Tiltás alá kerülhetnek a tacskók – és éppen a németek részéről?

A jogos és támogatandó állatvédelem mellett egyre gyakrabban jelennek meg olyan vadhajtások is, amelyek szélsőségesen negatívan befolyásolhatják több, nagy múltú fajta jövőjét. Legutóbb a skandináv térségben bekövetkezett pásztorkutya fajtatiltásokról számoltunk be olvasóinknak, most pedig itt az új hír: a Német Kennel Klub (VDH) véleménye szerint akár a teljes tacskó tenyésztés is tiltás alá kerülhet a közeljövőben „állatvédelmi” okokból.  És hogy hol?  A fajta szülőhazájában, Németországban.

„Fájdalmas vázrendellenesség”

Amikor a Német Kennel Klub (az ottani MEOESZ) szakértői elolvasták az új német állatvédelmi törvény tervezetét, igencsak meglepődtek az ott szereplő elképzeléseken: az új törvény, az alkotók szándékai szerint, tiltás alá helyezné az összes olyan kutyafajta tenyésztését, amelyek bármilyen „(csont)váz rendellenességgel” rendelkeznek. Minderre az állatvédők és a törvényhozók szándékai szerint azért kerülne sor, hogy csökkentse, illetve fokozatosan beszüntesse az olyan fajták tenyésztését, amelyek folyamatos fájdalomnak és kínnak vannak kitéve vázrendszerük torzulásai miatt. És hogy mi számít a német törvényhozók, és a februárban nyilvánosságra került tervezet szerint torzulásnak? A potenciális gerincproblémák, az átlagnál rövidebb lábak, és hosszabb hát.

A definíció alapján ezek közé a fajták közé sorolják a tacskókat, a bulldogokat, a mopszokat, a törpe uszkárokat, de még a cocker spánieleket, az ikonikus nagyobb német fajták közül például a német boxereket, de bizonyos tekinteteben a német juhászkutyákat is.

A Német Kennel Klub rögtön reagált

A Német Kennel Klub természetesen azonnal nyilvános felhívást intézett a még meg nem született döntés módosítása érdekében, hiszen ha a rövid lábakat abnormálisnak tekintjük, legelőször a tacskók kerülhetnek tiltás alá, akik esetében Németország és a világ egyik legnépszerűbb fajtájáról van szó.

A VDH közleménye – nagyon helyesen – arra is felhívta a figyelmet, hogy ha ez a törvénytervezet ilyen formában kodifikálásra kerül, az igen nagy zavart fog okozni szinte minden, a kutyákkal kapcsolatos szolgáltatói területen. Hiszen ki dönti el, hogy mi a „normális”, az évszázados múltú rövidlábú tacskó, a mesterségesen létrehozott német vizsla, vagy a bullenbeiserek és bulldogok leszármazottja, az örökmozgó német boxer esetében, akiknek zöme szemmel láthatóan nem küzd semmilyen mozgását korlátozó vázrendellenességgel?

Az örök kedvenc

Mostani tudásunk szerint a tacskó fajta őseinek kialakulása nagyjából a középkorra tehető. Németországban jöttek létre, amiben a mostani kutatások szerint francia vadászkutyák is jelentős szerepet játszottak. A tacskóknak 9 fajtaváltozata létezik, ami három szőr és három méretváltozatot jelent. A szőrváltozatok a rövid-, a szálkás- és a hosszúszőrű, a méretváltozatok pedig a sztenderd méretű, akik a legnagyobbak, a törpe és a nyulász, azaz kaninchen méretűek. A törpe és a kaninchen méretűek elsősorban üregi nyúl vadászatára használatosak, a sztenderd méretet a rókák és borzok mellett akár vaddisznóra is használják.

Ez az apró termetű eb napjainkban a világ szinte minden táján vezeti a népszerűségi listákat. A 2023. évi felmérések és statisztikák szerint Európában a 6., az Egyesült Államokban a 9. legnépszerűbb fajta volt.

Uralkodók hű társa

Habár a tacskók 1972, a müncheni olimpia megrendezése óta váltak világszerte ismertté és igazán népszerűvé, számos rajongójuk akadt az emberi történelem folyamán. Pablo Picasso képein például időnként felfedezhetőek kedvenc tacskójának, Lumpnak a körvonalai, mint ahogy Andy Warhol is elválaszthatatlan volt szálkásszőrű kedvencétől, Archie-tól. A franciák nagy bánatára Bonaparte Napóleon sem uszkárokkal vette körül magát, igazi tacskó rajongó volt, ahogy második Vilmos német császár is 5 tacskóval osztotta meg nyugdíjas éveit a birodalom bukása után.

Petíciót nyújtanak be

A kiszivárgott törvénytervezet természetesen hatalmas felháborodást keltett Németországban a tenyésztők és a tacskó tulajdonosok között is, akik, együtt más kutyás szakmai szervezetekkel, egy petícióban követelik a tervezet felülvizsgálatát és esetleges elvetését. A március 21. óta nyilvános petíciót azóta több mint 15 ezren aláírták, és az aláírók száma folyamatosan nő.

A tiltakozók közül többen azt is felvetették, hogy az egyre szélsőségesebbé váló állatvédők olyan szabályozások érdekében vetnek be komoly lobbierőt a törvényhozók körében, amelyek értelmében lassan csak a farkasokhoz hasonló küllemű kutyák minősülhetnek „normálisnak”.

Míg az állatvédelemre természetesem szükség van, mint minden területen, a szélsőséges nézetek itt is kerülendőek, hiszen évszázadok pozitív tenyésztési értékeit és eredményeit tehetik a partvonalon kívülre a rosszul értelmezett feltételezések. Arról nem is beszélve, hogy a kutyás világban a nem életszerű és a valóságtól elrugaszkodott tiltások általában minden esetben a szaporítók tevékenységének megerősödéséhez vezetnek.