Folytonos kemény munka az életért: ilyenek a személykereső kutyák mindennapjai

Hoztak már ki az éjszaka közepén idős nénit a téli erdőből, ahogy demens beteg és szuicid gondolatoktól űzött tinédzser miatt is riasztották a „tatabányai terepjárósokként” ismert önkéntes csapatot. Kutyáik pedig számos alkalommal sikerre vitték a keresést.

Nem számít, hogy késő éjszaka van, az se, ha térdig ér a hó, vagy kemény mínuszok fagyasztják kopogóssá a talajt és az ember ujjait: ha megcsörren a telefon, a Tatabányai 4×4 Terepjárós, Polgári Védelmi és Önkéntes Tűzoltó Egyesület tagjai perceken belül indulnak. Velük beszélgettünk.

Pontosabban csak az önkéntesek egy részével folyt az izgalmas társalgás a kávéillatú irodában, miközben a négylábú csapattagok hol békésen pihentek, hol éberen füleltek az utcáról beszűrődő zajokra. S természetesen egy-két kósza simogatást is bezsebeltek tőlünk, de csakis miután gazdájuktól megkapták az engedélyt a barátkozásra. A fegyelmezettség elengedhetetlen egy személykereső kutya esetében, de nem ez az egyetlen kitétel és készség, ami ehhez az embert- és kutyátpróbáló munkához kell.

Évekig készülnek

A jelenlevő egyesületi tagok – Körösladányi Zsombor elnök, Bots Viktória, Lakatos Gábor, Gurdon Mária, Horváth Krisztián és Horváth Bence – beszámolóiból igen aktív, sokszor feszített tempójú hétköznapok rajzolódtak ki. Mint nevetve rámutattak, mindig van mit csinálniuk.

Ha csak a személykereső munkát nézzük, az is minimum heti 8, de inkább több óra gyakorlást jelent. Többnyire munka után, estébe nyúlóan, vagy hétvégén. Egy-egy alkalommal akár 3-4 órát is eltöltenek terepen a kutyákkal, akik valamennyi csapattaggal szorosan együttműködve végzik a feladatokat.

Ám ahhoz, hogy már tréningről beszélgessünk, az adott ebnek és gazdájának több évet kell képzéssel, gyakorlással tölteni, majd letenni a sikeres minősítő vizsgát. Majd ezután sincs pihenés: az említett rendszeres gyakorlás elengedhetetlen ahhoz, hogy egy személykereső kutya éles helyzetben is helytálljon.

Magas kiadások

Az energia- és időbefektetés mellett anyagilag is készülni kell rá, ha valaki szeretne társából személykereső kutyát képezni. A mantrailing speciális felszereltséget igényel. Az eszközök – mint a hám vagy az autóba való boksz, hogy csak a legalapvetőbbeket említsük – pedig igen drágák. Ahogy az ember számára nélkülözhetetlen apparátus is. Ezeken felül pedig az eb kiemelten magas minőségű élelmezése, beleértve a gyakorlatokon elengedhetetlen ételmotiváció és jutalom is tetemes végösszeget ad ki.

Az orruk a legélesebb műszer

Egy tréningen, ahogy egy bevetés során is a kutya mind fizikálisan, mind mentálisan hatalmas terhelésnek van kitéve. Amellett, hogy helyzettől függően megesik, hogy kilométereket kell megtenni, gyakran extrém körülmények – erdős terület, nagy hideg, hó, eső, stb. – között, az orrukkal is megfeszítetten kell dolgozniuk.

Ez a különleges érzékenységű műszer a számokat tekintve mintegy százezerszer élesebb, mint az emberé. Elképzelhetetlen, mit érezhetnek vele! Feladatvégzés közben rengeteg stimulus éri őket, miközben nekik folyamatosan az adott személy szagnyomára kell koncentrálniuk. Emiatt elengedhetetlen, hogy a csoport többi tagja is figyelemmel kísérje az ebet.

Nemcsak a gazdájának, de legalább egy másik csapattagnak is folyamatosan a személykereső kutya és vezetője nyomában kell lennie, hogy monitorozza, mit csinál. Így adott esetben segítheti a kutyavezetőt, ha az eb például szagot tévesztett. Illetve azt is meg tudja mutatni, hol jelzett utoljára magabiztosan nyomot. Ehhez természetesen ismernie kell az állat jelzéseit, ami csak úgy lehetséges, ha folyamatosan együtt gyakorlatoznak.

Együttműködés minden szinten

Az eddig vázoltakból – amely részleteket az egyesületi tagok beszámolóiból tudtunk meg –, kiviláglik, hogy egy eltűnt személy felkutatása maximálisan csapatmunka – több szempontból is. Egyrészt az önkéntesek szorosan együttműködnek a hivatalos szervekkel, például a rendőrséggel. A „tatabányai terepjárósok” most már hivatalos partnerségben dolgoznak velük, ám így is szigorú protokollja van a kereséseknek. Ezeket az előírásokat is szem előtt kell tartani.

Ezen felül kiemelten fontos, hogy a kutyások biztosítani tudják az eb számára azokat a feltételeket, hogy az állat a lehető leghatékonyabban tudja átvizsgálni a terepet. Egy eltűnésnél, főleg, ha az adott személy veszélyben lehet, vagy veszélyt jelenthet másokra, rengetegen vannak egyszerre terepen. A sok ember nemcsak a jelenlétével, de a hozott szagokkal is nehezítő körülményt jelent.

Továbbá a kutya és a gazdája, illetve annak segítője is nagyon szoros kontaktusban van végig a bevetés során. És bár a személykereső kutya érdeme elvitathatatlan egy sikeres akciónál – mint megtudtuk, az is annak számít, ha a segítségével kizárható, hogy az illető járt az adott területen –, az emberi tényezőt sem szabad elfelejteni.

Zeusz, Buksi és Penny

Ottlétünkkor három személykereső kutyával ismerkedhettünk meg. Név szerint Zeusszal, a mindössze egyéves tanuló németjuhásszal, Pennyvel, a border collie-val, aki már pár éve aktívan készül az éles bevetésekre, illetve Buksival, a labradorral, aki mint nagy öreg már komoly sikereket tudhat a magáénak. Az Egyesület egyik legnagyobb büszkesége is az ő nevéhez köthető.

Kilométereken át keresték a néniket

Egy zord, esős, estébe nyúló mentés során, közel 3 kilométert megtéve sikerült megtalálnia egy idősek otthonából eltűnt asszonyt. A rendőrök is elismeréssel adóztak a négylábú és segítői előtt. Mint elárulták, maguk sem hitték, hogy az extrém körülmények között eredményes lesz a bevetés. A másik büszkesége a csapatnak Elen, Ördög István kutyája, aki szintén egy 3 kilométeres nyomon haladva talált rá egy eltűnt idős nénire.