A 6 északi szánhúzó kutya: van, aki családi kedvenccé lett, van, aki nem ereszti ősi múltját

A szánhúzó kutyák valószínűleg körülbelül 35 000 évvel ezelőtt alakultak ki Mongóliában. A tudósok úgy vélik, hogy az emberek körülbelül 25 000 évvel ezelőtt vándoroltak kutyáikkal az Északi-sarkkörtől északra, és nagyjából 3000 évvel ezelőtt kezdték el ezeket a kutyákat szánhúzásra használni. Ezek az ebek nemcsak szépségükkel, de hihetetlen teherbírásukkal is felhívják magukra a figyelmet.

Ugyan ezek a munkakutyák még a legzordabb körülmények között is képesek maximális teljesítményt nyújtani, egyre gyakrabban jelennek meg házi kedvencként is. Bemutatkozik a 6 északi szánhúzó kutya, amelyekből az első ötöt hivatalosan elismeri az FCI, a hatodikat pedig az AKC. (Az FCI V. fajtacsoportjában kapnak helyet a Spiccek és ősi típusú kutyák között az 1. alcsoportban.)

1. Alaszkai malamut

Az alaszkai malamut igazi egyéniség. Ez a fáradhatatlan, erőtől duzzadó kutya húzásra teremtetett, ehhoz kétség sem fér. A Mahlemiut törzs tenyésztette ki, akik az Anvik folyó vízgyűjtő területénél éltek. Főként teherhordásra használták, és igen nagy becsben is tartották, ugyanis hatékonyabbnak és szívósabbnak bizonyult bármely más fajtánál. Munkavonalukat nagyon nehéz fenntartani, a kiállításokon leginkább azt veszik figyelemebe, hogy mennyire szép az adott eb, nem azt, hogy milyen egy tősgyökeres malamut. Valóban lenyűgöző szépségű állatok, de mégis szomorú látni, amikor megfeledkezünk arról, hogy mire tenyésztették őket évezredeken keresztül, és milyen körülmények között tudnak igazán kiteljesedni.

A malamut semmiképpen sem a kezdő gazdik első kutyája. Domináns fajta, aki igényli az határozott nevelést. Gazdájához határtalan hűséggel viszonyul, mindenképpen egygazdás kedvenc, ami miatt nem a legideálisabb családi kutya.

2. Grönlandi kutya

A grönlandi kutya a világon talán a legtisztább vérvonalú fajta, ami elszigeteltségének köszönhető. Az elszigeteltségnek ez a mértéke mára már mesterségesen van fenntartva; Nyugat-Grönland északi részén és Kelet Grönlandon nem lehet tartani más fajtájú kutyát, más eb még csak átutazóban sem keresztezheti ezt a területet. Tartásuk is csak ezekben a régiókban engedélyezett, máshol az országban nincs elég hó egész évben ahhoz, hogy munkát tudjanak biztosítani ezen négylábúak számára. Grönlandi kutyák húzták Roald Amundsen szánját is a hírhedt sarkköri expedíción; ezek a félelmet nem ismerő, kitartó és robosztus kutyák még a konkurencia motoros szánjait is lepipálták.

Mivel az importjuk is komoly szabályokhoz van kötve, nem valószínű, hogy grönlandi kutyával összefutsz Grönlandon kívül. Alapvetően elmondható róluk, hogy az átlagosnál jóval magasabb az aktivitási szintjük. Mivel ősi típusú kutya, társállatnak nem alkalmas, a munka az, ami élteti. Domináns jellemű, független jószág, aki falkában érzi igazán jól magát.

3. Kanadai eszkimó kutya

Érdekesség, hogy a grönlandi kutyát és a kanadai eszkimó kutyát többen egy fajtának tekintik, amit arra alapoznak, hogy a genetikájuk még nem különbözik olyan mértékben, ami indokolná az elkülönítést. A kanadai sarkvidéken tenyésztették ki az őslakos inuitok, akik a szánhúzás mellett jegesmedve vadászatra is használták. A fajtát a kihalás fenyegeti, 2008-ban mindössze 300 fajtatiszta példányt jegyeztek fel. Ez többek között annak köszönhető, hogy munkájukat átvették a motoros szánok.

A kanadai eszkimó kutya jelleme abszolút reflektál arra környezetre, ahol kitenyésztették és él: elszánt, terhelhető, bátor és hűséges kutya. Régen gyakran előfordult, hogy a kutyáknak önmaguknak kellett megszerezniük vadászattal a táplálékukat, így jellemző rá még ma is, hogy erősebben működik benne a vadászösztön az átlagosnál. Intelligens és könnyen tanítható fajta, akinek szüksége van a munkára és magas intenzitású mozgásra ahhoz, hogy kiegyensúlyozott maradhasson.

4. Szamojéd

Ma a szamojéd az egyik legdrágább fajta, aki a ráadásul az egyik legbámulatosabb kiállítási kutya is, hajdanán azonban szánt húzott, rénszarvasokat terelt és vadászott; a legkevésbé sem tartott attól, hogy bepiszkolja fantasztikus, hófehér szőrzetét. A szamojéd az élő példája annak, hogy egyesülhet egy kutyában kompromisszumok nélkül az elegancia, a szépség és a nagy teherbírás. A szamojéd nép nevéhez fűződik a kitenyésztése, akik félnomád életmódot folytattak és Ázsiából vándoroltak át Szibériába körülbelül 1000 évvel ezelőtt.

Ez a fehér szőrgombolyag ősi örökségének köszönhetően még ma is hibátlanul működik, mint tettrekész munkakutya, azonban leginkább már a családi kedvenc szerepben tündököl. Jelzőkutyának remekül beválhat, de házőrzőnek már kevésbé. Vidám, határozott kutya, akinek nyitott a személyisége és szeret társaságban lenni. Tartása nagy mozgásigénye miatt inkább kertes házban javasolt, nyáron pedig oda kell figyelni arra, hogy vastag bundája miatt biztosítsuk számára a hűvös pihenőhelyet. Gyerekekkel nagyon könnyen megérti magát, családok számára is jó választás lehet.

5. Szibériai husky

A szibériai huskyt még azok is ismerik, akik nem merültek el különösebben a kutyák világában. A fajta bölcsője a Csukcs-félszigeten ring, inuitok kutyája volt. Írásos emlék nem maradt fent róla a 19. századig, először egy angol tengerész számolt be erről a farkas-szerű szánhúzó kutyáról. A II. világháború alatt katonai ebként is jól szerepelt a husky, gyakran vetették be ejtőernyős mentéseken és személyek szállításában.

A szibériai husky igazi falkakutya, társaságban érzi magát valóban elemében. Kedves, barátságos jószág, igazi energiabomba. Fontos szem előtt tartania annak, aki huskyt szeretne, hogy önfejű és makacs tud lenni, így nevelésekor a gazdinak nagyon résen kell lennie. Lényeges, hogy mindig adjunk neki feladatot, így nem kell szembenéznünk a romboló viselkedéssel, szökdöséssel vagy hangoskodással. Sokat kell vele mozogni még zord időjárásban is, nyáron ügyelni kell arra, hogy legyen hűvös helye, ahová elhúzódhat.

6. Chinook

A chinook, vagyis az amerikaiak szánhúzó kutyája első ránézésre egy szívós, egészséges keveréknek tűnhet. Ma már sajnos a világon az egyik legritkább fajta, egyedszáma a 200-at sem éri el. A fajta megalkotója, Arthur Walden a chinook első példányait egy hatalmas, masztiff szerű keverék és egy grönlandi kutya pároztatásával hozta létre. A fajta a nevét Walden egykori szánhúzó csapatának vezető kutyájáról kapta, ami indián nyelven meleg szelet jelent.

A chinook igazán érdekes jellem; kimagasló tehetség a szánhúzás terén, ugyanakkor egy kellemes, barátságos eb, aki rendkívül erősen ragaszkodik a gazdájához. Elapaszthatatlan munkakedve nem akadályozza abban, hogy megcsillogtassa játékos oldalát is. A gyerekeket kifejezetten szereti, ami ideális családi kutyává teszi. Sosem visszahúzódó vagy agresszív, falkakutya révén remekül kijön más kutyákkal is, sőt élvezi a társaságukat.

Fontos!

Az FCI fajtacsoportok szerinti jellemzéseink célja, hogy megismertessünk a hivatalosan is elismert kutyafajtákkal. Igyekszünk a hely szűkössége ellenére, amennyire csak lehet, részletesen beszámolni róluk, de sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy mindent megosszunk veletek az adott fajtákról. A fajtaválasztás előtt mindig tájékozódj többféle releváns forrásból is, és ami még fontosabb, több tenyésztőtől! Egy felelős szakember tájékoztatni fog arról, hogy az adott fajtának mik lehetnek az esetleges hátulütői, és azt is el fogja őszintén mondani, hogy az életviteled és lehetőségeid alapján alkalmasnak ítél-e meg a fajta tartására.