6 érdekesség a szürke rókáról: olyan ősi, hogy egy időben élt a Földön az óriáslajhárokkal

A szürke róka a kutyafélék családjába tartozik, és Észak-, valamint Közép-Amerikában elterjedt. A szigeti szürke rókával (súlyosan veszélyeztetett) ketten alkotják az Urocyon nemet. A teljes genomszekvenálás arra a megállapításra jutott, hogy az élő kutyafélék legalapvetőbb, bazális fajai.

Valaha az Egyesült Államok északi részén a legelterjedtebb rókafaj volt. Az emberek terjeszkedésének, és így az erdőirtásnak köszönhetően azonban ma már átvette a helyét a vörös róka. Lássuk hát, mit érdemes tudni a szürke róka külső jellemzőiről és az életmódjáról.

1.) A szürke róka az óriáslajhár-félékkel koptatta együtt a földet

A szürke róka Észak-Amerikában a középső pliocén korban, körülbelül 3,6 millió évvel ezelőtt élt a Földön. Olyan állatokkal együtt, mint az óriáslajhár-félék, a mai elefántokhoz hasonló ormányos-agyaras Cuvieronius nem képviselői, vagy Hemiauchenia nem fajai, amelyek tevékhez és lámákhoz voltak hasonlatosak.

Amellett, hogy a szürke róka és a szigeti szürke róka a kutyafélék bazális fajai, vagyis valószínűleg a legkorábban fejlődtek ki, genetikailag összefonódnak két másik ősi származással is, a nyestkutyával és a lapátfülű rókával.

2.) Különös még a rókák között is

A szürke rókát a legtöbb kutyafélétől az őszes színezetű felső része, a farkán végigfutó fekete csík és az erős nyaka különbözteti meg. A karmai kifejezetten hosszúak és befelé görbülnek. Ami azonban igazán egyedivé teszi, hogy a rókák (Vulpes) nem képviselői között neki ovális pupillája van a hasíték formájú helyett.

3.) Ő a hegymászó róka

A faj preferálja a sziklás, erdős, bokros régiókat, így talán nem is olyan különös, hogy kifejezetten tehetségesen mászik fára. Erős, kampós karmai és befelé fordítható mancsai lehetővé teszik, hogy felkapaszkodjon a fákra, és könnyedén le is jöjjön onnan. Így pedig lehetősége van arra, hogy elkerülje az olyan rá is leselkedő ragadozókat, mint a házi kutya vagy a prérifarkas. Sőt, ezzel a módszerrel a vadászatát is hatékonyabbá teszi, így ugyanis elér olyan állatokat, amelyeket a földön nem tudna levadászni. Akár 18 méter magasságba is képes felmászni, az ágakon pedig úgy ugrándozik és egyensúlyoz, akár egy légtornász. De akkor sem esik zavarba, ha alá kell szállnia a lombkorona védelméből. Lassan, hátrafelé ereszkedik le, akár egy házi macska. Ám az sem ritka, hogy fejjel lefelé mászik le mancsaival, karmaival ráfogva az ágakra.

4.) Szeretnek közel elhelyezkedni az emberekhez

Mivel a prérifarkasok populációja egyre nő, a szürke rókáknak egy különleges módszert kell alkalmazniuk azért, hogy hatékonyan el tudjanak menekülni az fenyegetés elől. Ez eredményezte, hogy egyre közelebb helyezkednek el az emberek lakta területekhez. Ott ugyanis az olyan nagyobb ragadozók, mint a kojot, a szürke farkas vagy a hiúz, is inkább elkerüli az emberlakta részeket. Leginkább az erdők széleit használja utazási folyosóként, sőt, ezeken a területeken ejti el a legtöbb prédát is. Az adaptációs technikájához az is hozzátartozik, hogy gyakrabban éjszaka vadászik, ezzel is elkerülve a rá is veszélyes ragadozók reggeli munkálkodását.

Mindezen trükkök ellenére mégis gyakran esik áldozatul a fentebb említett vadászoknak. Azok azonban nem fogyasztják el a tetemet, ami arra utal, hogy a faj inkább a céhbeli ragadozás áldozata – ha élhetünk ezzel a szép, de régies kifejezéssel. Ez az ökológiai kifejezés arra a jelenségre utal, amikor hasonló forrásokért versengő fajok közül az egyik ragadozóvá válik a másik számára.

5.) A gyümölcs fontos része a mindennapi betevőjének

Ugyan a vörös rókák is viszonylag nagymértékben fogyasztanak gyümölcsöket, zöldségeket és növényi részeket, a szürke rókák még rajtuk is túltesznek. Általában a gyümölcsök, diófélék, gabonák és a bogarak, rovarok fogyasztásának mértéke jelentősen növekszik, amikor a tél tavaszra vált. További érdekesség, hogy ezeknek a lelőhelyét olyannyira megbecsülik, hogy illatmirigyeikkel és vizeletükkel is megjelölik, ami kettős célt szolgál: később segít neki visszatalálni, és távol tartja a fajtársakat és más állatokat.

6.) A szürke róka hasznos állat

A növényi részek és gyümölcsök mellett a legnagyobb részben a szürke rókák kisebb rágcsálókat ejtenek el. Emiatt nagyon fontos szerepet játszanak ezek populációjának szabályozásában. Továbbá igen nagy előnyük, hogy az olyan külső és belső paraziták, mint például a bolhák, tetvek, fonalférgek és galandférgek, kevésbé részesítik őket előnyben.