Hogyan képzik ki a személykereső kutyákat, és mi az a légszimat?

Biztosan te is hallottál már a személykereső kutyákról, akik elveszett emberek után kutatnak. A módszer azért is különösen eredményes, mert a kutyák még arra is képesek, hogy akár többnapos nyomok alapján is megtalálják az eltűnt személyeket. De vajon miként képzik ki ezeket a kutyákat, és milyen különböző típusai vannak a nyomkövetésnek?

A személykereső kutyák nem csupán szolgálati szinten nyújtanak kiemelkedő teljesítményt. A nyomkeresés alapja az eltűnt vagy éppen szökött személyek felkutatása, mely az ebek hiányában jóformán lehetetlen lenne. De vajon milyen különbségek vannak a kiképzési módszerek között?

Klasszikus nyomkövetés kontra mantrailing

A hagyományos személykereső kutyák tulajdonképpen a talajtöréseken hagyott szagnyomok alapján tudnak tájékozódni. Ezzel szemben a mantrailing a levegőben való nyomkövetést részesíti előnyben. Az emberek nem csupán a földön hagynak nyomot, hiszen a test teljes felületén egyedi kipárolgással rendelkezik. Az új módszer pontosan ezt próbálja meg használni annak érdekében, hogy még hatékonyabb legyen a személykeresés. A légszimat abban az esetben válik kiemelten fontossá, ha az eltűnt személy nem gyalog, hanem járművön haladt vagy aszfaltozott területen át menekült.

Mi a különbség a két módszer között?

A klasszikus módszer szerint a kutya a talajon szaglászik. Nyomokat keres, szagmintát, és esetlegesen elhagyott tárgyakat, melyek közelebb vezethetnek az eltűnt személyhez. A másik megoldás ennél sokkal hatékonyabb, ugyanis a kutya természetes ösztöneihez igazodva működik. Köztudott tény, hogy a farkasok légszimat segítségével tudják meghatározni a préda helyzetét. Ezért emelik magasra az orrukat, mikor vadásznak. A mantrailing pontosan ezt a példát követi.

Mindkét módszer egyszerre ritkán működik

A kiképzési módszer különböző mindkét esetben, és nem érdemes a kutyát mindkettőre megtanítani, ugyanis ez a tapasztalatok szerint csökkenti az esélyét annak, hogy az állat eredményes legyen. Így a szolgálati kutyák esetében elengedhetetlen az, hogy valamelyik irányba szakosodjanak. Általában a hagyományos nyomkövetést a német juhászkutyák és a malinois-ok szokták a legeredményesebb elsajátítani, míg a légszimatos alternatívát a leghatékonyabban a vérebek és a vadászkutyák végzik.

A kiképzés

A kiképzés elsősorban hagyományos nyomkereséssel kezdődik, majd továbbterjed a gazdi megkeresésére. Az eb egyedül dolgozik, csak az orrára hagyatkozva, viszonylag rövid távon. Amikor ez már eredményesen megy, idegeneket kell megkeresnie, sokkalta ingergazadagabb környezetben, de itt már a gazdája is segítségére van. Persze ő sem tudja, hol van a keresett személy, hiszen akkor könnyedén, tudtán kívül esetleg arra vezethetné a kutyát. A hagyományos módszer esetében a földön helyezkednek a nyomok, a mantrailing esetében a kutya az orra magasságában szimatol.

A mantrilling, mint sport

Magyarországon is egyre többen, a világ számos táján pedig tömegesen űzik ezt a tevékenységet kikapcsolódásként. Ebben az esetben is elengedhetetlen a kifejezetten sportolóknak kitalált képzés, mely során az ebek elsajátíthatják a nyomkövetést alapjait. Hobbiszinten ezt bármilyen jó kondicióban lévő kutya és gazdája végezheti, de fontos tudni, hogy akár 10-20 km-es sétákról is szó lehet. Összességében azoknak a gazdiknak ajánlott ez a sport, akik szeretnének felejthetetlen kalandokban részt venni és a természetben kirándulni kutyájuk társaságában.