A 4 svájci hegyi- és pásztorkutya: megdöbbentő szépségű, erős munkakutyák

A következő 4 kutya a Pinscherek, schnauzerek – molosszerek – svájci hegyi- és pásztorkutyák elnevezésű FCI fajtacsoportban (II.) kap helyet a 3. alcsoportban.

Ezek a svájci kutyafajták külsejükben meglehetősen sok hasonlóságot mutatnak, belső tulajdonságaikat és történelmüket tekintve azonban számos eltérést figyelhetünk meg.

(A nyitóképen egy nagy svájci havasi kutya látható.)

1. Appenzelli havasi kutya

De szokták appenzelli pásztorkutyaként is emlegetni. Itthon is igen ritka fajtának számít, pedig ez a szívós munkakutya ma már hazájában is inkább családi kedvenc és házőrző szerepet lát el. Már ha ellát bármilyen szerepet is. Szomorú sajnos, hogy Svájcban is veszélyeztetett státuszban van, egyedüliként a svájci havasi kutyafajták közül. Feltehetően az Alpokban élő gazdálkodók kutyáinak leszármazottai ők, akikről úgy sejtik, hogy már az ókorban is létező általános pásztorkutya típustól eredeztethető.

Az appanzelli havasi kutya egy közepes testű eb erős csontozattal. Bundájának színe és mintázata tipikusan az alpesi, svájci kutyafajták jellemzője. Lenyűgöző látványt nyújt, fotókról is látszik, hogy nem mindennapi kutyával van dolgunk. (Bár ez igaz az összes svájci fajtára.) Rendkívül könnyen tanul és mozgékony, így kutyás sportokban remekel. A családja a mindene, de a fogalom legpozitívabb értelmében. Nem csüng a gazdán, önálló eb. Más kutyákkal is nagyon jól kijön, de az idegenekkel szemben bizalmatlan, ami kiváló őrkutyává teszi. Alapvetően egy jó kedélyű, vidám kutya, aki mellett sosem lehet unatkozni. Viszonylag sokat ugat, ezért sem emiatt, sem fokozott mozgásigénye miatt nem ajánlott a lakásban tartása.

2. Berni pásztorkutya

A négy alpesi kutya közül tagadhatatlanul a berni pásztorkutya a legnépszerűbb. A nagybetűs munkakutya volt ő, ami még ma, családi kutya státusza mellett sem veszett ki belőle igazán. Szeret mozogni, feladatokat teljesíteni. Eredeti rendeltetése szerint a nyájat védelmezte és terelte, de igavonásban sem termett párja. A korabeli források szerint két kutya akár egy egész családot is elhúzott egy kocsin. Legfőbb feladatuk az volt, hogy a legelőről a tejet és a sajtot kocsikon hazahúzzák.

Nagytestű kutya a berni pásztor, aki svájci kutyás jellegzetes trikolor szőrzettel rendelkezik. Erős, jó kiállású, izmos eb, akinek a megjelenése azonnal odavonz minden tekintetet. Aminek ez a négylábú általában borzalmasan örül is, ugyanis ebben a hatalmas testben egy végtelenül kedves, barátságos, gyengéd és mókás jellem lakozik. Éppen emiatt házőrzésre nem is igazán alkalmas. Mondhatni a családi kutya tökéletes megtestesítője, gyerekekkel és más kutyákkal is rendkívül gyengéd. Fontos azonban arra figyelni, hogy megfelelően lemozgassuk, ezért is inkább a tartását kertes házba javasoljuk. Nyáron figyelni kell a hűtésére, a meleget vastag bundája miatt nehezen bírja.

3. Entlebuchi havasi kutya

Az entlebuchi havasi kutya a svájci hegyikutyák családjának legkisebb és legfürgébb tagja. Ezt a sokrétű négylábút a tanyán számos feladatra, többek között őrzésre használták, de elsődleges feladata az volt, hogy kihajtsa a gulyát a legelőre tavasszal, ott őrizze az épségét, majd télen visszaterelje. (Ez a ridegtartás.) Talán már ebből is érzékelhető, hogy ezeknek a kutyáknak milyen nehéz terepen kellett helyt állniuk gyakran kutyátpróbáló körülmények között, hatalmas állatok még hatalmasabb csapatait mozgatva. Csak viszonyításképpen, a kutya körülbelül 30 kg, egy szarvasmarha pedig 1500, amiből egy gulyában lehetett akár 150 is.

Az entelbuchi havasi kutya tehát rendkívül jól terhelhető, intelligens, önálló fajta, aki szintén rendelkezik a jellegzetes trikolor mintázattal. Múltja miatt is jellemző rá, hogy módfelett engedelmes és nagyon ragaszkodó, más állatokkal is megtalálja a közös hangot. A korai szocializáció az ő esetében is fontos, ha erre odafigyelünk a kutya nyugodt és könnyen kezelhető lesz. Mozgásigénye nagy, így csak kertes házban ajánlott a tartása. Jeleskedik mindenféle kutyás sportban, idegenekkel szemben távolságtartó.

4. Nagy svájci havasi kutya

A svájci kutyák között a legnagyobb a nagy svájci havasi kutya. Az eredetét tekintve még mindig akadnak viták, ám a legtöbben úgy vélik, hogy a molosszerektől származtatható a fajta, akiket Julius Caesar légiói hoztak át az Alpokon. Ahogy az előző 3 fajta alapján láthattad, a svájci gazdálkodóknak erős, sokoldalú, könnyen tanítható kutyákra volt szükségük a feladatik ellátáshoz. Tanyákon és legelőkön is egyaránt dolgoztak ezek a kutyák, de arra szakosodtak, hogy kocsikon tejterméket és húst szállítsanak.

A nagy svájci havasi kutya zömök, erős eb, bundájának mintázata jellegzetes trikolor. Múltjából adódóan egy roppantul magabiztos fajta, aki a gazdájához a végsőkig hűséges. Más kutyákkal is elfogadható viszonyt ápol, ha erre a szocializáció során megfelelő hangsúlyt fektetünk. Intelligens, könnyen képezhető fajta, akinek erre van is igénye. Szeret a gazdával időt tölteni, dolgozni. Tartása egyértelműen kertes házban ajánlott. Neveléséhez határozott gazda szükséges. Őrkutyaként is kiválóan megállja a helyét.

Fontos!

Az FCI fajtacsoportok szerinti jellemzéseink célja, hogy megismertessünk a hivatalosan is elismert kutyafajtákkal. Igyekszünk a hely szűkössége ellenére, amennyire csak lehet részletesen beszámolni róluk, de sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy mindent megosszunk veletek az adott fajtákról. A fajtaválasztás előtt mindig tájékozódj többféle releváns forrásból is, és ami még fontosabb, több tenyésztőtől is! Egy felelős szakember tájékoztatni fog arról, hogy az adott fajtának mik lehetnek az esetleges hátulütői, és azt is el fogja őszintén mondani, hogy az életviteled és lehetőségeid alapján alkalmasnak ítél-e meg a fajta tartására.