A Harry Potter filmek Tapmancsának nyomában: milyen fajta kutya volt?

A Harry Potter történetek Tapmancsának karaktere nem csak a potterheadek számára szolgáltat érdekességeket. Ezt nem érdemes kihagyni!

Tapmancs ugyanis összefüggésbe hozható egy rendkívül ősi kutyafajtával, valamint egy hátborzongató angol legendával is.

Ki az a Tapmancs?

Ha esetleg nem lenne ismerős a kutya karatere, vagy nem olvastad a könyveket, segítünk egy kicsit abban, hogy tisztábban láss. Tapmancs (eredeti nevén Padfoot) ugyanis sokkal jelentősebb szerepet kap a könyvekben, míg a filmekben nem sok szó esik róla. Vagy legalábbis nem járják körbe úgy a sztoriját feltehetően az időhiány miatt.

Sirius Black, Harry Potter keresztapja és néhai szüleinek jó barátja egy animágus, vagyis egy olyan személy, aki önszántából fel tudja venni egyetlen másik állat formáját, amit nem ő választ ki, és valószínűleg passzolni fog a személyiségéhez. Az ő alteregója Tapmancs, a fekete kutya. Az átalakuláshoz nem szükséges varázspálca, ám az animágia elsajátítása hosszadalmas és bonyolult feladat, ami nagyon rosszul is elsülhet, ha helytelenül hajtják végre. Sirius Blacknek például 3 évébe telt magáévá tenni a képességet. A varázsló emberi tudata végig megmarad az állati testben is, ráadásul a tehetségesebbek megőrizhetik az állat 1-1 jellemzőjét emberei alakjukban is, például a kifinomultabb szaglást vagy látást.

Padfoot először a Harry Potter és az azkabani fogoly című történetben tűnik fel, ahol az első időkben veszélyes vadállatként rémisztgeti a főszereplőket. A történet végére azonban kiderül, hogy ki ő és milyen szándékai voltak már a kezdetektől.

Ebben a jelentben láthatod, hogyan ábrázolták Tapmancsot a filmben: 

A név találó is, meg nem is

Padfoot névnek igen találó a magyar fordítása, ugyanis a párnázott kutyamancsokra utal. Ám ami még ennél is izgalmasabb, hogy a Padfoot név az angol folklórhoz is kapcsolódik. Évszázadokon keresztül az a legenda járt Britannia szerte, hogy egy hatalmas, démoni fekete kutya kószál az angol vidékeken, aki a halál előjele, és mindig kapcsolódik valamilyen formában az Ördöghöz. Természetellenesen nagy volt ez a jószág és ragyogott, izzott a szeme. Gyakran hallható volt, amint egy láncot húz maga után, és ahogy hatalmas mancsai a földet érintik. Ezt a rejtélyes ebet az emberek gyakran Black Shuckként vagy Padfootként emlegették, és tudta mindenki, hogy nem szabad vele ujjat húzni, különben elragadja az embert.

J. K. Rowlingon kívül Sir Arthur Conan Doyle is felhasználta a mendemondát egyik híres történetéhez, méghozzá egy Sherlock Holmes sztorihoz, az A sátán kutyájához. Bár Sirius kutya alakja erről a démoni négylábúról kapta a nevét fekete kutya létére, a legenda kutyája és maga Sirius azonban nem is állhatna jellemében távolabb egymástól. Erre azonban itt nem térnénk ki részletesen a hely szűkössége miatt, egyszerűen csak azt javasoljuk, hogy olvasd el a könyveket.

Milyen fajta kutya Tapmancs?

A könyvekben találunk utalást több helyen is Tapmancs külső jellemzőire, de azt nem tudjuk, hogy milyen fajta kutya. A rajongók előszeretettel találgatnak ebben a témában is. A legtöbben a keverék mellet teszik le a voksukat, amit a kutya filmekben közvetített alakja is alátámasztana.

A felvételekhez 3 ebet használtak, akiknek a mozgását rögzítették, majd digitálisan létrehozták Tapmancs alakját. A kutyák (Quinn, Fern, Cleod) közül talán Cleod a legismertebb, aki egy skót szarvasagár volt. Ezeket a fantasztikus megjelenésű és még fantasztikusabb jellemű ebeket szarvasok elejtésére használták, és úgy tartották, hogy a Mennyország legtökéletesebb teremtményei. Eredetük visszanyúlik egészen a 16. századig. A lovagkorban grófnál alacsonyabb rangú személynek nem is lehetett ilyen kutyája.