Szigorúbb állatvédelmi törvényt, de minek? Márton Attila különvélemény

Az állatjólét hazai színvonala abszolút nem rózsás. A helyzet kezelése, hathatós megoldása pedig nem túl egyszerű feladat.

Akárhányszor szóba kerülnek az állatvédelmi problémák és azok elmozdítása egy pozitív irányba, általában nagy egyetértés van a tekintetben, hogy ennek módja az lenne, ha szigorúbb lenne az állatvédelmi törvény.

Össznépi rákattanás

Hiszünk abban, hogy nekünk istenigazából nincs tennivalónk a társadalmi problémákkal. Van felsőbb hatalom, van törvénykezés. Majd az megoldja. Hoz egy szabályt, amit majd mindenki követ. Csak legyenek szigorúbb jogszabályok! Akkor holnaptól minden jobb lesz.

Ebben tényleg hiszünk. Közben pedig az, hogy egy akármilyen törvénynek hatalmas visszatartó ereje lenne, eléggé túlbecsült elképzelés. Egyrészt az emberi jellem nem így működik, hogy mindenki vakon, törvénytisztelő- és követő módon élné a hétköznapjait. Másrészt nem lehet minden élethelyzetre jogszabályt alkotni, nem lehet minden egyes állat mellé odaállítani egy hatósági személyt. Harmadrészt pedig sokaknak zsigeri késztetése van arra, hogy egy új rendelkezés esetén azonnal megtalálják a kiskapukat, örömködve azon, hogy sikeresen túljártak a felsőbb hatalom eszén.

Arról se feledkezzünk meg, hogy a szankcionálás a már megtörtént eseteket kezeli. Az, hogy egy agyonvert kutya bántalmazója fél év felfüggesztettet vagy két év letöltendőt kapott, igazából nekünk, a mi igazságérzetünknek fontos. A szerencsétlenül járt négylábúnak az lett volna az ideális, ha a husáng nem csattan a fején.

Mindeközben…

Az állatjólét – és az azt szabályozó jogszabályok – nem csak arról szólnak, hogy mi van akkor, ha valaki egy állatot alaposan helybenhagy. A felelős állattartás ennél sokkal több dolgot ölel fel. A magyar jogszabályok nem hagynak semmit sem a véletlenre, ha arról van szó, hogyan kéne viselkednie egy felelős kutyatartónak. Egy sor rendelkezésben foglalt dolgot akkor is logikus lenne betartani, ha azt senki sem írná elő. Kötelező az ebek ürülékét felszedni, közterületen kutyát csak pórázon lehet sétáltatni. Kötelező a vakcinázás, a négylábúakat pedig mikrochippel kell ellátni. A törvényes kötelezettségek listája pedig még tovább folytatódik.

Ezek a rendelkezések nem az állatkínzásokról szólnak. Mégis közvetlen vagy közvetett módon hozzájárulnak a kutyák jólétéhez. Ezeket maradéktalanul betartjuk? Nem. Akkor hova akarunk még szigorítani, ha a most érvényben lévő szabályozásokat sem követjük?

A jog kacifántos útvesztője

A törvénykezés léte évezredek óta indokolt és szükséges a társadalmakban, de önmagában nem képes megoldani mindent. A jog, annak célja, működése, a köré felépülő rendszer elég bonyolult dolog. Általában túl egyszerű elgondolásunk van arról, hogyan képes hatékonyan működni, megalapozni a változást és hogyan képes akár visszatartó erőként funkcionálni. A jog egy keretrendszer. Nem pedig egy varázspálca, amely segítségével az emberi természetet átváltoztathatjuk, megoldva ezzel a világ problémáit.

Nem szabad csak és kizárólag a törvény erejében hinni, mivel az nem ér el mindenhova. (Főleg úgy, hogy amelyek már megvannak, azokat sem tartjuk be.) A betartás és betartatás az, amivel gondok vannak. Ha az az apparátus, ami erre hivatott lenne, nem javul, akkor lehet itt akármennyire is szigorú a törvény, semmi sem fog megváltozni. A jogszabályi környezet célkitűzése nem fog érvényesülni a mindennapokban.

A témával részletesen foglalkozik a Kutyabajok legutóbbi adása:

Szükség van az oktatásra, felvilágosításra, a szemlélet formálására. Ez egy hosszú, rögös út, amelynek nincs azonnali, kézzelfogható eredménye. Ezerszer könnyebb abban hinni, hogy valaki leír pár sort és holnaptól minden más lesz. De addig, amíg ebben hiszünk, megfeledkezünk arról, hogy mi mást kéne még megtennünk ahhoz, hogy hathatós változás legyen. Tényleg nem az lenne az elsődleges prioritás, hogy valaki hány évet üljön börtönben egy bántalmazott állatért, hanem az, hogy az ilyen jellegű esetek száma észlelhetően csökkenjen.

(Képek: Getty Images Hungary)