Az összeomlás határán, avagy így vészeld át, ha súlyos beteg a kutyád

Abban a pillanatban, ahogy kiderül, hogy súlyos beteg a kutyánk, elképzelhető, hogy a teljes összeomlás határára kerülünk. Egy kutya betegsége, ha ugyan nem is olyan mértékben ráz meg minket, mint egy családtagunké, annyi bizonyos, hogy hasonló folyamatokat indít be bennünk. Elkezdünk rettegni a haláltól és ez minden egyes napunkra rányomja a bélyegét. 

A halál az élet része, így egyértelműen előbb vagy – jobb esetben – utóbb be kell következnie. Nemcsak esetünkben, de háziállatunknál is. Ez természetesen szörnyen fájdalmas és olykor egészen felőröl minket. Viszont fontos, hogy a kutyánkkal ne éreztessük elmúlásának közeli valóságát.

Hogyan kezeljük a betegség tényét? 

Nyilvánvalóan a kezdeti sokkot nem lehet elnyomni, hiszen olyan szinten megrázó élmény. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a kutya ne érezze azt, hogy már előre siratjuk. Intelligens ő annyira, hogy megérezze azt, ha már előre gyászoljuk. Feltétlen legyünk arra figyelemmel, hogy a kutyus is egy érző lény, és semmiképpen nem célszerű, ha halálos betegként kezeljük. Sokkal inkább azt kell szem előtt tartanunk, hogy az állat utolsó hónapjait, heteit és napjait emlékezetessé tegyük. Nemcsak az ő számára, de a magunkéra is. Ahelyett, hogy folyamatosan azon gondolkodnánk, vajon mennyi ideje van még hátra a kutyusunknak, inkább élvezzük ki az összes együtt tölthető percet, amit még megélhetünk.

Az állat vajon fél a haláltól? 

Minden valószínűséggel nem. Annak ellenére, hogy mi rettegünk, a kutyusunk a jelenlegi ismereteink szerint nem teszi ezt. Nyilván amennyiben komoly betegségről van szó, akkor fájdalmai lehetnek. Ellenben ettől függetlenül nem ember, hogy féljen a haláltól. Számára ez az élet része. A természet rendje. Csakúgy, mint a születés. Az állatvilágnak ez oly természetes folyamat, mint bármi más, ami eddig történt velük az életük során. Az állatok, ahogyan az emberek is, determinálva vannak az elmúlásra, és az ezzel való szembenézés csupán az számunkra oly rémisztő. 

Ne érezze rajtunk a rettegést! 

Miután a kutya számára nem ijesztő a halál, fontos, hogy mi se nyomjuk rá a rettegést. Ugyanis a kutyus érzékelni fogja azt, hogy megváltozott a viselkedésünk és átveheti a feszültségünket. Megérzi a félelmet, és ez őbenne is félelmet generál. Éppen ezért fontos, hogy az aggodalom és a fájdalom ellenére viselkedjünk továbbra is természetesen, és segítsük a kedvencünket mindenben, amiben szüksége lehet. Próbáljuk meg mi is elfogadni, hogy az elmúlás az életünk része. 

Abban az esetben, ha halálos betegséggel diagnosztizálták a kutyánkat, a legfontosabb, hogy a hátralevő időszakát szépítsük meg, és tegyük emlékezetessé. Miután bőven elég neki a saját fájdalmát elhordoznia, ne adjuk át neki a sajátunkat. Szeressük még jobban, mint valaha. Legyünk mellette. Biztassuk, és amíg még lehet, szerezzünk együtt csodaszép emlékeket. Legyünk vele mindvégig, hogy majd az utolsó pillanatban a mi érintésünk kísérje őt át az örök vadászmezőkre.

(Képek: Getty Images Hungary)