Sokan csak a szőréről ismerik meg ezt a fajtát: 5 érdekesség a szamojédról

A szamojéd egy népszerű, közepes termetű, hatalmas bundával ellátott fajta, számos érdekességgel a neve mellett.

Az eredetileg vadászatra, szánhúzásra és rénszarvasterelésre tenyésztett fajta egyre népszerűbbé vált az utóbbi években. Itthoni viszonylatban is elmondható, hogy sokan ismerik és szeretik, hiszen ott van az első 100 legnépszerűbb kutyafajta között. Ezt a hírnevet egyfelől lenyűgöző, impozáns megjelenésének köszönheti, másfelől viszont nem elhanyagolható kedves személyisége sem. Most viszont az alapvető tulajdonságokon egy kicsit túllépve hoztunk néhány érdekességet a fehér szőrmókokról a szamojéd iránt érdeklődők számára.

1.) Az állandó mosolynak nyomós oka van

Külső szemlélőként úgy tűnhet, hogy a szamojéd mindig boldog és vidám, hiszen szája sarkai felfelé kanyarodnak, kedves kis mosolyt kölcsönözve ezzel a kutyának. És bár valóban egy élénk és általában lelkes fajtáról van szó, a szamojéd nem az adott lelkiállapotának kifejezése végett „mosolyog”.

A kedves kis mosoly egy okos húzás a természet részéről, ugyanis ez is egy olyan tulajdonság a sok közül, ami segíti ezeket a kutyákat a hideg időhöz való alkalmazkodásban. Hogy hogyan? A felfelé kanyarodó sarkok megakadályozzák a nyál kicsordulását. Bár ez nem tűnik annyira nagy dolognak, a kicsorduló nyál a mínuszfokokban hamar megfagyhat, akár jégcsapokat is alkothat. Ez pedig egy elég kényelmetlen dolog, főleg az olyan hideg és rideg időjárási körülmények között, amelyekben ez a kutya sok-sok évszázadon keresztül dolgozott. A szamojéd ugyanis Szibériából származik, ami híres arról, hogy évi átlaghőmérséklete –5 °C fok körül van, a januári átlaghőmérséklet pedig –25 °C fok. Sőt, itt található a világ leghidegebb települése is, Jakutszk.

A szamojéd szája széle mindig felfelé kunkorodik

2.) Mind az Északi-sarkon, mind pedig a Déli-sarkon megfordultak

Az emberek kíváncsiak, ez a kíváncsiság pedig többek közt a föld körüli felfedezőutakban és a kihívásokkal teli, veszélyes expedíciókban nyilvánul meg. A 19–20. században fellendültek az Arktisz és Antarktisz felfedezésére induló expedíciók, és ekkortájt kezdődtek el a versenyek a két sarkvidék meghódításáért is. Ugyanebben az időszakban kezdődött meg a szamojédok, mint erős és kitartó munkakutyák exportálása Szibériából ezen expedíciókra. Ám az emberi kíváncsiságért (továbbá többek közt az elismertség igényéért) gyakran ezek a szánhúzó kutyák fizették a legnagyobb árat.

Ezek a bátor kutyák rettenetes nehézségeket viseltek el, miközben az ember sarkvidékek meghódítására törekedett. Csak néhányan tértek vissza

– írták a Minuteman Samoyed Club honlapján.

Sajnos ez valóban így volt. Sokszor a túlhajszoltság és a kíméletlen éghajlat miatt, ám néhány esetben az emberi tudatlanság is közrejátszott a tragikus végkimenetelekben. Volt ugyanis egy időszak, amikor csonkolták az expedícióra vitt kutyák farkát. Ezzel talán az volt a legnagyobb probléma, hogy ennek a végtagnak nagy szerepe van a szamojédok melegen tartásában, elsősorban alvás közben és szélsőséges időjárás esetén.

Hogy ne csak negatívumot mondjunk, ugyanezen expedícióknak köszönhető a fajta elterjedése és ismeretsége is. Hiszen a szerencsés kutyák, akik átvészelték a megpróbáltatásokat, Európába kerültek, ezzel pedig itt is megvetette a lábát a szamojéd.

3.) Vannak, akik fonalat készítenek a szamojéd bundájából

Egy vidámabb témára átváltva, a szamojéd kutyák dupla rétegű bundája többek számára is alapanyagként szolgál különböző kreatív projektekhez. A szamojéd aljszőrzete bár sok fejfájást okozhat gazdájának a vedlési időszakban (és azon kívül), kifejezetten puha. Vannak, akik az angóranyulak bundájának textúrájához hasonlítják ezt, és egy alternatív fonal alapját látják benne. Vannak, akik nemcsak hogy saját felhasználásra készítenek kutyájuk puha bundájából fonalat, a kész terméket még értékesítik is.

4.) A szamojéd genetikailag közel áll a farkasokhoz

A szamojéd egyike azon 14 ősi kutyafajtának, amelyek genetikailag a legközelebb állnak a farkasokhoz, és a szelektív tenyésztés talán legkevesebb nyomát viselik magukon.

5.) A nevét egy népcsoportról kapta

A szamojédok a szamojéd nyelveket beszélő népek elnevezése, akik ma már Oroszország északi részén, szétszórva élnek. Eredetileg félnomád népekről beszélhetünk, amelyek közel ezer éve vándoroltak ​​át Szibériába. Az AKC alapján a szamojéd kutyafajta az északi szamojédok közül is legszorosabban a nyenyecekhez köthető, akik elsősorban rénszarvasok terelésével és tenyésztésével foglalkoztak, ez jelentette a túlélésüket. Ebben volt segítségükre évszázadokon keresztül hű, multifunkcionális kutyafajtájuk, aki a terelésen kívül vadászatban is segítette őket, illetve őrkutyaként is jó szolgálatot tett.