Egy rajongott, de gyakran félreismert fajta: ilyen a tacskó igazi karaktere

Vértes Luca tenyésztő tanácsai és meglátásai minden leendő és aktív tacsis számára megszívlelendők. 

Szinte nincs olyan ember, aki kisebb-nagyobb mértékben ne rajongana a tacskókért. Ezt az olvasóink visszajelzései is megerősítik. Van, akiket a tacsik mókás külleme, míg másokat szeretetteljes, bohém természete varázsol el. Akinek pedig egyszer már volt ilyen kutyája, garantált, hogy egy életre a szívébe zárja a fajtát. De miért? Mi a tacskók titka, miben rejlik személyük varázsa? Vértes Lucával, az Idesüss kennel tulajdonosával, a tavalyi DOGZ konferencia egyik nagy sikerű előadójával beszélgettünk.

Szögezzük le: vadászkutyák

Kis méretük csalóka lehet, ám már a cikk legelején fontos kihangsúlyozni, hogy a tacskó vadászkutya. Arról pedig sokan hajlamosak megfeledkezni, hogy ez meghatározó a tartásukat és a mindennapjaik szervezését illetően. Ez azért is lényeges, mert sok városban élő épp a kompaktsága miatt dönt a fajta mellett.

Míg egy nagyobb testű vizsla vagy erdélyi kopó kapcsán azonnal mérlegre kerül a munkajelleg, addig egy kisebb eb esetében ez gyakran elsikkad. Emiatt is fontosnak tartjuk, hogy egy nagy tapasztalattal rendelkező tenyésztő adjon választ a tipikus kutyás kérdésre: kinek való a tacskó?

Vadászkutyát városban? Számít, hol élsz pontosan

Vértes Luca immár két évtizede tart tacskókat, 16 éve pedig tenyészti is őket. A hosszú múltra visszanyúló kapcsolat mellett azért is tud reális képet adni az urbán tacskózásról, mert maga is – ahogy fogalmazott – egy lakótelepen kezdett. Emellett a tőle elkerült kutyák zöme is városban él tovább. Életük alakulásának nyomon követését pedig az is biztosítja, hogy Luca kutyakozmetikusként is dolgozik. Ennek kapcsán is nagy rálátása van a városi jószágok mindennapjaira.

Mint hangsúlyozta, a városi kutyatartás kapcsán először is meg kell határozni, helyileg pontosan mit értünk alatta. A zöldövezeteket mellőző belváros csak a legritkább esetben tud megfelelő lenni az állattartásra. Ellenben a kertvárosi övezet vagy egy lakótelep már elegendő lehetőséget kínál mozgásra, játékra és a szükséges ingerek biztosítására.

Megtudtuk, hogy a tacskó mostanra valóban a legnépszerűbb urbánus fajta lett, képviselői uralják a városi tereket. Ám aki mellette dönt, tudnia kell, hogy egy roppant önálló, a zökkenőmentes mindennapokért sok tanítást igénylő társat kap a személyében.

Romkereső és terápiás tacskók

Smile neve ismerősen csenghet a számodra. A romkereső tacskót a 2022-es török–szír határon történt földrengésnél is bevetették, ami országos hírnevet szerzett a négylábúnak. Luca is említi a fajta sokoldalúságát vázolva, ahogy kitér a terápiás, illetve mentőkutyaként vagy az agilityben elért sikerekre. Csak meg kell találni az adott jószág számára az ideális feladatot.

Ebben pedig nagy szerepe van a gazdának. Ugyanis bár a tacskónak nagy az igénye az önálló döntéshozatalra, amit el kell fogadni, ám az útmutatás már az állattartó dolga. Igazi csapatmunka, ami jó esetben igen gyümölcsöző.

Hagyd szaglászni!

Mint az eddigiekből szépen körvonalazódik, a tacskó sokoldalú kutya. Ebben pedig nagy része van a kiváló szaglásának. Orrvezérelt kutyaként – szarvasgombászásban is remekel – muszáj hagyni, hogy kedvére kiszaglássza magát a séták idején is. Ezt Luca is kiemelte mind az előadásában, mind az azt követő beszélgetésünk során.

Ugyanígy lényeges, hogy eleget mozogjon, megelőzve ezzel az elhízást, ami a rövid lábú fajták egyik legnagyobb, számos egészségügyi kockázatot indikáló problémája.

Ám a sétáltatásnál tudni kell, hol az a pont, ahol még behívható. Sosem szabad átlépni azt a határt, ahol már „elszabadulnak az ösztönök”, és a kutya már nem megy vissza a gazdájához. Főleg erdős helyen nagy a kockázat, így muszáj mielőbb megtanítani kedvencednek a szabályokat. A tenyésztő ennek kapcsán rá is mutat a városi tartás legnagyobb veszélyeire: a gázolásra és eltűnésre, illetve az említett fás területeken az esetleges vadbalesetekre.

3 × 15 perc nem elég!

Az eddig leírtak után egyértelmű, hogy tévedés azt hinni, mert kis termetű kutyáról van szó, a tacskó számára elegendő néhány „pisiszünet”. A tacsik igénylik a hosszú, ingergazdag sétákat, a megfelelő biztonsági előírásokat betartva.

Ez a fajta tipikus betegsége, az úgynevezett tacskóbénulás megelőzése végett is rendkívül fontos. Meg kell erősíteni az eb teljes izomzatát, köztük a gerinc menti izmokat is, amihez szükség van arra, hogy valamennyi jármódban – lépésben, ügetve és vágtázva – is mozogjon a kutya. Továbbá az ásás is hozzájárul az egészségmegőrzéshez. Mindezekhez ajánlott mezőre vinni az állatot

– összegezte Vértes Luca.

Nem jó neki egyedül

A tacskók nem szeretnek egyedül lenni, szükségük van társaságra, akár a fajtatársaik személyében, akikkel remekül kijönnek. Bár idővel – mint a legtöbb jószág kénytelen – megszokja, hogy nincs vele senki, a tacskó ilyenkor hajlamos ugatóssá válni.

Honnan válassz?

Mivel a tacskó roppant népszerű fajta, sokan szaporítják is. Emiatt nagyon körültekintőnek kell lenned, honnan vásárolsz kutyát. Egy rossz helyről érkező jószág amellett, hogy egészségügyi szempontból is problémásabb, szocializációs gondok is jelentkezhetnek nála. Mint a szakértő fogalmazott, ezek a tacskók gyakran „maguknak valók”.

Hozzátette, hogy a külső jegyek helyett ajánlott az eb karaktere szerint választani. Érdemes tudni, hogy a tacskók között többségében a szálkás szőrűeknek van a legerősebb vadászösztöne, ám bármelyik változat alkalmas munkavégzésre. Amit a leendő gazdának a tenyésztő tanácsol, az az, hogy nem kell félni a neveléstől: képezni kell már a 0. perctől!

Összegezve a fajtáról elmondottakat, Vértes Luca kiemelte, hogy a tacskó egy individuum, tacskósnak lenni pedig mondhatni, egy vallás. Azt gondoljuk, ezek a jelzők igen beszédesek, és rövidségük ellenére magukba foglalják mindazt a különlegességet, amelyet ez a kis négylábú, valamint a tartása jelent.

Ha szeretnél elmélyedni a tacskók történelmében, olvasd el fajtaleírásunkat ide kattintva.