hogy tudja feloldani.”

Hozzátette: „az esetek többségében az ilyen ítéletek arról szólnak, hogy az emberek lakóközösségben élnek, tűrési kötelességük van, el kell viselniük a hétköznapi zajokat, egy kutya ugatásában semmi indokolatlan, jogszerűtlen nincs. Ha sikerül megállapítani esetleg, hogy a kutya állandóan ugat éjjel, hétvégén, pihenőidőben, akkor kötelezhető a gazdája valamilyen olyan magatartás elvégzésére amivel reményeik szerint csökkenthető az ugatás. Állattartástól eltiltásra súlyos állattartási hiányosság esetén van általában példa, a bíróság ezt le is szokta írni, hogy az nem indok, hogy valakit zavar az ugatás, arra nem tiltanak el senki, a tiltás alapvetően az állat érdekében történik, nem az emberekében.”

Amikor állatkínzásnak vagy szemtanúja

Bár a szó, állatkínzás, drasztikusan hangzik, fontos leszögezni, hogy nem csak a fizikai bántalmazást, például a verést értjük alatta!

„Az állatnak tilos indokolatlan vagy elkerülhető fájdalmat, szenvedést vagy sérülést okozni, az állatot károsítani, így különösen az állatot nem szabad:

• kínozni,
• emberre vagy állatra uszítani, illetőleg állatviadalra idomítani,
• kényszertakarmányozásra fogni (kivéve az egészségügyi megfontolásból való kényszerű táplálás esetét),
• a kíméletét nem biztosító módon mozgatni és szállítani, elhelyezni,
• a teljesítőképességét felismerhetően meghaladó teljesítményre kényszeríteni,
• természetellenes és önpusztító tevékenységre szoktatni.

A fenti felsorolás példálózó jellegű, vagyis nem kizárólag ezeket a magatartásokat tilos elkövetni, hanem a meghatározott eredménnyel járó valamennyi tevékenység szankcionálandó. A kedvtelésből tartott állatokkal kapcsolatosan általános elvárás a kíméletes bánásmód” – összegeztük egy ide vonatkozó írásunkban.

Tehát állatkínzásnak minősül a nem megfelelő tartás – az elhanyagolás, az éheztetés, a túl szűk élettér – is. Ha valamelyikkel szembesülsz a szomszédságodban, akkor mondhatni kötelességed, hogy az állat védelmében megtedd a szükséges lépéseket.

A szakjogász a kérdés kapcsán hangsúlyozta, hogy állatkínzás esetén mindig – létformától függetlenül – az alábbiak szerint kell eljárni: enyhébb fokú hiányosság vagy hiba esetén, amit jó eséllyel meg lehet javítani, a jegyzőhöz kell bejelentést tenni. Súlyos, brutális cselekményeknél, vagy ha az állat elpusztult, a rendőrséghez kell fordulni.