Ahány ország, annyi spániel – hányat ismersz közülük?

A spániel a világ egyik legnépszerűbb kutyafajtája – talán nem véletlen, hogy számos országban saját spániel fajtát tenyésztettek ki. Mutatjuk, mely nemzetek büszkélkedhetnek saját lógó fülűvel.

A spániel fajták története több száz évre nyúlik vissza. Az eredetileg vadászatra tenyésztett kutyák ma is őrzik a fajtacsoportra jellemző fontos tulajdonságokat: rendkívüli éberségük és elképesztő szaglásuk a mai napig kiemeli őket a kutyafajták közül. A munka mellett azonban magas intelligenciájuk és hűségük miatt a spánielek hamar a családok kedvenceivé is váltak. Így mára a fajta képviselői egyszerre rátermett vadászok és imádni való háziállatok.

A spániel fajtákat napjainkban változatos megjelenés és tulajdonságok jellemzik. Ez annak köszönhető, hogy a különböző országokban különböző célokra tenyésztették őket. Az eltérő földrajzi és kulturális környezetek, valamint a vadászati igények különbözőségei mind hozzájárultak ahhoz, hogy eltérő típusú spániel fajták jöjjenek létre. Míg egyes országok inkább a vadászatra fókuszáltak, mások a családi életre nevelték ezeket a kiváló kutyákat. Egyes fajták esetében nagyobb méretre volt szükség, míg másoknál az apró termet jelentett versenyelőnyt.

Mondhatjuk, hogy ahány ország, annyi szokás – ahány nemzet, annyi spániel. Lássuk, mely országok mondhatják el magukról, hogy saját spánieljük van.

Anglia

Anglia élen jár a kutyatenyésztésben – számtalan fajta köszönheti a szigetországnak a létrejöttét. A spánielek esetében sem kispályáztak: összesen 7 spániel fajta köszönheti Angliának az létét. Ez talán nem meglepő, hiszen az angol arisztokrácia legkedvesebb időtöltése a vadászat, a hobbihoz pedig kellenek a négylábú segítők.

Az angol springer spánielt a madarak felderítésére és az elejtett állatok összeszedésére tenyésztették, ahogy az angol cocker spánielt is, akit főként fácánvadászatnál alkalmaztak. A clumber spániel remekül helytállt a nehéz terepeken – például vízimadarak vadászatánál, hasonlóan a field spánielhez és a sussexi spánielhez, akiket szintén a zordabb területeken, mocsarasban és bozótosban történő vadászatra tenyésztettek.

A szigetország spánieljei közt kakukktojás a Cavalier King Charles és az angol toy vagy King Charles – őket apró termetük és bájos jellemük miatt kifejezetten társállatnak tenyésztették. Míg az urak vadásztak, a hölgyek ölebeikkel várták őket otthon.

Franciaország

A melyik országnak van a legtöbb spánielje verseny második helyezettje Franciaország. Angliához hasonlóan a kitenyésztett spániel fajták szintén az arisztokrácia vadászat iránti szeretetéhez igazodtak.

A franciák összesen 4 spánielt tenyésztettek vadászatra. A francia spániel, a pikárdiai spániel, valamint a különleges megjelenésű pikárdiai kék spániel mind kiváló vadászkutyák, akik a legkülönbözőbb terepeken is elképesztően teljesítenek. A breton spániel különösen izgalmas fajta – nagyobb termete miatt nemcsak madarak, hanem nagyobb vadak elejtésében is segédkezett, emellett pedig pásztorkutyaként is helytállt.

És ha már az angoloknak volt társasági spánieljük, természetesen a franciáknak is kellett egy: így született meg az elképesztően aranyos papillon.

Hollandia

Nem sokkal maradt le Franciaországtól, a képzeletbeli dobogó harmadik helyén találjuk Hollandiát a maga 4 spánieljével. Az ország fajtáit nagyon specifikus feladatokra tenyésztették – mind a 4 fajta mind megjelenésében, mind „szakértelmében” merőben más.

A holland kacsavadász (kooikerhondje) egy kis méretű vadászkutya, amelyet különböző típusú vízimadarak felderítésére és zsákmányolására használtak. A fríz vizsla (stabyhoun) egy spániel típusú vizsla. Kiváló munkakutya, amelyet különféle feladatokra tenyésztettek, beleértve a vadászatot és a farmokon való segédkezést. Szintén a spániel típusba tartozik a drenti vizsla (Drentse Patrijshound), aki a kis- és nagyvadak vadászata mellett a gazdája kíséretére és védelmére tenyésztettek. A holland tulipánkutya (markiesje) pedig egy kis méretű, de energikus kutyafajta, akit eredetileg rágcsálók vadászatára használtak, de ébersége miatt jelzőkutyaként is alkalmazták.

USA

Épphogy lecsúszva a dobogóról találjuk az Egyesült Államokat, ami két vadászkutyával és egy társasági kutyával büszkélkedhet. Az amerikai cocker spánielt eredetileg az angol cocker spániel leszármazottjaként tenyésztették. Kisebb méretű, és a tenyésztők elsősorban kísérőkutyaként tartották, kiválóan alkalmazkodva a családi élethez.

Az amerikai vízispánielt – nevéből is adódóan – vízimadarak vadászatára használták. Fajtársát, a boykin spánielt hasonló célokra tenyésztették, kifejezetten a kacsák felkutatására.

Írország és Wales

Angliához hasonlóan Írország és Wales is elmondhatja magáról, hogy van saját spánielje. Az ír vízispánielt és a welsh springer spánielt egyaránt vadászatra tenyésztették.

Németország és Oroszország

A két ország szintén kitenyésztett saját fajtát, a német fürjészebet és az orosz spánielt. Mindkét fajta szintén madarak vadászatára szakosodott.

Japán és Tibet

A japán csin és a tibeti spániel kakukktojás a felsorolásban – ők mindig is társállatként éltek az emberekkel. Mindkét fajta elképesztően bájos: míg a japán csin a nemesek ölebeként vált ismertté, addig a tibeti spániel eredetileg a kolostorok szeretett lakója volt.